Nepomuki Szent János, népünk ajkán többfelé Jánoska, Csehország patrónusa, a Jézus-Társaság egyik mennyei pártfogója, egyúttal a közép-európai, magyarországi barokk jámborság, népi vallásosság kiváltságos alakja (1340–1383). Legendáját Illyés András előadásai nyomán mondjuk el.

János falusi parasztszülék kései gyermekének született. (...)

Pap lett belőle. Fényes tehetsége, jámbor élete hamar kitűnvén, a prágai székesegyház kanonoka, hitszónoka, a királynak alamizsnaosztogatója, az erényes királynénak pedig gyóntatóatyja lett. A kegyetlen természetű király Jánostól meg akarta tudni, hogy felesége miről gyónik neki, de hiába faggatta. Egy alkalommal az udvari szakács nem a király szájaíze szerint sült kappant szolgált föl, mire Vencel a boldogtalan embert nyársra kötöztette és elevenen kezdte süttetni. Az udvari emberek megrettentek, de szólani senki sem mert. János azonban keményen megdorgálta, mire a király börtönbe vetette, és ott számos napig éhen-szomjan tartotta.

Vencel azt hitte, hogy Jánost most már szóra tudja bírni. Követet küldött hozzá, aki elmondta neki, hogy a király bánja, amit hirtelenségből elkövetett és ebédre kéreti. Jánost a király nagy tisztelettel fogadta, de utána négyszemközt megint a királynéról, gyónásairól kérdezgette, ő azonban a gyónás szentségi pecsétjére hivatkozva, most sem árult el semmit. Erre Vencel kegyetlenül megkínoztatta, de cselekedetétől maga is megrettenve, elbocsátotta.

János ezután elzarándokolt a boleszlávi búcsújáróhelyre, ahol eljövendő, előrelátott újabb szenvedéseihez Mária segítségét kérte. Visszatérvén Prágába, a király megfenyegette: hallod-e pap, meg kell halnod, ha mindjárt elő nem számlálsz mindent, valamit néked gyónt Johanna. Haszontalan minden mentséged, el kell veszned. Az Istenre esküszöm, vizet iszol. Ezzel előre jelezte, hogy milyen halállal akarja elemészteni.

Elközelgetvén az éjszaka, kivezették Szent János a Moldva vizén való hídra, és megkötözött kezekkel és lábakkal, a király parancsolata szerint, kegyetlenül a Moldva vizébe vetették. Krisztus Urunk mennybemenetele előtt való éjszakán, 1383. esztendőben. Így nyerte el a mártíromságnak koronáját.

A szent mártír halálát, melyet annyira kívánt titkolni Venceslaus, az Isten mindjárt csodák által kijelentette, és dicsőségessé tette: legottan a szent mártír testét a mennyei világosság körülfogta, s az egész Moldva vízén ékesen tündöklő égő gyertyáknak számtalan sokasága látták úszkálni. Ahol pedig a szent mártír teste lassan-lassan a víz színén folydogál vala, ott magasabban kitetsző fáklyáknak és szövétnekeknek sokasága tündöklött, melyek szép renddel késérvén a szent testet, annak mintegy temető pompát és tiszteletet tettek.

Egy barokk szentkép ezért magasztalja a 109. zsoltár szavaival: a patakból iszik az úton, azért emeli magasra fejét.

Földi maradványait a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyezték nyugovóra.

Írásban hagyták a régiek, hogy abban a házban, melyben Szent János született, az ő halála után senki nem alhatott, hanem egész éjszakát álom nélkül kényteleníttetett tölteni. Azért a Pomuk lakosai elrontván a házat, annak helyére a Szent János tisztességére kápolnát építettek... Bizonyos dolog, hogy midőn ártalmas szárazság vagyon és az sokáig tart, ha egyszer nagy kétszer közönséges processió rendeltetik ezen szentnek templomához, mindjárt kívánatos esőt nyernek...

Csudálatos dolog az is, és mindeneknél tudva vagyon, hogy aki a Szent János prágai hídon lévő temetőhelyét lábaival illeti, főképpen ha azt bal szándékból cselekszi, azon a napon el nem kerülheti, hogy valamikor gyalázatot és kisebbséget ne valljon... Egy tisztességes leányzó nagy merészséggel azt megtapodta. Midőn sok nép között hazamenne a leányzó, a prágai hídon hirtelen nagy forgószél támadván, úgy felfordította minden alsóruháit a fejére, hogy kimondhatatlan szégyent szenvedett sokaknak láttára...

Amikor a szenttéavatási per során János tetemeit föltárták: a nyelve mint a szentgyónás titkainak felnyithatatlan tárháza, minden rothadás nélkül épen és friss színben találtatott. 1729-ben avatták szentté. 

Eddig János legendája. Ami a tudományos kutatást illeti, kétségtelen, hogy a király megölette, a Moldva vizébe fojtatta. Oka azonban máig tisztázatlan. Hogy a gyónási titok vértanúja, az a néphagyomány nyomán csak később bukkant föl. Kétséges a királyi udvarban viselt papi hivatala is. Ezzel szemben biztos, hogy már kortársai is Krisztus vértanújaként tisztelték 

(Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. Budapest : Neumann Kht., 2004.) 

Nepomuki Szent Jánost a molnárok, vízimolnárok, hajósok, halászok, a papság, a gyónási titok védőszentje; árvizek idején is őt hívják segítségül. 

Nepomuki Szent János Mosonmagyaróvár központjában álló szobrát 1744-ben Hugenstein Károly jószágkormányzó költségén állították. A szobor Szent János életéből három történetet mutat:

- hallgatja a királyné gyónását

- a király püspökséggel kínálja meg, 

- a Moldvába ölik 

A kompozíción Szent János mellett Szent Sebestyén, Szent Rókus és Borromeo Szent Károly szobra áll. Az egyik talapzaton pedig Szent Rozália alakja ismerhető fel.

<<< Vissza