Az elmúlt hétvégén a győri Brenner János Hittudományi Főiskola papnövendékei voltak egyházközségünk vendégei. Nyolc másodéves, reverendás kispap és hat elsőéves szolgált a szentmiséken, és imádkoztak az elsővasárnapi imaórán templomunkban.

Ha lehetőségük engedi, szívesen keresnek fel a győri papnevelő intézet diákjai és elöljárói egy-egy plébániát a hétvégén. Ilyenkor a kispapok részt vesznek a plébánia életében. De jó alkalom a híveknek is, hogy találkozzanak a szeminárium növendékeivel, lássák kik azok, akikért imádkoznak, sőt: így láthatják azt is, hogy az imádságuknak van gyümölcse.

Visszatérő vendégek Magyaróváron a győri szeminárium hallgatói. Van, aki már az ötödik alkalommal járt nálunk. Pozitívan értékelték, hogy ilyen befogadó a közösség. Nagyon jónak érzik, hogy tanúságot tehetnek. Ez nekik is egy visszajelzés, hogy jó úton járnak. 

"Imádkozzatok értünk, és kérem a kedves testvéreket, hogy  imádkozzanak értük, hogy az a hivatás, amely érlelődik bennük az valóban gyümölcsöt hozzon, mint ahogy a mai evangéliumban van: jó fa, jó gyümölcsöt hoz" Ezekkel a szavakkal köszöntötte a kispapokat és a szeminárium spirituálisát Bodó Zoltán plébános.

A szombat esti szentmise bevezetőjében Bodorkós Áron szombathelyi kispap Lukács evangéliumát idézte: "Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?" Hányszor idézzük, és mégis: hányszor esünk ugyanabba a hibába mások nehézségeit, ballépéseit vagy szokásait egymás között megvitatjuk. "Jézus azt várja el tőlünk, amit a mai szóhasználattal úgy mondanánk: vedd észre magad, figyelj arra, miket mondasz. Sirák fia könyvében azt olvashatjuk, hogy az embert szavai alapján ítélik meg. Figyeljünk arra, miket mondunk, mi a véleményünk felebarátainkról, mert a saját szavunk az, amely leleplezi, hogy milyen is a belső világunk" – fogalmazott a másodéves szeminarista.

Szerethető fanyar humora, a politikai korrektségtől mentes szókimondása, a valóságot és azokat a tényezőket, amiket szóvá kell tennie, megjeleníti az olvasó számára – mutatta be Juhos Imre Sirák fia könyvét. Ez az egyik legkésőbb íródott könyve az Ószövetségnek. A beszéd értékéről szól az a néhány sor, amelyet a vasárnapi olvasmányban olvasható. Első olvasásra úgy érezhetjük, kevés köze van ennek az igaz beszédhez. Ha egy kicsit jobban belegondolunk: ma is sokat mondanak ezek a képek: a szita hasonlít a szűrőhöz. Mennyire fontos lenne megszűrni gondolatainkat – hívta fel a figyelmet a szeminárium spirituálisa. A meggondolatlan szó olyan, mint az éles kard: behatol a másik ember szívébe, sokszor maradandó sebet okozva. A kemence kapcsán gondolhatunk arra: hányszor mondjuk, amikor valaki átgondolatlan dolgokat mond ki, hogy: sületlenségeket beszél. De szívünkben kell lennie annak a kemencének, amelyben keményre sülnek ki, és később ékesre vannak mázolva, jól megmunkálva azok a "cserepek", amelyek ajkunkat hagyják el nemes, szép szavakként.

"Amikor a beszéd fontosságáról elmélkedünk, érdemes belegondolni abba, hogy a kimondott szó nemcsak környezetünkre, de önnön magunkra is hat. Segítsen bennünket ez a szentírási részlet annak megértésében, hogy Isten, aki kimondta az ő szeretetét ebbe a világba egyszülött fia által, hogy a szó, az értelem, ahogy Jézus Krisztus személyében megtestesült, úgy Isten bennünket is arra a magasztos hív meg, hogy nyelvünket, beszédünket műveljük. Ne szitkozódásra, panaszkodásra, csúnya beszédre használjuk, hanem Isten dicsőítésére és a másik ember dicsérésére" – zárta gondolatait a győri papnevelde lelki vezetője.

szöveg és kép: Horváth Gábor