Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott." (Jn 14, 27-31a).

Ebben az evangéliumban Jézusnak azokat a bátorító szavait halljuk, amelyeket minden szentmisében megismétlünk: "Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek". Természetes reakció, hogy amikor ezeket a szavakat halljuk, akkor az annyira óhajtott békére gondolunk, amelyre ennek a békétlen, zavaros, forrongó világnak óriási szüksége van. Azután magunkra gondolunk, hiszen oly sok minden van, ami felkavarja lelkünk nyugalmát, békéjét. Nemcsak a koronavírus, de ezekben a napokban az áll előtérben. Mégis, ez az evangélium nemcsak erről szól. Jézus tulajdonképpen magáról és mennyei Atyjáról beszél. Ebből arra következtethetünk, hogy a béke nem valami, nem állapot, hanem Valaki. A mi békénk Jézus és az Ő, valamint a mi mennyei Atyánk jelenléte a világban és életünkben.

Jézus ránk hagyja és nekünk adja békéjét.  Fontos ez a két ige. Valamit valahol hagyni azt jelenti, hogy nem fontos, hogy az a másik elfogadja-e vagy sem. Így hagyjuk ott pénzünket a perselyben, nem érdekel bennünket, kihez kerül. Viszont odaadni valamit valakinek, azt jelenti, hogy tudjuk, kinek adjuk és elvárjuk, hogy az a másik elfogadja. A koldusnak szánt pénzt odaadjuk neki és furcsa lenne, ha nem fogadná el. Az ajándékot odaadjuk és sértés lenne, ha az illető nem fogadná el. Jézus ebben az evangéliumban nemcsak ránk hagyja békéjét, hanem adja, szinte öztökél, követeli, hogy elfogadjuk. Aki elfogadja Jézust, az megtalálja a békét az élet legnehezebb helyzeteiben is.

Jézus elmegy az Atyához, de vissza is jön hozzánk. Jézus tudja, hogy elvégezte földi küldetését, amelyet az Atya bízott rá. Örömmel megy vissza az Atyához, hiszen hazamegy. Mindig szívesen megyünk haza a jól végzett feladat után. Örömmel számolunk be az otthoniaknak sikerünkről. Az "ember Jézus" is szívesen megy haza, hogy "eldicsekedje" Atyjának, milyen remekül elvégezte a neki szánt küldetést. Csakhogy Jézus tudja azt is, hogy mi viszont itt maradtunk, ezért a küldetése nem ért véget. Tudja, hogy szívünk nyugtalan, hogy időnként elveszettnek érezzük magunkat, szomorúak vagyunk. Jézus tudja, hogy a világ fejedelme itt settenkedik körülöttünk, hogy életünk veszélyeztetve van, hogy a gonosz tele van rosszindulattal. Jézus nem akar magunkra hagyni bennünket a gonosszal való küzdelemben. Ezért alig várja, hogy visszajöhessen. Itt hagyta nálunk a szívét, amely visszavonzza Őt.  Itt hagyta köztünk Édesanyját, és szíve visszahívja, hogy viszontláthassa. Itt hagyta keresztjét, és alig várja, hogy visszajöhessen, hogy segítse vinni a mi keresztünket. Jó tudni, hogy Jézus nem felejtett el bennünket.

Jézus erősebb, mint a világ fejedelme. Nem világos, mire utal itt Jézus, ki, vagy mi ez a "világ fejedelme"? Egyes szentírásmagyarázók szerint Jézus a sátánra utal, aki próbára tette Őt a pusztában, de nem tudta legyőzni. Mások úgy vélik, Jézus általában a rosszra utal, amely, sajnos, jelen van a világban. Jézus legyőzte a rosszat, a gonoszt és biztosított bennünket hogy mi is képesek vagyunk leteperni a rosszat az életben, a világban. A kereszténység ereje pontosan abban mutatkozik meg, hogy hisz a jóságnak a gonosszal szembeni fölényében. Egy neves gondolkodó, a magyar származású pszichoanalitikus Szondi Lipót egyszer egy igen borúlátó nyilatkozatot tett, miszerint a világban Káin uralkodik, vagyis a rossz, amely eltapossa a gyöngét, megöli embertársát. Jézus halála és feltámadása óta ez nem igaz. Jézus legyőzte a rosszat, a világban a jó uralkodik, minden látszat ellenére. A világban a béke uralkodik, minden látszat ellenére. A világban az élet uralkodik, minden látszat ellenére. Csak szív és hit kell hozzá, hogy ezt meglássuk. Gyakran kell Jézus utolsó, hazautazása előtti ígéretére gondolnunk. "Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig!" Ő a mi békénk.