Búcsúbeszédében Jézus ezt mondotta tanítványainak: "Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá eset" (Jn 16, 5-11).

Jézus három súlyos szava jelenik meg ebben az evangéliumban, amelyeket könnyen félreérthetünk: bűn, igazság, ítélet. Jézus itt nem a bűnös ember jogos elítéléséről beszél, hanem a világ fejedelméről, az pedig általános értelemben a rossz, a gonosz. 

A bűn - nem hinni Jézusban. Ahhoz, hogy megértsük Jézus kijelentését – miszerint a bűn lényege nem hinni benne – meg kell fontolnunk a bűn mibenlétét. Mi a bűnt leginkább lefokozzuk a bűnös cselekedetekre: bűn a lopás, a hazugság, a csalás, a gyilkosság, a házasságtörés, röviden, a bűn a Tízparancsolat megszegése. Jézus ebben az evangéliumban minden bűn gyökerére utal, ez pedig Isten szeretetének elutasítása. A bűn ilyennemű értelmezésének őspéldája Ádám és Éva vétke. Ők nem loptak, nem hazudtak, nem gyilkoltak, hanem elutasították Isten irántuk tanúsított szeretetét. Nem akarták elhinni, hogy a tiltás, hogy ne egyenek arról a bizonyos fáról, nem szabadságuk szárnyszegése, hanem Isten irántuk való szeretetének kifejezése. Ezután az ősbűn után következnek a tettekkel elkövetett bűnök: az irigy Káin meggyilkolja öccsét, a féltékeny testvérek eladják kisöccsüket, Józsefet, a két kéjsóvár vén hamisan megvádolja az ártatlan Zsuzsannát.

Jézus ilyen értelemben beszél a bűnről, vagyis mint Isten szeretetének elutasításáról. Ő maga magyarázta ezt Nikodémusnak, amikor kifejtette neki, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött fiát adta, hogy senki se vesszen el azok közül, akik hisznek benne. Ha tehát valaki nem akar hinni Jézusban, akkor ezzel egyben elutasítja Isten szeretetét. Ez a bűn lényege. Fontoljuk meg, hogy mi elfogadjuk-e igazán Isten szeretetét? Álljunk meg egy pillanatra, nézzünk bele a szívünkbe és mondjuk ki: "Köszönöm, Istenem, hogy szeretsz."

Igazság – a megdicsőült Jézus. Az igazság itt azt jelenti, hogy Jézus bevégezte a megváltás művét. Isten mindent megtett az ember érdekében. A mennyei Atya szeretete megmutatkozott Jézus engedelmességében, egészen a kereszthalálig. Jézus most visszamegy az Atyához. Nem azért, hogy "élvezze győzelmét", hanem azért, hogy közbenjárjon értünk. Jézus nem hagyott magunkra bennünket, hanem magával vitte nevünket is a Mennyországba, amint ezt megígérte apostolainak. Amikor azok első apostoli útjukról visszatértek és azzal dicsekedtek, hogy Jézus nevére még az ördögök is engedelmeskedtek nekik, Jézus azt mondta, hogy örüljenek inkább annak, hogy nevük fel van jegyezve a Mennyekben. Aki hisz Jézusban, annak neve be van írva az örök anyakönyvbe, ahonnan senki sem tudja többé kitörölni. Ez Jézusba vetett hitünk legszebb ajándéka.

Ítélet – a rossz vereséget szenvedett. Jézus legyőzte a rosszat. Valahogy elbizonytalanodva olvassuk Jézus állítását, hogy a világ fejedelme ítélet alá esett. Az a benyomásunk, hogy még mindig sok, sőt egyre több a gonoszság a világban, mint a jóság. Vannak rossz emberek, akik kihasználnak másokat saját előnyükre. Vannak rossz emberek, akik kioltják a még meg nem született életet. Vannak rossz emberek, akik fegyverek gyártásából gazdagodnak meg. Rossz a gyűlölet és a bosszú is. A világ mintha tele volna gonoszsággal. Jézus nem azt mondta, hogy kiirtotta a rosszat a világból, hanem megmutatta, hogyan lehet legyőzni a rosszat jóval. Hittel megtisztított szem kell ahhoz, hogy meglássuk, mennyi jó van a világban. Vannak jó emberek, akik békét sugároznak maguk körül. Vannak jó emberek, akik hidakat építenek az emberek és népek között. A gonosz ítélet alá esett és elvesztette a játszmát. A világban Isten jósága és Jézus szeretete uralkodik.