Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből! (Mt 7, 1-5).

Ezt az evangéliumot három részre tudjuk felbontani. Jézus első mondata tiltás: "Ne ítélkezzetek..." Jézus második mondata kérdés: "Miért látod meg a szálkát..." Jézus harmadik mondata parancs: "Előbb vedd ki a szálkát..." Van-e ebben az evangéliumban egyáltalán örömhír? Van, nem is egy, hanem három. Az első örömhír az, hogy Jézus feltételezi, hogy képesek vagyunk arra, hogy másokat józanul, tárgyilagosan ítéljünk meg. A második örömhír az, hogy Jézus feltételezi, hogy képesek vagyunk jószemmel nézni az emberekre. A harmadik örömhír pedig az, hogy Jézus feltételezi a jóakaratot bennünk, minek alapján képesek vagyunk változtatni másokhoz való viszonyunkban.

Jézus elismeri józan ítélőképességünket. Erre utalnak Jézusnak azok a szavai, hogy ne ítélkezzünk mások fölött. Ez feltételezi azt, hogy képesek vagyunk pozitív véleményt alkotni másokról, meglátni bennük a jót, az értéket, az emberi méltóságot. Jézus maga adott példát arra, hogyan kell pozitív módon megítélni valakit. Megvigasztalta a bűnös nőt, hogy ő sem ítéli el, hanem feloldozza bűneitől, mert a nő hallgatásából kiérezte készségét a bűnbánatra. Hasonló módon mondott felmentő ítéletet a vámosról, aki mellét verve imádkozott csendben, a templomban, miközben a farizeus nagyhangon dicsérte önmagát. Jézus a vámos megalázkodásából kiolvasta készségét, hogy elfogadja Isten megbocsátó szeretetét. A régi szerzetesi hagyományban volt egy olyan szabály, hogy igyekezzenek mindenkit nagyobbra tartani maguknál. Ez a képesség, hogy mindenkiben feltételezzük a jót, magasfokú pszichikai érettség jele, mert arra utal, hogy nem vagyunk magunkba zárkózva, hanem lelki világunkban, pszichikai látókörünkben van helye a másiknak is, akire adott pillanatban odafigyelünk. Ennek az evangéliumnak első örömhíre az, hogy Jézus elismeri a rossz és a jó megkülönböztetésének képességét tanítványaiban. Ez személyi érettségünk emberi dimenziója. Nagy elismerés ez Jézus részéről, de egyben kihívás is, hogy igyekezzünk ilyenekké válni.

Jézus elismeri jóindulatú emberismeretünket. Erre utal a jó szem. Jézus elítéli a rossz szemet, amely nagyít, torzít, rosszindulatúan lát olyasmit is, ami nincs. De ha van rossz szem, akkor kell, hogy létezzen jó szem is, amely éleslátású, tiszta, jóindulatú. A jó szem itt azt jelenti, hogy a szívünkkel tudunk nézni, azaz meglátni olyan dolgokat is, amelyek a szemnek láthatatlanok. Erre tanította a róka a kis herceget, amikor elárulta neki féltve őrzött titkát, hogy az ember jól csak a szívével lát. Jézusnak ilyen szív-szeme volt. Ilyen szemmel látta meg a százados mély hitét, aki szolgája gyógyulásáért jött hozzá. Ilyen szív-szemmel látta meg a kánaáni asszony nagy hitét, aki kislánya gyógyulásáért jött hozzá. Az a képesség, hogy jó szemmel nézzünk másokra, a személyi érettség magas fokára utal. Ennek az evangéliumnak második örömhíre az, hogy Jézus elismeri tanítványaiban ezt a képességet. Úgy fogalmazhatnánk, hogy ez személyi érettségünk lelki dimenziója. Ez nagy elismerés számunkra Jézus részéről, de egyben kihívás is, hogy iparkodjunk így nézni másokra.

Jézus elismeri alapvető jószándékunkat. Erre utal Jézusnak az a felhívása, hogy előbb a saját szemünkből vegyük ki a gerendát. Ez azt jelenti, hogy lehetséges megtisztítani lelkünket és szívünket oly módon, hogy rádöbbenünk, a hiba bennünk van. A hangsúly azon van, hogy ezt nekünk kell megtennünk, senki más nem teheti meg helyettünk. Jézus tehát feltételezi, hogy tanítványai képesek arra, hogy kezükbe vegyék életük menetrendjét. Jézus tulajdonképpen kihívást tesz elénk: ezt megtehetjük, ha akarjuk, van rá adottságunk. Jézus tehát hisz jóakaratunkban. Ő maga gyakran tett tanúságot arról, hogy nem lehet Őt eltántorítani útjától, elgondolásától. Nem engedte eltántorítani magát a názáretiek ellenségeskedésétől, amikor kidobták a zsinagógából és le akarták taszítani a szikláról: Jézus elment közöttük és folytatta útját. A mai evangélium harmadik örömteli üzenete az, hogy Jézus elismeri tanítványaiban az erős akaratot, hogy megváltoztassák életvitelük irányát, ez pedig a magasfokú személyi érettség jele. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez személyi érettségünk keresztény dimenziója. Ez nagy elismerés Jézus részéről, de nagy kihívás is, hogy merjük vállalni a felelősséget életvitelünkért. Mi érdekes módon gyakran negatív fényben olvassuk és alkalmazzuk magunkra az evangéliumot. Merjünk ezúttal büszkén arra gondolni, hogy Jézus nagyra becsül bennünket.