Régen angyalos vagy aranymisének is nevezték az adventben még sötétben bemutatott szentmisét. Kezdőénekéről (Rorate caeli desuper) roráténak is hívjuk a hajnali misét. Templomunkban advent minden hétköznapján hat órakor az Angelus, azaz az Úrangyala eléneklésével kezdődik az Eucharisztia ünneplése. A templomban csak a főoltáron lévő Szűz Mária szobrot megvilágító lámpák és a gyertyák égnek. A sötét a várakozást jelképezi: várjuk az Üdvözítőt, ahogy várta az Ószövetség népe. Várjuk, hogy földi vándorlásunk során kegyelmeivel elhalmozzon minket. Várjuk, hogy életünk végén magához szólítson. Várjuk, hogy a világ végén újra eljöjjön.

A hajnali szentmise az egykori Habsburg-birodalom területén volt gyakorlat. A szövegeket Szűz Mária adventi votív miséjéből vették, fehér színű miseruhát öltött a pap, énekelték a Gloriát, elimádkozták a Credót. Mivel ez a római rítus adventi felfogásával ellenkezett, ezért külön kiváltságként kapta meg először Pannonhalma, később az esztergomi főegyházmegye ősi szokásra hivatkozva.

A II. vatikáni zsinatot követően a hétköznapok saját miseszöveget kaptak. Manapság az egykori Monarchia területén kívüli országokban is elterjedőben van a hajnali szentmisék.

Fotók: Csapó István

Szöveg: Horváth Gábor