Nagypéntek, az év legcsendesebb, legmegrendültebb liturgiája. Ezen a napon nincs szentmise, mert ma arra emlékezünk, hogy maga az örök Főpap mutatta be a legszentebb áldozatot a kereszt oltárán: önmagát adta áldozatul értünk, üdvösségünkért. Mélységes fájdalom, gyász borul az egész világra. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll.

Ez emlékeztethet bennünket a Golgota csupasz sziklatömbjére is, melyen a megváltás áldozata történt. Ezért is állítjuk ide a fölfeszített Krisztus keresztjét.

Ezen a napon talán különösebb jelentőséggel bírnak majd a könyörgések, melyek jól illenek Jézus szavaihoz: "Amikor felemelnek a földről, magamhoz vonzok minden embert"(Jn 12,32). A kereszt áldásai most az Egyház könyörgései szerint mindenkire kiáradnak. Minden könyörgésben van egy felszólítás. Utána csendet tartunk. A Szentlélekben létesített csend az egyéni ima ideje. A csendes egyéni ima után, a pap az Egyház nevében ünnepélyesen az Atya elé terjeszti Jézus Krisztus által a kérést: az Egyházért; a pápáért; a püspökökért; papokért; hívekért; keresztelendőkért; az egységért; a zsidókért; aztán azokért, akik nem hisznek Krisztusban; akik nem hisznek Istenben; a világ vezetőiért; a szenvedőkért és idén rendkívüli könyörgést is megfogalmazott az Egyház a járvány miatt szenvedőkért.

A MENNYEI ATYA SZERETETE ÉLTETI AZ EGYHÁZAT

Az Egyházba vetett hit második igazsága az, hogy a mennyei Atya szereti az Egyházat és mindenkit, aki szereti az Egyházat. A szenvedés. Nagypénteken végigjárjuk lélekben a Keresztutat. Figyeljük meg, hogy Jézus milyen sokszor említi Szent Atyját. A Getszemáni kertben, amikor vérrel verejtékezve gondol a rá váró szenvedésre, Szent Atyjához könyörög, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez a szenvedés, de teljes bizalommal elfogadja az Atya akaratát. A kereszten Atyja megbocsátó szeretetét kéri kínzóira. Végül Szent Atyja kezébe ajánlja lelkét a halál pillanatában. Jézus nem szüntette meg a szenvedést, de beleimádkozta Isten atyai szeretetét, ezért a szenvedés nem átkozott valóság. Most, amikor a koronavírus tombol, jó tudni, hogy a jóságos mennyei Atya gondoskodik rólunk, szeretete jelen van minden szenvedésünkben, névről ismer minden egyes vírust, ami már nem átkozott valóság, hanem alkalom arra, hogy megmutatkozzék Isten szeretete.

A Szentkereszt. A Kereszt az Atya szeretetének ajándéka Egyházának. Maga Jézus mondta ezt Nikodémusnak, amikor kifejtette, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy senki el ne vesszen, aki hisz benne. Most, amikor a koronavírus tombol, jó tudni, hogy az nem isteni büntetés, hanem - amint Jézus mondta a vakon született gyermek esetében -, arra jó, hogy megmutatkozzék Isten dicsősége. Jó tudni, hogy Isten most is gondol Egyházára és minden egyes gyermekére.

A halál. Jézus életének legmagasztosabb pillanata halála volt, amikor teljesen az Atyára bízta magát. A mi halálunk is hasonló lesz Jézuséhoz, de ugyanakkor egészen másmilyen. Mi is a szorongás és a félelem sötétségén át lépünk be a halálba, amint ezt Jézus tette. A különbség az, hogy Jézus mindezt egyedül tette meg, mi pedig már vele megyünk. A Szentírásban minduntalan visszatér az a gondolat, hogy az élet nem más, mint egy iskola arra, hogy az ember megtanulja a jó halál leckéjét. A halál nem rögtönzés, hanem lassú felkészülés az Istennel való találkozásra. Hogy mit mondunk majd halálunk pillanatában az Úristennek, azt már most be kell gyakorolnunk. Jézus a teljes bizalom szavaival halt meg: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!" (Lk 23,46), de ezeket a szavakat még a halálon innen mondta ki. ilyen szavakkal ajkunkon szeretnék meghalni? Mondjuk ki már most ezeket a szavakat.

Nagypénteken még egy gondolat kísér bennünket: a Kereszt tövében ott állt a Fájdalmas Szűzanya. Jézus nem elhagyottan halt meg, hanem Édesanyja szeretettől könnyes szemeitől kísérve. Minden szenvedésünk mögött, még a koronavírus okozta halálok mögött is, ott áll mennyei Édesanyánk, hogy erőt öntsön belénk.

Szentmártoni Mihály SJ