Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: "Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek." (Jn 15, 1-8)

Ebben az evangéliumban Jézus magáról beszél, mennyei Atyjáról és rólunk, tanítványairól. Ha mai nyelvre akarnánk lefordítani Jézus mondanivalóját, akkor így fogalmaznánk: egy szinkron-, azaz egyidejű cselekvésről van szó. Ezt a hármas erőforrást ezúttal az Egyházra szeretnénk vonatkoztatni. Jézus nem tesz külön említést a Szentlélekről, de biztosan Őt is bevonta ebbe a hatalmas közös műveletbe. Vizsgáljuk meg egyenként ezeket az erőket, hogy vigaszt találjunk lelki életünkben, de főképp az Egyház iránti szeretetünkben. Jézus a példabeszédet magával kezdi, majd áttér az Atya szerepére, végül minket is bevon a játékba. Mi fordított sorrendben vesszük szemügyre a játékosok szerepét: mi, Jézus, az Atya.

Mi vagyunk a szőlővesszők. Első tekintetre ez a legkívánatosabb szerep: ezen függnek a zamatos szőlőfürtök. De ez csak látszat: nem az ő erényük. Ők csak a fürtök hordozói, nem termőáguk. A háttérben ott a szőlőtő, amelynek a szép fürtöt is köszönhetjük. Ez jelképezi a mi keresztény valóságunkat. A világban úgy néz ki, mintha mi hívek cselekednénk rengeteg jót. De az igazság az, hogy ezt nem saját erönkből tesszük, hanem a háttérben működő kegyelem hatására.

Jézus a szőlőtő. Jézus a termést szavatoló életadó erő. Jézus mondta, hogy nélküle nem vagyunk képesek semmire. Első hallásra bántóan hat ez az ítélet, de ha merjük tovább gondolni ezt az igazságot, akkor hirtelen rádöbbenünk arra, hogy milyen jó ez így: nem nekünk kell megszakadnunk azért, hogy jók legyünk, egy kis jóakarat elég ahhoz, hogy kibontakozzék bennünk az a jó, amit a bennünk működő kegyelem képes kihozni belőlünk. A keresztény lelkiség egyik nagyszerű üzenete az, hogy mi tulajdonképpen Jézus szeretetének tükrei vagyunk. Sajnos, néha talán elfordulunk tőle, úgyhogy a sugár nem éri el a tükröt, de ha felé fordulunk, akkor ismét megjelenik a tükörkép. Merjünk hinni a bennünk csendesen működő kegyelem erejében. 

A mennyei Atya a szőlőműves. Ő a tulajdonos. Ő ültette a szőlőtőt. Ő készítette elő a talajt, hogy a szőlőtő tudjon növekedni és jó gyümölcsöt teremni. Ez a mi keresztény életünk alapképlete. Minden mögött, ami vagyunk, és amit teszünk, a jóságos mennyei Atya áll.

Alkalmazzuk ezeket a gondolatokat ezúttal az Egyházra. Néha talán úgy érezzük, hogy ez az Egyház bizony terméketlen szőlővessző. Felmerül bennünk a kérdés, miért van ilyen sok emberi gyarlóság az Egyházban, miért van ez a sok botrány. Az Egyház mintha egyre inkább kiszorulna a nyilvános életből. Ezt különösképpen tapasztaltuk a korona vírus járvány ideje alatt, amikor a politikusok még a templomainkat is becsukták (Olaszország, Szlovákia, stb.).

Ne ítéljünk elhamarkodottan. A felsorolt bajok az Egyháznak csak a külső arcát jelzik, vagy csúfítják. Az Egyház ennél sokkal több. Az Egyházban nemcsak emberi, hanem isteni erők is működnek. Itt térünk vissza a szinkron cselekvésre. Az Egyházon belül működik a mennyei Atya gondviselő jóindulata, az Egyházát szerető Jézus kegyelme, és az Egyházat éltető Szentélek ereje. De mi is itt vagyunk. Ne gondoljunk mindig csak a negatív jelenségekre. A mai Egyházban is vannak nagylelkű hívek, akik a felebaráti szeretet bőséges gyümölcsével gazdagítják embertársaikat, a társadalmat, a világot.

Ma Fatimai Szűzanyára emlékezünk. A Mária jelenések bizonyíték arra, hogy a mennyei Atya gondoskodik Egyházáról. Ehhez nem szükséges a hivatalos egyházi hatóságok elismerése: a hívő lélek megérzi, hol van jelen a Boldogságos Szűz Mária – minden Mária kegyhely az ő otthona. A Mária jelenések mindig két üzenetet tolmácsolnak: figyelmeztetést és bátorítást. Ezek jellegzetes anyai gesztusok. Mikor a gyermek útra indul, az édesanya figyelmezteti, hogy vigyázzon magára, de egyben bátorítja is, hogy ne féljen, anyai áldása és imája kíséri őt, bárhová is vezessen életútja. A Fatimai Szent Szűz is ilyen aggódó, szerető Édesanyaként küldte a világba üzenetét a kis látnokok által.