Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?"
Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te csak kövess engem!"
Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: "Nem hal meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?"
Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről, és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága.
Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene. (Jn 21,20-25)

Ebben az evangéliumban három szereplővel találkozunk: Jézus, Péter és János. Jézus Péterrel beszélget, Péter János sorsa felől érdeklődik, Jézus tudtára adja Péternek, hogy mindkettőjük jövőjét ismeri, de ezt nekik egyelőre fölösleges tudniuk. Nézzünk bele mindhármuk lelkébe, ebben a sorrendben: Péter, János, Jézus.

Péter. Beszélgetésük elején Jézus Péter halálát említette, de Pétert már János halála érdekeli. Nem tudunk ellenállni a kihívásnak, hogy elemezzük egy kicsit Péter jellemét. Péter egyik visszatérő jellemvonása a feledékenység. Az ünnepélyes hitvallás után, hogy Jézus Isten Fia, Péter bizony hamar elfelejtette ezt az igazságot, és megpróbálta Jézust lebeszélni a szenvedésről. Az utolsó vacsorán Jézus jelezte Péternek, hogy háromszor fogja megtagadni, de Péter erősködött, hogy ilyen nem létezik. Csupán néhány óra elteltével, Péter elfelejtette mindezt és tényleg megtagadta szeretett Mesterét.

Péter egy másik kevésbé szép jellemvonása a szórakozottság. Ebben az evangéliumi jelenetben ott lépked Jézus mellett, aki beszél hozzá. Péter egyszerre hátranéz, látja Jánost, aki követi őket, erre elfelejti, hogy mit mond neki Jézus és inkább János sorsa felől érdeklődik. Miért kezdett Péter hirtelen János iránt érdeklődni? Itt esetleg egy harmadik kellemetlen jellemvonást is felfedezhetünk Péterben: féltékenység. János volt Jézus "szeretett tanítványa". Lehetséges, hogy Pétert itt az aggasztotta, hogy János esetleg utoléri őket, csatlakozik hozzájuk és akkor már nem ő lesz Jézus egyetlen beszélgető partnere. Lehetséges az is, hogy visszaemlékezett húsvét hajnalára, amikor együtt futottak az üres sírhoz, de János előbb ért oda, mint ő? Tudjuk az evangéliumból, hogy az apostolok egyszer arról vitatkoztak maguk között, hogy ki közülük a legnagyobb. Felfigyelhetünk arra is, hogy Péter itt nem nevezi Jánost néven, hanem úgy fogalmaz, hogy "vele" mi lesz. Akaratlanul is egy másik jelenet jut eszünkbe, amikor Péter szégyenletes árulása közben Jézus nevét sem akarta kiejteni, hanem "ember"-nek nevezte. Péter minden gyarlóságát felismerhetjük magunkban: gyakran feledékenyek vagyunk, nem emlékszünk Isten jótéteményeire; gyakran szórakozottak vagyunk: imáinkban, a szentmise alatt; gyakran féltékenyek, esetleg irigyek vagyunk, amikor úgy véljük, hogy Isten másoknak többet juttatott, mint nekünk.

János. Megtudjuk, hogy János tisztességes távolságból követi Jézust és Pétert. Ez lehet a tisztelet kifejezése. János tudatában van annak, hogy Jézus Pétert választotta ki, mint az apostoli csapat elsőjét. János ezt megmutatta húsvét hajnalán is, amikor Péterrel együtt futottak az üres sír felé. János előbb ért oda, de az elsőbbséget itt is átengedte Péternek. A két emmauszi tanítvány esetéből azt is megtudjuk, hogy Jézus először Péternek jelent meg a feltámadás napján. János tudatában volt annak, hogy Jézus Pétert tette meg jövendő Egyháza kősziklájává. Arra is emlékezett, hogy Jézus külön imádkozott Péterért, hogy amikor majd megtér, akkor erősítse meg a hitben testvéreit. János tehát tiszteletben tartja Pétert szerepe miatt.

Azonban János sem mentes minden emberi gyöngeségtől. Evangéliumi beszámolója végén, büszkén tesz egy említést, amely az ő javára íródik: ő szemtanúja volt mindannak, amit leírt. Ez lehet utalás arra, hogy Jézus halálának csak ő volt a szemtanúja a tanítványok közül, Péter és a többiek gyáván elfutottak. Nem kell tartanunk attól, hogy az apostolokat gyarló emberekként lássuk. Jézus időnként megfeddte őket hibáikért. Szemükre vetette, hogy gyenge a hitük, hogy butaságot kérdeznek, amikor az érdekli őket, kié lesz az első két hely Jézus eljövendő országában. Jézus mindennek ellenére szerette őket és meghívta őket, hogy vegyenek részt az Ő küldetésében. Vigasztaljon ez a tudat minket is: Jézus ismeri gyengeségeinket, de mindennek ellenére szeret bennünket és meghívott bennünket Egyházába, hogy legyünk az evangélium hirdetésében az Ő munkatársai.

Jézus. Mint minden evangéliumi jelenetben, itt is Jézus a főszereplő. Magunk elé képzeljük a jelenetet: idillikus kép. Jézus Péterrel kettesben. Egymás mellett mennek, vagy Péter kissé Jézus mögött? Valószínűleg egymás mellett, mert beszélgetnek, meghitt hangulatban. János követi őket. Péter kérdésére, hogy mi lesz Jánossal, Jézus kissé emelt hangon válaszol. Péter kérdése olyasvalamire irányul, ami nem rá tartozik. Jézus Péterrel beszélget, de Péter már nem figyel oda, hogy mit mond neki Jézus, hanem János sorsa érdekli. Jézus rendre utasította Pétert: "Hagyjad Jánost, te kövess engem!" Néha talán mi is így viselkedünk, amikor mások sorsáról kíváncsiskodunk. Jó tudni, hogy Jézus esetleg velünk szemben is erélyesen lép föl. Jézus szeret bennünket, mint ahogyan szerette, néha esetlenül viselkedő tanítványait is, de velünk szemben sem gyönge és nagypapásan elnéző amint apostolaival szemben sem volt ilyen. A végén figyeljünk fel Jézus egy kedves jellemvonására: Őt érdekli mindkét tanítványának sorsa, Péteré is meg Jánosé is. Péternek tudtára adja, hogy ismeri János jövőjét, de ez ne érdekelje Pétert. Elégedjen meg annyival, hogy mindkettőjük élete jó kezekben van. Ez azért is fontos, mert a beszélgetés Jézus és Péter között a feltámadás után, a mennybemenetel előtt folyik. Jézus nemsokára magával viszi a mennyei Atyához mindkettőjük sorsát. Ez nekünk szánt szép üzenet: Jézus magával vitte életünk forgatókönyvét.