Egyházközségünk szombaton tartotta a templom búcsúját: aznap volt Szűz Mária királynő ünnepe. Az egésznapos szentségimádást követően a záró szentmisét a bezenyei származású Drobilits József atya mutatta be. A Veszprémi Főegyházmegye nyugalmazott plébánosa 50 éve szentelődött pappá.

A vasárnapi evangéliumban Jézus feltette apostolainak a kérdést: kinek tartják őt az emberek. Majd azt is megkérdezte tanítványaitól: ti kinek tartotok engem. Péter, az apostolok vezetője válaszolt: Te vagy a Krisztus, az Élő Isten fia.

A jubiláns lelkipásztor felidézte: az emberi élet vizsgakérdése az, amit Jézus tanítványaitól kérdezett. József atya felhívta a hívek figyelmét, hogy sokszor gondoljanak arra: hogyan is vizsgázom a mai napon és életem minden napján: kicsoda számomra Jézus Krisztus.

"Minden ember törekszik arra, hogy minden napja kicsit szebb legyen, kicsit jobb legyen. A szülők arra törekszenek, hogy gyermeküknek jobb legyen. Többet tanuljanak, mint ők, előrehaladottabbak legyenek. A Jóisten mindenkinek megadja, aki az ő szeretetét kéri, hogy szeretetben éljen, és az ő kegyelme által többet érjen. De hogyan is tudjuk elérni, hogy a mi életünk jobb legyen?" – tette fel a kérdést az atya, aki elmondta: a mai napon maga Jézus Krisztus válaszol erre, aki azt mondja: én vagyok az út az igazság és az élet.

Az ember folyamatosan törekszik arra, hogy azt az utat próbálja keresni, amelyet az Isten kijelölt számára – fogalmazott József atya. "Ez annyira fontos nekünk a mai napon, hogy eldöntsük magunkban, hogy az út, az igazság és az élet Jézus Krisztus, és ne hiábavalóságon járjon az eszünk, mit eszünk, mit iszunk, mibe öltözködjünk, hol bulizzunk, hol nyaraljunk, milyen autót vegyünk. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy Jézus Krisztus kijelölte számunkra azt az utat, amilyen járnunk kell, és ezen az úton hűséges legyek. Mert lehetne belőlem akkor majd munkás, lehetne belőlem akkor majd tanár, lehetne belőlem orvos, lehetne belőlem portás, nem baj, akármi, csak becsületes, szeretetteljes, hűséges ember, jó ember."

Az aranymisés atya elmondta: 50 éve szentelték pappá. Azóta is hol kevésbé, hol nagyobb problémákkal, bukdácsolva járja Jézus felé az utat, hol egészségben, hol betegségben. "De kívánom mindanyiótoknak, hogy ne elbukott emberek legyetek, ne hiábavalóságon járjon az eszetek, hanem tudjátok meg, hogy senki másban nincs üdvössége az embernek csak Jézus Krisztusban. Ő váltott meg bennünket, ő adta oda az életét értünk, ő halt meg értünk a keresztfán, és ő támadt fel Húsvét hajnalán, és ő ment a mennybe, hogy helyet készítsen nekünk."

A katolikus embernek Jézusra mint sziklára kell építeni az életét, mert akkor jöhet az ár, az eső, a szélvész, nem lesz romhalmaz, hanem kiállja az idők próbáját. A Jóisten nem akarja azt, hogy romhalmaz legyen az életünk, hanem azt, hogy olyan sziklára épült ház legyen, amely nem dől össze soha – hangsúlyozta az atya, aki a hívek imáit kérte, hogy "botladozva tovább járjam az élet útját, mert nekem adta a Jóisten és rám bízta a reverendát, a megbocsátás szentségéhez a stólát. Nem gondolt ő sokat rólam? De igen. Talán jól vizsgáztam? Nem tudom. Vigyázzatok magatokra, hogy a mai napon jól vizsgázzatok. Mert ez a kérdés: kinek tartjátok Jézus Krisztust. Ez a vizsgatétel. Fontos és lényeges." – zárta szentbeszédét az atya.

Drobilits József atya Bezenyén született 1947. március 5-én. 1970. június 24-én, Veszprémben szentelték pappá. Káplán volt Látrányban (1970-73) és Pápa Szent István plébánián (1973-81), majd Nemesszalókon plébános  1981-2007 között. 1991-től Dabronyt is ellátta. 2007-ben nyugalomba vonult, azóta szülőfalujában, Bezenyén él.

Kép és szöveg: Horváth Gábor