Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt felelte: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és ezt válaszolta: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!" Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: "Kövess engem!" (Jn 21,15-19)

Ebben az evangéliumban Péter apostol háromszoros szeretet vallomásáról olvasunk. Kedvenc témája ez sok szónoknak, és tényleg kimeríthetetlen lelki kincstárt nyit meg előttünk. Mégis, ezúttal vegyük elmélkedésünk kiindulópontjaként az evangélium második részét. Itt azt olvassuk, hogy Jézus felidézi Péter ifjúkorát, amikor szabadnak tudta magát és oda ment, ahová akart. Jézus ez után figyelmezteti Pétert, hogy amikor magöregszik, akkor már nem ő határozza el, hová megy, és mit csinál, hanem mások döntenek helyette. Jézus végül említést tesz Péter haláláról is, de egyelőre nem részletezi, hogy milyen halál vár Péterre. Jézus ezek után visszatér Péter jelenére és felszólítja, hogy kövesse Őt. Ebben a három időbeli dimenzióban felismerjük saját életutunkat.

Ifjúkor. Ez az életre való felkészülés időszaka. A lelki életben is van ifjúkor, egy küldetésre való felkészülés ideje. Jézus harminc esztendőn át készült küldetésére odahaza, a názáreti ház családias hangulatában. Utána negyven napot a pusztában töltött, ami szintén az előkészület ideje volt. Jézus apostolait három éven át "iskoláztatta", hogy megtanulják jövendő küldetésük alapvető leckéit. Szent Pál, megtérése után, két évet töltött a magányban, így készült a pogányokhoz szóló küldetésére. Minden ismert nagy szent eltöltött néhány évet a magányban: Loyolai Szent Ignác a Manrézában, Szent Benedek Subiaco barlangjában. A mi ifjúkorunk is a szülői házban, az iskolában, a legkülönfélébb szép és kevésbé szép tapasztalatokon keresztül, iskola volt, előkészület jövő küldetésünkre.

Időskor. Ez az életre való visszatekintés időszaka. Tartalmilag azonban elsősorban az Istenre való ráhagyatkozás kora, ezért nem kötődik szükségszerűen években mért életkorhoz. Voltak fiatal szentek, akik gyorsan "beértek", amint ezt az emlékükre mondott szentmise imája is kifejezi. Persze, mindenekelőtt az idős kor jut eszünkbe. A lelkiség történelmében mindig voltak, ma is vannak bölcs idősek, akiket az emberek szívesen felkeresnek tanácsért, eligazításért. Persze, az időskort sem lehet rögtönözni. Az ember megöregszik, de ezáltal még nem válik bölcs öreggé! Szent János evangélista alkalmazza ezt a megjelölést saját magára: "Én, János, az öreg". Kérjük Urunktól a bölcsességben gazdag megöregedés kegyemét.

Halál. Ez az Istennel való találkozás pillanata. Jóllehet a halál egyrészt mindig drámai fordulat minden emberi életben, másrészt pontosan a halálunk pillanata Isten megdicsőülése bennünk. Jézus saját halálát a mennyei Atya megdicsőülésének nevezte. Jézus Péternek nem jelezte, milyen halállal hal majd meg, de azt tudtára adta, hogy halála Isten dicsőségére történik. Mi sem tudjuk előre, mikor és milyen halállal halunk meg. Ez lehet hirtelen halál baleset következtében, lehet lassú haláltusa végső állomása, lehet erőszakkal kioltott élet következménye: vannak ma is országok, ahol még létezik halálos ítélet, emberek ezrei halnak meg háborúban. Bárhogy is végződjék életutunk, a halálban Istennel találkozunk. Kérjük mennyei Atyánkat, hogy a vele való találkozás neki dicsőségére, nekünk pedig örömünkre szolgáljon.

Ennél a pontnál visszakanyarodunk a Jézus és Péter közötti párbeszédre. Figyeljük, meg, hogy a beszélgetés meghitt hangulatban folyik. Jézus nem hánytorgatja fel Péter múltját, nem veti szemére gyávaságát, amikor letagadta Őt. Jézus kérdése Péter jelen lelki állapotát kutatja, hogy most, ebben a pillanatban, szereti-e Őt, és hajlandó-e elfogadni azt a küldetést, amit majd a jövőben bíz rá. Jézus szeretetére Péter szeretettel válaszol és ezzel hallatlan fordulat áll be Péter lelkében: múltja megváltva, jelene megtisztítva, jövője a mennyei Atya kezében. Ez a mi életutunk is: megbánjuk múlt vétkeinket, megvalljuk Jézus iránti szeretetünket és rábízzuk jövőnket a mennyei Atyára.