Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: "Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét. Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó és maradjatok nála, míg tovább nem mentek! Amikor házába léptek, köszöntsétek! Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok." (Mt 10,7-13).

A mai evangélium beszámol a tanítványok első apostoli küldetéséről. Felfigyelhetünk arra, hogy milyen részletes utasításokkal látta el Jézus tanítványait. Tudatában volt annak, hogy felelősségteljes feladattal bízta meg őket, ezért aggódva készíti őket a nagy útra. Jézus szavaiból kicseng az anyai szeretet: az édesanyák szokták így útjukra bocsájtani kisgyermeküket, különösen, amikor az először megy iskolába. Szinte látjuk az aggódó anyukát, amint szépen belerak mindent kisiskolás gyermeke táskájába, megnézi, hogy ruhája rendben van-e, figyelmezteti, merre menjen, hogyan viselkedjen, köszönjön szépen mindenkinek, akivel találkozik. Kedves Jézusnak ez az "anyai" képe, időzzünk el előtte, de vessünk egy pillantást a többiekre is. A szereplők itt Jézus, a tanítványok és a címzettek.

Jézus kiküldi tanítványait. Ha bevezető gondolatainkban úgy mutattuk be Jézust, mint aggódó édesanyát, aki először küldi gyermekét iskolába, itt egy újabb kép jelentkezik: a sas-mama repülni tanítja a kis sasfiókákat. Hasznos felfigyelni Jézusnak e két magatartására. Tanítványait nem magának gyűjtötte, hanem küldetésre készíti fel őket, amelyet majd akkor is folytatniuk kell, amikor Ő már nem lesz közöttük. Mostani, első küldetésük amolyan főpróba, talán vizsga is. Amint a sas-mama "kilöki" a fészekből a kis sasfiókákat, úgy Jézus is határozottan kiküldte tanítványait egy olyan kalandra, amelyre maguk jószántából sohasem vállalkoztak volna. Az evangélium beszámol arról is, hogy amikor visszatértek első apostoli útjukról, a tanítványok nagy lelkesen beszámoltak Jézusnak a küldetés alatt szerzett tapasztalataikról. Ma mi vagyunk ezek a tanítványok, mindegyikünknek megvan a maga küldetése az Egyházban és a társadalomban. Jézus szeretettel felkészített bennünket, de eljön a pillanat, amikor "kilök" bennünket a fészek biztonságából és kiküld bennünket a zord világba.

A tanítványok izgalma. Lukács evangélista úgy számol be a tanítványok első küldetéséről, hogy Jézus kettesével küldte őket oda, ahová maga is menni készült. "Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült". (Lk 10,1). Itt csak a tizenkettőről van szó, de felfigyelhetünk arra, hogy közös küldetésről van szó. Jézus többesszámban beszél. Ez jelentős körülmény, valamiképpen az Egyháznak az elővételezett képe. Igaz, voltak és vannak az Egyházban nagy egyéniségek, akik új utakat vágtak: hittérítők és rendalapítók, de sohasem csak a maguk nevében, hanem az egyházi közösség nevében cselekedtek. El tudjuk képzelni, hogyan érezték magukat a tanítványok. Biztosan némi büszkeség is ott lappangott a szívükben, hiszen a híres Mester követeiként indulnak hirdetni az igét, és Jézus nevében még ördögöket is űzhetnek. Ezzel később el is dicsekedtek Jézusnak. Ugyanakkor biztosan izgultak is, mint minden diák a vizsga előtt. Nem hinnénk, hogy nagyon felkészülteknek érezték volna magukat. Ez a két érzelem minket is végigkísér keresztény életünk és tanúságtételünk folyamán. Aggaszt bennünket alkalmatlanságunk, de merjünk büszkék lenni arra, hogy Jézus nevében cselekedjük a jót.

A címzettek sokszínűsége. Jézus előre figyelmeztette tanítványait, hogy nem mindenki fogadja majd szívesen látogatásukat. Jézus igen tapintatosan fogalmaz: nem gonosz, ellenséges érzületű, megrögzött bűnösökről beszél, hanem "nem méltóknak" jellemezi azokat, akik nem fogadják be a tanítványokat. Jézus ezt már tapasztalatból tudta, valószínűleg a tanítványok is jelen voltak, amikor egyesek elutasították Jézus tanítását, mások viszont örömmel csatlakoztak hozzá. Így van ez ma is az Egyház igehirdetésében. Vannak sokan, akik örömmel elfogadják az Egyház tanítását, de vannak sokan olyanok is, akik visszautasítják. Jézus ezt is előre tudta, de sohasem bélyegezte meg gonosz embereknek azokat, akik nem fogadták be tanítását, hanem, mint a mai evangéliumban is fogalmaz: nem méltók az ige befogadására.