Napi evangélium
Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Lk 21,12-19olvasás...
2020. május 15. (péntek) 6:00
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: "Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!" (Jn 15, 12-17)
Három jelentős szó váltakozik ebben az evangéliumban: kiválasztottság, küldetés, parancs. Jézus tanítványaihoz szól és tudtukra adja, hogy Ő választotta ki őket, hogy arra rendeli őket, hogy menjenek hirdetni az evangéliumot és azt parancsolja nekik, hogy szeressék egymást.
Jézus tanítványokat választ. Jézus nem önkéntesek hadseregét toborozza, hanem tudatosan válogatja össze katonáit. A keresztény Jézus feltámadásának kiválasztott tanúja. A kiválasztottság azonban nem azt jelenti, hogy a keresztény egy elit csoport tagja lenne, akik különleges képességekkel rendelkeznek, ezért kerültek a kiválasztottak kívánatos csoportjába. Jézus azt hívja meg, akit akar. A kiválasztottság itt nem jelent méltóságot sem. Senki sem méltó arra, hogy Jézus tanúja legyen. Ezt jó tudni a papi hivatásokra vonatkozóan: senkinek nincs joga ahhoz, hogy pap legyen. Ugyanakkor, az a tény, hogy Jézus kiválasztottjai vagyunk, nagy jelentőséggel bír. Ha Jézus valakit "kiválaszt", majdnem úgy mondanánk "kiszemel", akkor ez azt jelenti, hogy azt az embert neveli, készítgeti a neki szánt küldetésre. Ezt a jézusi pedagógiát pontosan a tizenkét apostol esetében figyelhetjük meg. Jézus mindegyiküket név szerint hívott meg, és három éven át nevelgette őket, mindegyiket sajátos módon. Pétert arra választotta ki, hogy a jövendő Egyház kőszikla alapja legyen, ezért Jézus külön imádkozott érte és hagyta, hogy Péter a saját személyén keresztül tapasztalja meg esetlenségét, ami odáig vitte, hogy háromszor tagadta meg Mesterét, de Péter megtapasztalta Jézus megbocsátó szeretetét is, amely megadta neki a kereszthalál kegyelmét. Jézus kiválasztotta Jánost, hogy legyen irgalmas szeretetének tanúja. Ezért oly módon nevelgette, hogy megengedte neki, hogy az utolsó vacsorán a keblére boruljon, hogy hallhassa Jézus szívének dobogását, a kereszt alatt pedig rábízta legnagyobb kincsét, Édesanyját. Tamást arra választotta ki, hogy a hit erős tanúja legyen, de erre úgy nevelte rá, hogy előbb hagyta, hogy Tamás kételyek között vergődjék, majd a saját tapasztalata révén találja meg a szilárd hitet. Jézus mindannyiunkat, akiket kiválasztott, sajátos módon nevelget, hogy alkalmasak legyünk a nekünk szánt küldetésre. Ily módon kell értékelnünk mindazokat a tapasztalatokat, amelyek a mindennapok során érnek bennünket.
Jézus tanítványait a világba küldi. Jézus nem akarta tanítványait maga mellett megtartani, hanem miután felkészítette őket feladatukra, világgá küldte őket. Vannak híres tanítók és mesterek, akik tanítványokat gyűjtenek maguk köré, hogy csodálják nagy tudásukat, de a tanítványok sohasem válnak önálló küldöttekké. Jézus elküldte tanítványait, hogy végezzék a rájuk váró feldatatot. Jézus szeretettel kísérte őket, de nem cselekedett helyettük. Lehetséges, hogy figyelmeztette őket lelkiismeretükön, vagy álmokon keresztül, de erre nincs egyenes adatunk. Felidézhetjük viszont Henryk Sienkiewicz lengyel író híres "Quo vadis" című regényét. Az író elmeséli hogyan menekült Péter apostol Rómából a nagy keresztényüldözés alatt. Félúton Jézus jött feléje. Péter csodálkozó kérdésére, hogy hová megy "Quo vadis, Domine", Jézus azt válaszolja neki, hogy visszamegy Rómába, hogy még egyszer keresztre feszítsék ott, ha már Péter elhagyta híveit. Péter megértette, hogy rosszul döntött, visszafordult és Rómában maradt egészen kereszthaláláig. Jézus minket is küld, mindenkit a saját hivatása útján, legyen az házasság, család, papi vagy szerzetei hivatás. Megígérte jelenlétét, de nem cselekszik helyettünk.
Jézus parancsot ad tanítványainak. Jézus nem kér, hanem parancsol. Nem azt, mondja, hogy milyen szép lenne, ha a tanítványok szeretnék egymást. Nem biztatja őket, hogy igyekezzenek szeretni egymást. Jézus parancsot ad: szeressék egymást! Talán ritkán gondolunk arra, hogy a felebaráti szeretet nem szabad döntés tárgya, hanem parancs. Ez azt jelenti, ha vétünk a felebaráti szeretet ellen, akkor ezzel nemcsak az érintett személyt sértjük meg, hanem Jézus parancsa ellen is vétkezünk.
Ennek az evangéliumnak nagyszerű üzenete Jézus ígérete. A tanítványok kérhetnek bármit a mennyei Atyától, ha ezt az Ő nevében teszik, akkor biztosan meg is kapják. Jézus sohasem veszi el szabadságunkat, mindig csak gazdagít bennünket. Legyünk büszkék arra, hogy Jézus kiválasztott bennünket, küldetést bízott ránk és ránk bízta a szeretet parancsát.