A SZENTLÉLEK EGYESÍTŐ EREJE ERŐSÍTI AZ EGYHÁZAT

Az örömteli Egyházba vetett hit harmadik titka az az igazság, hogy a Szentlélek Úristen csendesen működik benne. Ezt az igazságot éljük meg Nagyszombat csendjében.

Nagypéntek, az év legcsendesebb, legmegrendültebb liturgiája. Ezen a napon nincs szentmise, mert ma arra emlékezünk, hogy maga az örök Főpap mutatta be a legszentebb áldozatot a kereszt oltárán: önmagát adta áldozatul értünk, üdvösségünkért. Mélységes fájdalom, gyász borul az egész világra. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll.

Ez emlékeztethet bennünket a Golgota csupasz sziklatömbjére is, melyen a megváltás áldozata történt. Ezért is állítjuk ide a fölfeszített Krisztus keresztjét.

Ezen a napon talán különösebb jelentőséggel bírnak majd a könyörgések, melyek jól illenek Jézus szavaihoz: "Amikor felemelnek a földről, magamhoz vonzok minden embert"(Jn 12,32). A kereszt áldásai most az Egyház könyörgései szerint mindenkire kiáradnak. Minden könyörgésben van egy felszólítás. Utána csendet tartunk. A Szentlélekben létesített csend az egyéni ima ideje. A csendes egyéni ima után, a pap az Egyház nevében ünnepélyesen az Atya elé terjeszti Jézus Krisztus által a kérést: az Egyházért; a pápáért; a püspökökért; papokért; hívekért; keresztelendőkért; az egységért; a zsidókért; aztán azokért, akik nem hisznek Krisztusban; akik nem hisznek Istenben; a világ vezetőiért; a szenvedőkért és idén rendkívüli könyörgést is megfogalmazott az Egyház a járvány miatt szenvedőkért.

Megjelent egyházközségünk elektronikus hírlevelének 3. száma. Aki szeretné, hogy eljusson hozzá, az küldje el nevét és email (drótposta) címét a plébánia címére "hírlevélre való feliratkozás" megjelöléssel. Címünk: magyarovar.plebania@ gmail.com A kapott címeket csak erre használjuk, majd az utolsó hírlevél után töröljük

Az Úr szenvedésének és feltámadásának húsvéti szent három napja a nagycsütörtök esti szentmisével kezdődik. Jézus az ószövetségi keretet használja fel ahhoz, hogy megváltó áldozatának emlékezetét ránk hagyja. Nem azért adta nekünk az örök élet kenyerét, mert megérdemeltük, hanem irgalmas szeretetéből. Az eukarisztia rendelésének van egy titokzatos mozzanata. Azt még megérthetjük, hogy Jézus elrendeli valamely kegyelmi tettének az emlékezetét, sőt isteni hatalmával arról is biztosíthat, hogy a mi megemlékezésünk is tele lesz kegyelmi tartalommal. Ő azonban az utolsó vacsorán a kenyér és bor színe alatt elővételezte keresztáldozatát, ami a valóságban még nem történt meg. Miért beszélhetett mégis testének feláldozásáról és vérének kiontásáról? Hogyan állíthatta, hogy a kenyér és a bor színe alatt már akkor is feláldozott teste és vére volt jelen?

Csak azért tehette meg, mert bensőleg már egészen átadta magát az Atya akaratának, egészen elfogadva az áldozati sorsot. Viszont ha tetteinek értékét ez a tökéletes önátadás határozta meg, akkor érthető, hogy tőlünk is valami hasonlót követel. Az áldozati lakomát azért rendelte, hogy testével és vérével együtt magunkévá tegyük lelkületét: az Atya előtti hódolatot és az emberek iránt való jóakaratot. Így lett Nagycsütörtök keresztény életünk és lelkünk forrása.

Nagycsütörtökön Jézus közösséget alapított. Egyébről se szól a búcsúbeszéd, mint egy megdöbbentő egymásban levésből. Jézus az Atyában van, az Atya Őbenne. Jézus bennünk van, és mi Őbenne vagyunk. Ez az Egyház közössége.

Még mielőtt megbénította volna életünket a koronavírus tombolása, meghívtam Szentmártoni Mihály jezsuita atyát - akit már korábbról ismernek a Kedves Testvérek, hiszen több alkalommal is volt már plébániai közösségünkben -, hogy legyen húsvéti ünnepkörünk szónoka és gyóntatója. Mivel ez lehetetlenné vált, megkértem, hogy küldje el a most indult elektronikus hírlevelünknek nekünk szánt elmélkedéseit, amelyeket örömmel bocsátott rendelkezésünkre. Köszönjük neki, hogy ily módon is együtt ünnepelhetünk.