Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: "Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!" (Mt 5, 38-42).

Ebben az evangéliumban Jézus úgy jelenik meg, mint annak idején Mózes: az új törvényhozó. Tanulságos megfigyelni, hogyan viszonyul Jézus a régi törvényhez. Nem azt mondja, hogy a régi törvény megszűnt, hanem, hogy Ő új értelmezést ad neki. Három téma merül fel ebben az evangéliumban és rákérdezhetünk, miért éppen ezt a hármat említi Jézus: bosszúállás, békülékenység, nagylelkűség. Mi e három téma közös nevezője? E három emberi tulajdonság tulajdonképpen a személyi érettség felé vezető út három lépcsője. Az első lépcsőfok, hogy kiiktassunk a lelkünkből minden bosszúvágyat. A második lépcsőfok, hogy megbéküljünk minden emberrel. A harmadik lépcsőfok, hogy nagylelkűen közeledjünk mások felé.

Elmélkedésünket úgy folytathatnánk tovább, hogy egyenként megvizsgáljuk ezeket az erényeket. Biztosan hasznos módszer lehet, de esetleg átvinne bennünket a lélektan területére. Létezik egy másik út is: hogyan élte meg Jézus ezeket az erényeket. Ily módon azonnal ihletet is kapunk, hogy mindezt magunkra alkalmazzuk. Nevezzük ezeket az erényeket mai szóhasználattal: bosszúállás, veszekedés és pereskedés.

Jézus nem bosszúálló. A bosszúállás kulcsszava az "én méltóságom". Jézus úgy fogalmaz, hogy ne álljunk ellent a gonosznak. Nem világos, hogy a gonosz itt általában a rosszat jelenti, vagy egyenesen a sátánt, a Gonoszt. Bárhogy is legyen, a bosszú mindig ördögi dolog. Jézus élete során gyakran került olyan helyzetbe, hogy valaki rosszat akart neki, de ez nem tántorította el útjától. Gondolhatunk a názáretiekre, akik kidobták a zsinagógából és még a szikláról is le akarták taszítani. Jézus nem fenyegetőzött, hanem ment tovább a maga útján. Egy alkalommal két tanítványa Szamária lakosain akartak bosszút állni, mivel nem fogadták Jézust. Egyenesen az égből szerettek volna villámcsapást leimádkozni. Jézus megfeddte őket. Jézus nem állt bosszút Pilátuson sem, aki igazságtalanul elítélte, sem a katonákon, akik kicsúfolták, sem Júdáson, aki elárulta. Jézus példát mutatott, mit jelent nem ellent állni a gonosznak. Jézus nem védte saját méltóságát, mert tudta, hogy az olyan kincs, amelyet senki sem vehet el tőle. A vértanúk és mindazok, akik börtönökben sínylődtek hitük miatt és akiket minden áron meg akartak alázni, mindig találtak magukban annyi lelki erőt, hogy nemcsak, hogy nem lihegtek bosszút kínzóik ellen, hanem megbocsátottak nekik.

Jézus nem veszekszik. A veszekedés kulcsszava az "én tulajdonom". Jézustól mindent el akartak rabolni, amije csak volt. Mint kisbabának, Heródes el akarta venni az életét. Egyiptomba kellett menekülnie, így elvették tőle a hazáját is. A názáretiek kiűzték szülővárosából, így elvették tőle otthonát. Elvették tőle szabadságát, amikor megkötözve Pilátus elé vonszolták, végül még a ruháit is elvették tőle. Jézus a kereszten minden anyagi tulajdonától megfosztva halt meg. Mindennek ellenére, senkivel sem veszekedett, nem követelte vissza tulajdonát, nem kért kártérítést a hatóságoktól, amiért elvették tőle még az istállót is, amelyben született. Az ember többet ér, mint minden vagyona, üzeni Jézus példája és ez az evangélium. Fontosabb az, akik vagyunk, mint az, amink van.

Jézus nem pereskedik. A pereskedés kulcsszava az "én jogom". A bíróságok tele vannak pereskedő emberek ügyeivel. Pereskednek a házastársak, akik válni akarnak és nem tudnak megegyezni a felől, hogyan kell felosztani a vagyont. A felek egymást vádolják, hogy a másik jogtalanul akar többet elvinni, mint amennyi kijár neki. Pereskednek a szomszédok, amikor úgy vélik, hogy az a másik fél méterrel beljebb húzta fel a kerítést, mint amennyihez joga lenne. Pereskednek a politikusok, akik azt sérelmezik, hogy ellenfelük jogtalanul győzött a választásokon, mert lefizette a választókat. Jézus sohasem hivatkozott jogaira. Jól tudta, hogy a jó emberközti viszonyok nem saját jogaink követelésén nyugszanak, hanem a másik ember jogainak tiszteletben tartásán. Szent Pál ugyanezt hirdette, amikor szinte cinikusan rákérdezett híveire, hogy mi az, amit nem kaptak meg? Végső elemzésben, minden Isten ajándéka, még az életünk is, ezért nincs értelme jogokra hivatkozni.