A nagycsütörtökön megkezdett liturgia folytatódott ma. Lukács evangélista leírja, hogy "A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott." Ekkor lehelte ki Jézus a lelkét. A nagypénteki szertartás ezért kezdődik délután három órakor, ez felel meg a Szentírásban olvasható időpontnak. Ma nincs szentmise, a bűnbánat és a betegek kenetén kívül más szentséget nem szolgáltatnak ki. Régen ezért nevezték csonkamisének, mert ennek a napnak a szertartása teljes egészében más, mint az év többi napján.

A pap és a segédkezők úgy öltöznek, mint ahogy a miséhez szokás, piros színű ruhába. Az oltárhoz vonulnak, ott meghajolnak, majd arcra borulnak, és egy ideig mindnyájan csendben imádkoznak.

Az ószövetségi és újszövetségi olvasmányokat a passió követi Szent János evangélista szerint. Jézus szerepét lehetőség szerint pap énekli, míg a többi szerepet templomunk férfiakkal kiegészült kórusa.

A szentbeszészben Bodó Zoltán plébános arról beszélt, hogy a bűn engedetlenség Istennel szemben. Ugyanakkor Krisztus engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

A kereszténység első századaira vezethető vissza a könyörgések sorozata, amelyben a felhívó részben a diakónus bevezeti a fohászkodást, a celebráns pedig énekli a könyörgést az anyaszentegyházért, a pápáért, a papokért és hívekért, a keresztelendőkért, a Krisztus-hívők egységéért, a pogányok megtéréséért, a világ vezetőiért és a szenvedőkért.

Az igeliturgiát követően a lepellel letakart feszületet az oltárhoz viszik. Két ministráns kíséri égő gyertyával. A pap az oltár előtt állva átveszi a keresztet, és énekelni kezdi az Íme, a szent keresztfa kezdetű felszólítást.  A szent kereszt előtti hódolatra elindul a pap, utána a papság, majd a hívek. A pap mezítláb végzi hódolatát a kereszt előtt, annak jeléül, hogy Mózes is levette sarúját az égő csipkebokor előtt.

Körmenetszerűen vonulnak sorjában a kereszthez, amely előtt egyszerű térdhajtással, vagy megcsókolva a keresztet, vagy meghajolva előtte, jobb kezükkel megérintik a korpuszt s végül keresztet vetnek magukra.

A hódolat befejezése után a keresztet helyére teszik az oltárnál. A gyertyatartókat az égő gyertyákkal az oltár körül, illetve a feszület közelében helyezik el.

A hódolat után az Oltáriszentséget a diakónus elhozza őrzőhelyről. Két ministráns égő gyertyával kíséri a Szentséget, majd a gyertyatartókat leteszik az oltárra. Ezt követően a hívő közösség elimádkozza a Miatyánkot, majd a szentáldozás szertartása következik.

Áldoztatás után az áldoztatóedényt a diakónus az őrzőhelyre viszi, a pap elimádkozza az áldozás utáni könyörgést, majd elbocsátásra a pap a néppel szemben állva, a nép fölé kiterjesztett karral egy könyörgést mond. Ezt követően a pap és a segédkezők csendben kivonulnak a sekrestyébe.

Nagypénteken és nagyszombaton szép hagyomány a szentsír felkeresése.

Szöveg a Római Misekönyv második, hivatalos kiadása nyomán készült. Fotók: Horváth Gábor