Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk." Ezt felelte: "De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. (Lk 2, 41-51).

Minden szónok nagy kísértése, hogy a mai ünnepen Szűz Mária szeplőtelen Szívéről prédikáljon. De vajon mit tudunk mi róla mondani? A szívet természetszerűen a szeretettel társítjuk. Induljunk el ezen az úton: beszéljünk Szűz Mária szeretetéről, éspedig három időbeli vonatkozásban: Kit és hogyan szeretett a fiatal Mária, kit és hogyan szertett a felnőtt Mária és kit és hogyan szeretett az idős Mária.

Mária fiatalkori szeretete. Mária szerette a Jóistent. Még az angyali üdvözlet előtt Mária Istenre figyelt. Ezt megtudjuk pontosan Gábor arkangyal köszöntéséből, amikor közli vele, hogy kegyelmet talált Istennél. Ebből kiolvashatjuk, hogy a fiatal Mária kereste Isten szeretetét. Mária Isten iránti szeretete megmutatkozott abban is, hogy hallgatta, meghallotta és elfogadta Isten hívó szavát. További jellemzője Mária Isten iránti szeretetének az Isten akaratának való engedelmesség. Amikor megértette, hogy mit akar tőle Isten, jóllehet nem volt képes maradéktalanul felfogni a hívásnak a "hogyan"-ját, készségesen Igen-t mondott. Mária Isten iránti szeretete költői kifejezést kapott a Magnificat-ban, Mária hálaénekében.

Mária felnőttkori szeretete. Mária szerette Jézust. Isten meglepetésszerűen belépett a fiatal lány Mária életébe, aki néhány hónap leforgása alatt felnőtt nővé lett. Mária szeretete kiterjedt Józsefre is, akivel hajlandó volt megosztani titkát, együtt vállalni a családi élet minden örömét és terhét. Ne féljünk elképzelni Máriát és Józsefet, mint egymásba szerelmes fiatal párt. Ez Mária hitvesi szeretete. Amikor belépett életükbe a Gyermek, akkor Mária szeretete anyai szeretetté minősült. Mária anyai szeretete végig kísérte Jézus egész nyilvános működését. Mária aggódott Jézusért, akit sokan támadtak, el is ment egyszer utána, hogy fölkeresse és hazavigye. Jézus biztosan tudta, hogy minden pillanatban számíthat édesanyja aggódó szeretetére. Aggódva kereste a templomban. Mária végig kísérte Jézusát az örömteli pillanatokban, pl. a kánai menyegzőn, de szenvedésében is egészen a keresztig.

Mária időskori szeretete. Mária szerette az embereket. Nem tudjuk, hány éves lehetett Mária, amikor "elszenderült", ahogy a jámbor hagyomány emlegeti Mária halálát. Valószínűleg már hatvan felé vagy azon túl volt. Abban az időben ez már időskornak számított. Máriát jellemezte a szolgáló szeretet. A kánai menyegzőn ő volt az, aki felfigyelt a fiatal pár bajára, vagyis, hogy elfogyott a boruk. Ő volt az, aki közbenjárt Jézusnál, és megtörtént az első csoda. Mária ekkor már tisztelettel övezett "matróna" volt, korosodó hölgy, akinek a szolgák készségesen engedelmeskedtek. Mint már említettük, egyszer felkereste Jézust, és az emberek azonnal tudták, hogy ő Jézus anyja, így jelentették neki: anyád és testvéreid keresnek. Az idős Mária szeretete másokat vigasztaló szeretet volt. Amikor halála pillanatában Jézus Máriára bízta a fiatal Jánost, készségesen anyai oltalmába fogadta, hiszen János biztosan árvának érezte magát. Mária jelen volt az apostolokkal az utolsó vacsora termében, amikor várták a Szentlélek eljövetelét és együtt imádkozott velük. Nevezhetnénk ezt akár Mária testvéri szeretetének, hiszen itt egy volt a többiek között.

Mária és mi. Mária mindegyikünket ugyanazzal a szeretettel szeret, amellyel Istent szerette, Jézusát szerette, az apostolokat szerette. De ez nem azt jelenti, hogy kisgyerekként kell feléje közelednünk, oltalma alá bújnunk, hanem azt, hogy tanulnunk kell tőle. Meg kell tanulnunk, szeretni Istent, ami abban nyilvánul meg, hogy hálásak vagyunk adományaiért, odafigyelünk hívó szavára és készségesen elfogadjuk a nekünk szánt küldetést. Meg kell tanulnunk, szeretni Jézust, ami abban nyilvánul meg, hogy odafigyelünk az evangéliumban hozzánk intézett igéjére, igyekszünk eltanulni erényeit, és mindvégig kitartunk mellette hitünkben. Meg kell tanulnunk, szeretni az embereket, ami abban nyilvánul meg, hogy imádkozunk másokéért, megsegítjük a bajban lévőt és merünk áldozatot hozni másokért.

A mai ünnep hivatalos neve "A boldogságos Szűz Mária szeplőtelen Szíve". Most, hogy végig kalandoztunk Mária szeretetének gazdag kincstárán, a legszívesebben új nevet adnánk ennek az ünnepnek "Mária Nagy Szívének ünnepe".