Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek. Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved, jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól. Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket." (Mt 6, 7-15).

Ebben az evangéliumban ismételten olvassuk legkedveseb imánkat, a Miatyánkot, amelyre maga Jézus tanított meg bennünket. Ebben az evangéliumban azonban sokkal több üzenet rejlik, mint csak a Miatyánk. Mint minden evangéliumi jelenetben, itt is Jézus a főszereplő. Ezúttal úgy mutatkozik be, mint "előimádkozó". Az édesanyák szokták így tanítgatni kisgyermeküket: "Kisfiam, kislányom, tedd össze szépen a kezedet és mondjad utánam: Miatyánk..." A hitoktatók is ismerik ezt a módszert, néha még azt is kipróbálják, hogy fordítva vetnek keresztet, hogy a kishittanos, aki előtte áll, tudja utánozni. Ez azért nem mindig jó módszer, mert a kisdiák esetleg visszaemlékezik, hogy a keresztet nem is így kellene vetni, hanem úgy, ahogy a tisztelendő bácsi mutatta. Jézus az imaórát egy fontos figyelmeztetéssel zárja: az ima meghallgatásának feltétele a bocsánat. Vegyük szemügyre ezeket a mozzanatokat Jézus pedagógiájában.

Jézus imádkozik. Az evangéliumból tudjuk, hogy Jézus gyakran imádkozott. Valaki szívesebben venné, ha azt mondanánk, hogy Jézus állandóan imádkozott. Ez sem egészen helytálló érvelés. Jézus imádkozó lélek volt, de nem mindig imádkozott. Dolgozott is, meg pihent is, szórakozott is (a kánai menyegzőn valószínűleg énekelt is!), meg tanított, betegeket gyógyított, ördögöket űzött ki. Nehéz lenne felsorolni, hogy mi mindennel foglalkozott Jézus, de visszaemlékezhetünk egyes kijelentésére, amiből megtudjuk mit csinált. Ahogy az Atya tevékenykedik, úgy a Fiú is. Tudjuk, hogy nyugodtan aludt a bárkában, amelyet erősen vertek a hullámok olyannyira, hogy a megfélemlített tanítványok felrázták álmából. Jézus feltételezi, hogy az Ő tanítványai is imádkoznak. Nem azt mondja, hogy ha imádkoztok, hanem hogy amikor imádkoztok.

Jézus imádkozni tanít. Jézus többször és többféleképpen tanítgattat tanítványait imádkozni. Tanított példáján keresztül. Itt is ez történik. Jézus az éjszakát imában töltötte, a kíváncsi apostolok meglesték és kedvet kaptak arra, hogy ők is úgy tudjanak imádkozni, mint Jézus, ezért kérték Őt, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Tudjuk, hogy az apostolok jelen voltak Lázár feltámasztásánál, amikor Jézus a sír előtt hangosan imádkozott mennyei Atyjához. Jelen voltak akkor is, amikor Jézus hangos szóval hálát adott mennyei Atyjának, aki az alapvető hitigazságokat a kicsiknek nyilatkoztatja ki. Jelen voltak Jézus főpapi imájánál az utolsó vacsora termében. Hárman közülük jelen voltak a Getszemáni kertben, ahol Jézus hangos szóval könyörgött mennyei Atyjához. Ha kissé távolabbról és kissé álmosan is, de valamit hallhattak ebből a megrendítő imából. János evangélista jelen volt Jézus halálánál és hallotta Jézus imáját, amellyel megbocsátást kért hóhérai számára. Jézus nyilvános élete valamiképpen az imádság magasfokú iskolája volt. Ma mi vagyunk Jézus tanítványai és mindezt magunkra alkalmazhatjuk. Az evangéliumot lehet sokféleképpen olvasni: úgy, hogy végig kísérjük Jézus erényeit, esetleg úgy, hogy igyekszünk magunkra ismerni példabeszédéinek szereplőiben, de úgy is, hogy figyelmes kisdiákként követjük Jézus "leckéit" az imáról.

Jézus figyelmeztet. A megbocsátás fontos evangéliumi téma. Emlékezhetünk Jézus példabeszédére a gonosz szolgáról, aki nem volt hajlandó megbocsátani szolgatársának ezért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte magát. Gondolhatunk Péter kérdésére, hogy hányszor kell megbocsátani, mire Jézus egy lehetetlen számot mondott neki, ami azt jelenti, hogy mindig. Miért tartotta Jézus ennyire fontosnak a megbocsátást? Azért, mert a bűnbocsánat a megtestesülés alapigazsága. Jézus azért jött közénk, hogy bűneink bocsánatot nyerjenek. A kereszténység a bűnbocsánat vallása. Láncszerű reakcióról van szó: A mennyei Atya megbocsájt nekünk, mi tovább visszük ezt az ingyen kapott ajándékot embertársaink felé. Ebből az alapigazságból kiindulva, azt kell megértenünk, hogy a megbocsátáshoz három felismerésre van szükségünk: bölcsességre, vagyis hogy megértsük, miért kell megbocsájtanunk egymásnak; szeretetre, vagyis hogy megértsük, hogy a megbocsátás nem a saját jóságunkból fakad, hanem Isten kegyelméből; bátorságra, vagyis hogy megértsük, hogy a megbocsátáshoz nem elég a saját erőnk, hanem a Szentlélek Úristent kell segítségül hívnunk. Gondoljunk erre, amikor a feloldozás szavait halljuk a szentgyónás keretében: "Isten, aki kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára."