Április 28-án Mosonmagyaróvárra látogatott két Budapesten tanuló iraki keresztény egyetemista, Hussam Francis Banno és Nawar Sheer. A Giesswein Sándor-teremben nyílt lehetőség arra, hogy a helyi hívek megismerkedhessenek a két fiatallal. A beszélgetést Alessandro Caprioli FSCB, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkésze vezette. A Comunione e Liberazione (Közösség és Szabadság) mozgalom által szervezett programról Carlo Volpe beszámolóját adjuk közre. A lelkiségi mozgalom következő "közösségi iskolája" május 12-én, vasárnap 16 órakor kezdődik a Katolikus Közösségi Házban, ahová minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Mezopotámiából jöttek, a Tigris és az Eufrátesz közéből, több évezredes civilizáció bölcsőjéből, de belőlük frissesség sugárzik – két mosolygó fiatal tekintete, akik odaadóan szeretik Jézust és az Ő Egyházát. Nawar és Hussam egy ösztöndíjnak köszönhetően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem informatika mesterképzésének hallgatója. Az egyetem folyosóin találkoztak Alessandro Caprioli atyával, aki a Borromeo Szent Károly Papi Testvériség tagja, 2004 óta misszionárius Magyarországon. Barátságuk a találkozás első pillanatában született – meséli Alessandro atya a mosonmagyaróvári találkozón. 

"Kristálytiszta és mélyen gyökerező hitük van, tisztában vannak vele, hogy mit jelent az Egyházhoz tartozni, és ezért tartottam fontosnak, hogy megismerjétek őket. Mi lehet a közös egy olasz papban és két, húsz évvel fiatalabb iraki egyetemistában? Mondhatnánk, hogy semmi. Pázmányos tanulmányaik kezdetekor mégis megkerestek engem. Mindenekelőtt nagyon hűségesek a szentmisén való részvételben. A szerdai szentmisék alkalmával, amelyeknek az egyetemi kápolna ad otthont, rendszeresen találkozunk" – vezeti be Alessandro atya a közép-keleti keresztények üldözéséről szóló tanúságtételt. "Ha kihagyok egy szerdai szentmisét, akkor azt érzem, hogy valami fontos maradt ki a napomból" – teszi hozzá Hussam.

Nagyra értékelik, hogy Magyarország megadta nekik a tanulás lehetőségét, és különösen hálásak keresztény testvéreiknek, akik befogadták őket és megerősítették az abba vetett hitüket, hogy valóban testvérek, mert mindannyian az Egyház tagjai. Arcukon még akkor sem látszik a csüggedtség jele, amikor az iszlám fegyveres erők által a Ninivei-síkság keresztény falvai ellen elkövetett atrocitásokról beszélnek. Az ott élők tudják, hogy egy vasárnapi szentmisén való részvételért az életükkel fizethetnek. De ez sem tartja őket vissza attól, hogy közösségben is megvallják hitüket. Jézus Krisztusról hazájuktól távol is nyíltan tanúságot tesznek. Ami elszomorítja őket, az a mi langyos kereszténységünk, a terjedő nihilizmus, a nyilvános hitvallás miatti szégyenérzet. 

Nawar és Hussam emlékeztettek bennünket arra, hogy Isten még a legborzalmasabb szenvedések közepette is fogja a kezünket és nincs mitől félnünk. Azt is megosztották velünk, hogy hogyan élnek keresztényként egy olyan társadalomban, ahol egy Krisztus-követőnek nehéz méltó munkát kapnia a közszférában. Hitbéli erejük a közösségeikből fakad, ahol a nagyobbak törődnek a kisebbek hitre nevelésével, továbbadva azt, amit ők kaptak. Mindezt családias egységben a papsággal és a püspökökkel, akiket Hussam "apáink"-nak nevez. "Ők apáink úgy, ahogy egy kicsit apánk Alessandro atya is itt, Magyarországon" – vallja Hussam.

Úgy érzem, nem mindennapi találkozásban volt részünk. Sokat tanulhatunk Nawar és Hussam testvérünktől, és sok megvalósításra váró feladatot kaptunk tőlük a mindennapi életre.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Carlo Volpe