2019. augusztus 5-9. között egyházközségünk 39 tagja öt napos franciaországi zarándoklaton vett részt. A Pireneusok lábánál fekvő Lourdes a Szűz Mária-tisztelet egyik leghíresebb zarándokhelye.

1. nap: utazás

Hétfőn  kora reggel gyülekeztünk a Deák-téren, autóbuszunk 5 órakor indult a budapesti repülőtérre. Útközben lelkivezetőnk, Bodó Zoltán plébános atya zarándoklatunkra vonatkozó gondolatait osztotta meg velünk. Elmondta, hogy aki zarándoklatra megy, abban az ott megtapasztalt élmények nemcsak az érzelem és  értelem szintjén mutatkoznak meg, hanem mélyen a szívünkben is nyomot hagynak. Mindez akkor történik meg, ha szívünk legbelül megnyílik, ha rá tudunk csodálkozni a szent helyre, annak varázsára, misztikumára. Az elmélkedés csendjében megérezhetjük majd a hely szépségét, azt a titkot, amelyet Lourdes sugároz. Ha azt mondjuk, hogy az Egyház szíve Rómában dobog, akkor joggal mondhatjuk, hogy a Boldogságos Szűzanya szíve Lourdes-ban dobog. Ha a Szűzanya közelségét ott megérezzük, akkor nagyon sokat tud gazdagodni lelkünk nemcsak az érzelem és értelem szintjén, hanem szívünk mélyén is. Lehet, hogy a Szűzanya közelségének érzését nehezen vagy soha sem tudjuk szavakkal kifejezni. Ahhoz hasonló érzésünk lehet, amint Zorán énekli egyik dalában: "Műszerek rajzolnak izgatott görbét, de egyik sem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben." Zoltán atya gondolatait azzal zárta, hogy mindenki adjon majd időt magának az elcsendesedésre, hiszen a Grotta mindig nyitva áll. Ha a barlang előtt elcsendesedünk, és odaülünk égi Édesanyánk elé, mellé vagy ölébe, akkor azonnal meg fogjuk érezni szívének dobogását. "Azt kívánom, hogy nagyon mélyen mozduljon meg valami bennünk, amit majd valószínű nem is tudunk szavakkal kifejezni, csak megérezni!" – fejezte be az atya útravaló gondolatait. 

Néhány órás repülőút után párizsi átszállással Toulousba érkeztünk. A Lourdes-ig tartó kb. 200 km-es távolságot innen már autóbusszal tettük meg. Útközben idegenvezetőnk ismertette a legfontosabb tudnivalókat. Megtudtuk, hogy Lourdes városába azok a betegek utaznak főként, akik felépülésüket már nem bízzák gyógyszerekre. Úgy tartják, hogy a Szűz Mária-jelenés helyszínén, a barlangból kifolyó forrásvíz gyógyító hatású. Elsősorban paralízisben, tuberkulózisban, rákban és vakságban szenvedők reménykedhetnek. A csodával határos gyógyulásokat egy 1883-ban alakult Orvostudományi Iroda vizsgálja ki, amely a városban működik. A római katolikus egyház összesen 70 esetet fogad el csodás gyógyulásnak – amely nem fizikai vagy pszichologikus hatás alatt történt –, amit a víz gyógyító erejének tulajdonítanak. A legutolsó ilyen gyógyult beteg 2008-ban járt a barlangnál, és tartósan meggyógyult. A buszos utazás alatt videofilm segítségével megismertük Szent Bernadett életét illetve a Mária-jelenések történetét. Este – elsősorban a repülőtéri várakozások miatt –  kissé fáradtan, de annál nagyobb várakozással  érkeztünk meg Lourdes-ba.

2.nap: "Engesztelődjünk ki mennyei Atyánkkal, gyógyítsuk Istenképünket!"

Reggeli után megkezdtük a zarándokhellyel való ismerkedést. Mindannyiunk számára felejthetetlen marad a lourdes-i történések helyszínére vetett első pillantásunk, amikor megláttuk a karcsú tornyával magasba emelkedő bazilikát. Először az ivókutakhoz mentünk, majd elhaladtunk  a  barlang előtt, ahol éppen három püspök atya által celebrált olasz nyelvű szentmisét mutattak be, majd utunk  a gyógyító merülésre kialakított medencék mellett vezetett.  Itt láttuk meg  az első magyar vonatkozású emléket: Skóciai Szent Margit szobrát. Átkelve a sebes folyású Gave folyón megtekintettük a Betegek Keresztútját, amely egy Franciaországban élő magyar származású képzőművésznő alkotása. Különlegessége, hogy a "hagyományos" stációkon kívül még hárommal egészül ki. Ezek: Mária várakozása,  a Feltámadás és Az emmauszi tanítványok. Ezt követően bepillantottunk a Szent Bernadett templomba, majd annak közelében találtunk egy újabb magyar vonatkozású emléket: Regőczi István atya Piéta szobrát.

A bazilika körüli sétánkat követően beléptünk a Mária-jelenés emlékére emelt templomegyüttesbe: először az alsó részen lévő Rózsafűzér Bazilikát tekintettük meg, majd a legfelső részen található Szeplőtelen Fogantatás Bazilikát, s végül a kettő között elhelyezkedő Kriptában Szent Bernadett ereklyéjét láthattuk. A szemet gyönyörködtető építészeti csodák megtekintése után került sor csoportunk szentmiséjére, amelyet Zoltán atya mutatott be a Szent Gábriel kápolnában. 

Az Urunk színeváltozásának ünnepén bemutatott szentmise tanításában plébánosunk Istennel való találkozásunk, kapcsolatunk fontosságát emelte ki. Vajon milyen Istenképünk van? Istenképünk kialakulásában bizonyára meghatározó volt édesanyánkhoz, édesapánkhoz való viszonyunk. Arra biztatott bennünket, hogy bátran közeledjünk égi Atyánkhoz, Teremtőnkhöz, állítsuk helyre, javítsuk Istenképünket.

A szentmise után keresztútra indultunk. Felejthetetlen lelki élmény marad Zoltán atya által vezetett keresztút, amely előtt azt kérte tőlünk, hogy mindenki próbálja meg kizárni a külvilág zavaró tényezőit, csendben, belső beszéddel fogalmazzuk meg Jézushoz intézett kérdéseinket, gondolatainkat. A keresztút vezérfonala az alábbi volt: az én utam – Krisztus útja – a mi Keresztutunk – Krisztussal járom ezt az utat – csendben teszem meg ezt az utat, hogy ne zavarjam a mellettem szintén Krisztussal járó zarándokot. 

Miután "magunk mellé véve" Jézust  a keresztutat végig jártuk, arról bizonyosodhattunk  meg, hogy bizony nagyon sok rossz szokást, felesleges terhet, keresztet hordozunk magunkban, amelyet el kell engednünk, el kell temetnünk, el kell gyászolnunk. "Ebben a lelki folyamatban talán az a legszebb – fogalmazott  Zoltán atya – , hogy Mennyei Atyánk ekkor sem hagy magunkra, felszabadít az eltemetett terhek súlya alól." A keresztút végén együtt imádkoztunk, majd közösen megvallottuk hitünket.

Ezt követően  megcsodáltuk a X. Piuszról elnevezett  25 ezer hívőt befogadó bazilikát, ahol néhány egyházi ének eléneklésével meggyőződhettünk annak csodálatos akusztikájáról is. A délutáni szabad programot mindenki saját belátása szerint pihenéssel, egyéni elmélkedéssel vagy a település egyéni felfedezésével, kisebb vásárlásokkal töltötte.

Vacsora után zarándokcsoportunk közösen vett részt az esti fáklyás körmeneten. Nagy hatással volt ránk a körmenetben résztvevő betegek és hozzátartozóik gyógyulásba vetett erős hite, a körmenet liturgiája, s nem utolsó sorban Farkas Dezsőné, Nusi néni által  magyar nyelven is felhangzó Mária-dicséret.

3.nap: "Törekedjünk embertársainkkal való kapcsolatunk gyógyítására!"

A napot a Barlangnál kialakított szentélyben Zoltán atya által celebrált szentmisével kezdtük, amelynek alapgondolata az embertársainkkal való helyes kapcsolatrendszer volt, amely a legtöbb esetben folyamatos gyógyulásra, javításra szorul. Ha sikerül embertársainkkal való kapcsolatunkat javítani, akkor tudunk majd önmagunk gyógyítására gondot fordítani, majd így tudunk készen állni Isten-kapcsolatunkra. A szentmise könyörgésében Szűzanyánk lábai elé helyeztünk kéréseinket, különösen a Hospice-ház kedvező alakulásának ügyét.

A szentmise után megtekintettük Szent Bernadettel kapcsolatos emlékhelyeket is, a helyi erődítményt illetve egyéni elmélkedésre nyílt lehetőség.

Az esti körmenetet Suriné Hédi által felhangzó előimádkozás és a templomi kórusunk jelenlévő tagjainak  szép hangzású éneke tette emlékezetessé számunkra.

4. nap: "Gyógyítsuk önmagunkat!" 

A harmadik szentmise tanítása a régóta hordozott rossz emberi szokások elhagyására, önvizsgálatra  buzdított  bennünket. Milyen a mi belsőnk? Milyen saját gyógyulásra van szükségünk? Meg tudunk-e bocsátani önmagunknak?  Milyen (felesleges) terheket hordozunk? – záporoztak az atya önvizsgálatra késztető kérdései.

A délutáni szabadprogram idején lehetőség volt a plébános atya által felvetett kérdésekkel kapcsolatos elmélkedésre, önvizsgálatra, gyógyulásra. A csoport nagy része kirándulást tett a közeli hegyekben, majd este ismét részt vettünk a körmeneten.

5. nap: hazautazás

Autóbuszra szálltunk, majd repülőre ültünk és megérkeztünk Budapestre. A hazatéréssel azonban nem ért véget a lourdes-i zarándoklat. Szívünk mélyén még csak most kezdődik az igazi  gyógyuláshoz vezető út: helyes Istenképünk, embertársainkkal való kapcsolatrendszerünk és önmagukhoz való viszonyunk  folyamatos gondozása, gyógyítása. Bízunk abban, hogy a zarándoklat során megélt lelki folyamatokat, szívünk mélyének rezdüléseit tovább tudjuk adni egyházközségünk tagjainak és ezáltal  gazdagítani tudjuk  közösségünk  lelkiségét.

Ezúton is köszönjük Bodó Zoltán atya szervezőmunkáját és tartalmas lelki vezetését.

Szöveg: Dr. Makk Zoltán 

Fotó: Lehmann János