Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a Nagy Király városa. Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Így beszéljetek inkább: az igen, igen, a nem, nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való." (Mt 5,33-37).

Érdekes ez a rövid evangéliumi szakasz néhány, első tekintetre jelentéktelen mozzanat miatt. Az esküről olvasunk és az ígéret megtartásáról. A törvény tiltja a hamis esküt, de megparancsolja, hogy tartsuk be Istennek tett ígéretünket. Ez eddig nem mond semmi újat. Ennél a pontnál azonban Jézus színre lép és bemutat egy érdekes értéksorrendet. Először azt mondja, hogy egyáltalán nem kell esküdni, különösen Isten nevére. Utána felsorol néhány értéket, amelyekre az emberek esküdözni szoktak. Első helyen az eget említi, amelyre nem szabad esküdni. Miért? Azért, mert az ég Isten trónja. Második helyen a földet említi. Miért nem szabad a földre esküdni? Azért, mert Isten lábának zsámolya. Harmadik helyen Jeruzsálemet említi. Miért nem szabad Jeruzsálemre esküdni? Azért, mert a Nagy Király városa, vagyis Isten tulajdona. Végül a saját fejünkre sem szabad esküdni. Miért? Azért, mert mi is Isten tulajdona vagyunk. Általános közös elv itt, hogy mindez Isten tulajdona. Ezért bármire esküszünk hamisan, ezzel Isten tulajdonát sértjük meg.

Jézus és az adott szó. Ez az evangélium ma is időszerű, mert az adott szó mintha elveszítette volna kötelező erejét. Vegyünk sorra néhány helyzetet. A házassági eskü. Túl sok válás van, ami azt jelenti, hogy a házaspárok nem veszik komolyan házassági esküjüket, amelyben tanúk előtt Istenre esküdtek, hogy jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. Nem azt mondták, hogy csak addig, amíg boldogok lesznek, hanem felelősséget vállaltak egymásért. A papi eskü. Túl sok a hivatását elhagyó pap, pedig szentelésük pillanatában megesküdtek, hogy mindhalálig hűek maradnak hivatásukhoz, mert felelősséget is vállaltak mindazokért, akikért papi hivatásukat kapták Istentől. Ha arra hivatkoznak, hogy nem boldogok, hogy túl nehéz a cölibátus és a magány terhe, akkor tulajdonképpen nem veszik komolyan esküjüket. Valami hasonló mondható a szerzetesi hivatásokról is. Kérjük a kegyelmet, hogy megértsük egy eskü súlyosságát, és hogy azt hűen meg is tartsuk.

Jézus és Isten művei. Ebben a rövid, de erőteljes evangéliumban Jézus elítéli a hamis esküt és érdekes módon részletezi azokat a dolgokat, amelyekre nem érdemes esküdni, mert nincs fedezékük. Az eskü fedezéke a következménye. Milyen büntetést von maga után egy esküszegés? Valamikor Isten büntetését és társadalmi szégyent hozott magával. Ma mintha az emberek nem félnének egy megszegett eskü következményeitől. Sem az ég, sem a föld, sem a szent város, sem saját fejünk nem tud bennünket megbüntetni. De van valaki, vagy valami, ami elkerülhetetlenül büntet: maga az esküszegés. Vannak olyan döntések, amelyek magukban hordozzák következményeiket. Visszakalandozhatunk az Ószövetségbe, ahol a 137. zsoltár írója így tudatosítja magában a hűtlenség következményét: "Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon el a jobbom! Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé!". Egy másik erőteljes példa Jób őszintesége, amikor elismeri, hogy tudatában van annak, hogy minden vétek magában hordozza a büntetését. "Ha ártatlanra emeltem a kezem, mikor a kapunál segítségre leltem, akkor nyakszirtemtől váljék el a vállam, és a forgójából karom szakadjon ki! Mert rám szakadna Istennek haragja, és fensége előtt nem tudnék megállni". (Jób 31,21-23). Talán hasznos lenne a házassági eskü, ill. a papi ígéret szövegébe is beiktatni, hogy milyen következményekkel jár a hitszegés.

Jézus irántunk való bizalma. Ennek az evangéliumnak örömteli üzenete Jézus zárómondatában rejlik. "Így beszéljetek inkább: az igen, igen, a nem, nem". Jézus ezáltal tanítványainak tudtára adta, hogy maradéktalanul megbízik bennük, őszinteségükben, igazságszeretetükben, becsületességükben. Jó tudni, hogy Jézus felnőtt, felelősségteljes embereknek ismer el bennünket. Nem kell állandóan esküdözni, elég egy olyan "igen", amely magában hordozza a végsőkig való hűség ígéretét. Erre Ő maga adott példát, amikor a főpap esküvel akarta kikényszeríteni tőle a halálos ítéletét megpecsételő vallomást. Jézus elhárította az esküt, egyszerű "igen"-nel válaszolt. Hasonló módon, amikor feltámadása után Pétert kérdezte, hogy szereti-e Őt, Jézus nem kért tőle esküt. Nem azt kérdezte: "Péter, esküdjél meg az élő Istenre, hogy szeretsz engem", hanem egyszerűen: "Péter, szeretsz engem?" Péter "igennel" válaszolt. Jézus másodszor is kérdezte Pétert, hogy szereti-e, de nem kényszerítette, hogy esküdjön meg fejére és életére, hogy az igazat mondja. Péter "igen"-nel válaszolt és Jézusnak ez elég volt. Jézus harmadszor is megkérdezte Pétert, hogy szereti-e Őt, de ezúttal sem kényszerítette, hogy esküdjön meg családjára, bárkáira és mindarra, ami kedves volt neki, hanem megelégedett Péter egyszerű "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek". Péternek ebben az "igen"-jében benne volt a halálig tartó hűség ígérete. Jézus tőlünk sem kér többet, nem kéri azt, hogy esküdözzünk erre, vagy arra, hanem megelégszik egy egyszerű "igen"-nel, de amelyik akkora horderejű, hogy szavatolja a végső hűséget és kitartást.