Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz. "Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok. Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem" (Jn 15, 26-16,4).

Ebben az evangéliumban egy, minden időkre szóló, bátorítást találunk. Jézus a jövőbe néz és látja mindazt, amit a tanítványoknak el kell majd szenvedniük, ezért bátorítja őket, hogy nem kell nekik előre rettegniük. A pszichológiából tudjuk, hogy az előre vételezett félelem a legrombolóbb érzelem, mert nem lehet rajta segíteni. A jövő kiszámíthatatlansága az elővételezett félelem egyik erőteljes forrása. Jézus biztosítja tanítványait, hogy semmi sem fog történni az életükben, amit a mennyei Atya ne tudna már előre. Ez nem predestináció, hanem Isten irántunk való szeretetének bizonyítéka. Az evangéliumból megtudjuk, hogy életutunkon három támpontra számíthatunk: a Szentlélek életadó erejére, Jézus értünk aggódó megértésére és a mennyei Atya gondviselő szeretetére. A három támpont közös nevezője a tanúságtétel.

A Szentlélek tesz tanúságot Jézusról. Mit jelent itt "tanúságot tenni"? Tanú az, aki saját tapasztalata, saját tudása alapján állít valamit. Jézus itt tanítványai sorsáról beszél. A jövőt nézi és látja a sok üldöztetést, amit a tanítványoknak el kell majd szenvedniük. Látja azt a sok visszautasítást, amikor az emberek nem fogadják el tanúságtételüket. Már korábban tudtukra adta, hogy kizárják majd őket a zsinagógákból, börtönbe vetik, sőt megölik őket. A helyzet ma is hasonló. Sokan elutasítják az Egyház tanúságtételét, hivatkozva a botrányokra. Tudatában vagyunk annak, hogy tényleg sok minden nincs rendben a mi tanúságtételünkkel, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az Egyház nem a miénk, hanem a Szentlélek tulajdona. Mellettünk, velünk, néha helyettünk is, a Szentlélek Úristen tesz tanúságot Jézusról és az evangéliumról.

Mi teszünk tanúságot Jézusról. Jézus bátorítja tanítványait, hogy minden gyarlóságuk ellenére tanúskodjanak róla. Tanúságot tenni lehet szóval, tettel és élettel. Az Egyházban mindig voltak és vannak ma is nagy erejű szónokok, akik lelkesen tudták továbbítani az evangéliumot. Az Egyházban mindig voltak és vannak ma is nagylelkű hívők, akik a szeretetszolgálaton keresztül tanúskodnak Jézusról. Az Egyházban mindig voltak és vannak ma is bátor vértanúk, akik életükkel tettek tanúságot Jézusról.

A mennyei Atya tesz tanúságot Jézusról. Jézus azt a jelenséget, hogy egyesek elutasítják az evangéliumot, úgy értelmezte, hogy ezek az emberek nem Őt, hanem egyenesen a mennyei Atyát nem akarják elfogadni. Teszik ezt pedig azért, mert nem ismerik a mennyei Atyát. Nem azt állítja, hogy ezek rossz emberek lennének. Azt sem mondja, hogy ezek megrögzött szívű, megátalkodott emberek. Egyszerűen tudatlanoknak nyilvánítja őket. A tudatlanság nem bűn, hanem hiányosság. A tudatlanságon lehet segíteni, tanulhatunk, gyarapodhatunk tudásban és bölcsességben. Növekedhetünk hitünk, Egyházunk, Jézusunk ismeretében. Jézus szavai esetleg ránk is vonatkoznak: tudatlanok vagyunk. Nem ismerjük eléggé az evangéliumot, Egyházunk tanítását, a szentségek mibenlétét. A mai evangélium felhívás arra, hogy mélyítsük el hitünk ismeretét.