Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt: "Uram - szólította meg -, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik." "Megyek és meggyógyítom" - felelte neki. A százados ezt mondta neki: "Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! - elmegy, a másiknak: Gyere ide! - odajön hozzám, vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! - megteszi." Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: "Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." A századosnak pedig ezt mondta Jézus: "Menj, legyen úgy, ahogy hitted!" A szolga még abban az órában meggyógyult. Amikor Jézus betért Péter házába, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta. Megérintette kezét, erre megszűnt a láza. Fölkelt és szolgált neki. Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és mind meggyógyította a betegeket, hogy beteljesedjen Izajás jövendölése: "Magára vállalta bajainkat és hordozta betegségeinket." (Mt 8,5-17).

Ebben az evangéliumban felfigyelhetünk egy érdekes körülményre. Jézus gyógyít, de elfogadja az emberek közbenjárását. A beteg szolgáért a százados kéri Jézust, hogy gyógyítsa meg. Péter anyósáért maga Péter kéri Jézust, hogy gyógyítsa meg azáltal, hogy meghívta Jézust házába. Az ördögtől megszállottakért közbenjártak azok a jószívű emberek, akik Jézushoz vitték őket. A mi lelki életünkre ez annyiban jelentős igazság, hogy mindegyikünknek szüksége van mások támogatására. A hitet sem magunktól vettük, hanem sokak közreműködése által kaptuk meg: szüleink, hitoktatóink, barátaink révén. Mondjunk értük néha egy hálaadó imát. Egyben mi is arra vagyunk hivatottak, hogy támogassunk másokat életük útjain és útvesztőin.

Jézus megdicséri a százados hitét. Megható Jézusnak ez a gesztusa. Jézus nem csak gyengeségeinket figyeli, hanem erényeinket is. Mi különöset talált Jézus a százados hitében? A különös az volt, hogy a pogány századosnak valószínűleg nem volt világos képe Jézus megváltói ki-voltára és küldetésére vonatkozóan. Hallhatott Jézusról, mint jó emberről, bölcs tanítóról, aki még a beképzelt farizeusokkal is mert vitába szállni, mint csodatevőről, aki kézrátétellel betegeket gyógyít. Neki mindez elég volt ahhoz, hogy felkeresse Jézust. Ekkor azonban valami rendkívüli történt. Amikor a százados odaért Jézushoz, és az arcába nézett, összetalálkozott a tekintetük és a százados valami egészen új valóságot olvasott ki Jézus szeméből. Jézus arcáról valami kimondhatatlan természetfeletti jóság sugárzott és ennek erejében a százados sokkal többet látott és értett meg Jézus személyéből, mint mindaz, amit eddig tudott róla. Megértette, hogy Jézusnak isteni ereje van, amellyel akkor is tud gyógyítani, ha a beteg nincs jelen személyesen. Megértette, hogy Jézusnak isteni hatalma van, aminek erejében parancsolhat. Mindezt Jézus arcáról, szemeiből, egész tartásából olvasta le. A százados legnagyobb erénye az volt, hogy mert Jézus szemébe nézni.

Ez nekünk szánt szép üzenet. Merjünk Jézus szemébe nézni. Jézusról tudhatunk sok szép dolgot: csodálhatjuk gyönyörű példabeszédeit, elképesztően mély emberismeretét, nagy türelmét és még sok minden más tulajdonságát. Mindez azonban elméleti tudás marad mindaddig, amíg nem találkozunk Jézussal személyesen. Személye kell, hogy magával sodorjon bennünket, a századoshoz hasonlóan nekünk is Jézus szeméből kell kiolvasnunk isteni erejét és jóságát. Ha visszakalandozunk az evangéliumban, találunk több olyan esetet, ahol Jézus tekintete vitt végbe csodálatos változást egy ember életében. Gondolhatunk Mátéra, a volt vámosra, akire Jézus ráemelte tekintetét és meghívta, hogy kövesse. Zakeus esetében ugyanez történt: Jézus felemelte tekintetét és lehívta a fáról a kistermetű vámost. Jézus apostolait is úgy hívta meg, hogy egyenként a szemükbe nézett. Jézus tekintete minket is képes megváltoztatni.

Jézus lehajol Péter anyósához. A jóságnak kedves képe Jézusnak ez a gesztusa. Jézus nem csak a betegséget nézi, hanem a beteget. Ezzel az odahajlással mintha azt akarná tudatni, hogy egészen közel áll a beteghez, olyannyira, hogy az a szemébe nézhet. A közvetítő itt Péter, aki bevezette Jézust a házába. Amikor a beteg szeme találkozott Jézus szemével, a gyógyult beteg azonnal tettekre váltotta új állapotát: elkezdett szolgálni. Aki egyszer Jézus szemének varázsába került, az nem tud többé szabadulni ettől a tekintettől.

Jézus betegeket gyógyít. Az evangélium beszámol arról is, hogy Jézus sok beteget és ördögtől megszállottat gyógyított meg, akiket mások, jó emberek hoztak hozzá. Fontoljuk meg azt, hogy Jézus nem távolból gyógyított, hanem odahajolt minden egyes beteghez, megérintette őket és visszaadta nekik egészségüket. Jézus nem csak gyógyított, hanem amint ezt az evangéliumban olvassuk, magára vett minden emberi bajunkat és betegségünket.

Ennek az evangéliumnak az örömteli üzenete az, hogy Jézus kedves arca, jóságos szeme mindig közel van hozzánk, csak nekünk kell felemelni a fejünket, hogy találkozzunk a tekintetével.