Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát. Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát, mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem. Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához." (Jn 16, 23b-28)

Ebben az evangéliumban megjelenik a mennyei Atya emberszerető arca. Jézus megnyitotta a mennyei Atyához vezető utat. Nem kell félnünk attól, hogy egyenesen a mennyei Atyához forduljunk, Ő szeret bennünket és mindent megad, amire szükségünk van. Jézus odaajándékozott bennünket a mennyei Atyának. Ugyanakkor nekünk ajándékozta a mennyei Atyát. Ebben az evangéliumban tulajdonképpen az imáról van szó. Jézus kifejti, hogy imádkozhatunk az Ő nevében, imádkozhatunk egyenesen a mennyei Atyához, imádkozhatunk a magunk nevében is szeretetben.

Jézus nevében imádkozni. Jézus többször is biztosította tanítványait, hogy bármit kérnek az Atyától az Ő nevében, egész biztosan megkapják. Megtanította őket úgy imádkozni, ahogyan Ő imádkozott az Atyához, ezért is nevezzük a Miatyánkot az Úr imájának. Megtanította őket arra, hogy az ima lényege nem a sok jámbor szó, hanem az Atyába vetett bizalom. A liturgiában legtöbb imánkat Jézus nevében végezzük: A mi Urunk Jézus Krisztus által. A hívek könyörgésében Jézushoz imádkozunk és ismételgetjük: "Hallgass meg minket, Urunk!" Ha bajban vagyunk, Jézus nevét hívjuk segítségül. Az öröm pillanataiban neki adunk hálát. Sok szép litánia is egyenesen Jézushoz vezet bennünket: Jézus szent Szívének litániája; Jézus szent Nevének litániája; Jézus szent Vérének litániája. Ezeknek az imáknak az ereje abban rejlik, hogy velünk együtt Jézus imádkozik. 

A mennyei Atyához imádkozni. Ebben az evangéliumban Jézus bátorít bennünket, hogy merjünk imáinkkal egyenesen a mennyei Atyához fordulni. Hallatlan újdonság ez. Egyetlen vallásban sem fordult elő, hogy az ember közvetítő nélkül egyenesen az istenséghez fordulhatott volna. Még az Ószövetségben is mindig ott voltak a közvetítők az imádkozó ember között és Isten között. Mindenekelőtt Mózes jut eszünkbe, akit maga a nép kért, hogy járjon közben értük Istennél. A többi ószövetségi próféta is közvetítő volt: Illés, Jeremiás, Izajás. A Bibliában azt olvassuk, hogy senki sem láthatta meg Isten arcát, mert aki erre merészkedett volna, az ott a helyszínen halt volna meg. Jézus arra bátorít bennünket, hogy ne féljünk Isten arcától. Fülöp apostol kérésére hogy mutassa meg nekik az Atyát, Jézus azt válaszolta, hogy aki Őt látja, az látja az Atyát is.

Saját nevünkben imádkozni szeretetben. Jézus búcsúbeszédét a szeretet szavaival zárja. Arról beszél, hogy az Atya szereti a Fiút, a Fiú szereti az Atyát és mindketten szeretnek bennünket. Sajnos, mi nem ritkán az imát lefokozzuk a kérő imára. Igaz, maga Jézus mondta, hogy kérhetünk bármit, Isten megadja, ha az javunkra szolgál. De Jézus példát adott arra is, hogy az ima nem csupán kérő ima, hanem dicséret és hála is. Ebben segíthet bennünket a Katolikus Egyház Katekizmusa, amely az imát egyszerűen úgy határozza meg, mint "Istenhez emelni lelkünket, vagy kérni tőle a megfelelő javakat" (2559. sz.). E mellett a hivatalos meghatározás mellett hasznos, ha van személyes fogalmunk is az imáról. Kis Szent Teréz pl. így látja saját maga számára az ima mibenlétét: "Részemre az ima a szív révülete, az ég felé irányított egyszerű tekintet, a hála és szeretet ujjongása a megpróbáltatásban és az örömben!"

Ennek az evangéliumnak örömteli üzenete az, hogy szabadnak érezhetjük magunkat Isten színe előtt. Nem kell elbújnunk előle, mint Ádám és Éva a bűnbeesés után; nem kell félnünk tőle, mint Káin, aki, miután megölte öccsét tudta, hogy egy ilyen bűntett az égbe kiált büntetésért. Köszönjük meg Jézusnak, hogy olyan képet hagyott hátra mennyei Atyánkról, aki előtt bizalommal megállhatunk életünk minden viszontagsága közepette.