November 11-én együtt ünnepelt plébániaközösségünkkel a főpásztorunkkal, Dr. Veres Andrással. Az ünnepi szentmisét követően megáldotta Hospice házat. Az épület helyi és környékbeli vállalkozók jelentős felajánlásából valósulhatott meg a Katolikus Közösségi Ház egyik szárnyában. Megyéspüspök atya gyakran ellátogat városunkba. Az ünnepség után készségesen állt rendelkezésemre.

Horváth Gábor: Most erre az évfordulóra milyen érzéssel érkezett hozzánk, a híveihez?

Dr. Veres András: Örömmel, mert a megnyitásban is részem lehetett. Most is különös módon örömteli az együttlét, mert láthatjuk, hogy az év folyamán mennyi olyan program valósulhatott meg, amely nemcsak a templomba járó közösség, hanem a város lakói felé is fontos üzenettel bírt. Ez a mai nap pedig ennek a megkoronázása is, hiszen ebben az otthonban a Hospice szolgálat keretében olyan betegek lelnek otthonra, akik a végső erőfeszítéssel próbálnak a betegséggel megküzdeni, illetve felkészülni az eltávozásra. Egy ilyen otthon létrehozása hívőt és hitetlent egyaránt ámulattal és csodálattal tölt el, hogy ennek a közösségnek volt ehhez ereje, hogy ez az alapítvány Bodnár Mária doktornő vezetésével ezt fölvállalta. Mi ezt el sem képzeljük, hogy ez mennyi áldás fog ezáltal rájuk is, az ide érkezők számára lenni. Én kérem is a Jóisten bőséges áldását rájuk. 

HG: Lezárult egy programokban gazdag ünneplés, a liturgikus ünnepségek mellett voltak közösségi rendezvények is. Mit gondol, mi a feladata a mosonmagyaróváriaknak az elkövetkezendő esztendőkben?

VA: Nem mondanám annyira speciálisan mosonmagyaróvári feladatnak. Az egész egyházmegyénkben, de legyünk bátrak, és mondjuk ki: az egész országnak is különleges jelentősége van. Az új evangelizálás kell hogy végre elinduljon. Ez elsősorban a közösségeink újjászületésével történhet meg. Nemrégiben megjelent egy könyv: Újjáépítve a címe. Ez ugyan Amerikában történik, és egy plébánia újraépítését mondja el, hogy mennyi megpróbáltatás, mennyi próbálkozás közepette jutottak el a mai állapotra, egy valóban újjászületett egyházközséghez. Az nagy örömmel tölti el az embert, hogy sokszor úgy érezzük: annyira kilátástalannak tűnik minden, mégis lehetséges egyházközséget, vallásos életet megújítani. Erre nagyon nagy szükség van, hiszen nagyon sokan vannak körülöttünk, akik nem is ismerik Krisztust, sokan vannak, akik keresik Istent. Lássuk be azt is: egyházközségeinkben is sokan vannak, akik bár vallásosak, de oly módon még nem elkötelezettek, hogy a közösség építését, a közösség szolgálatát magukra vállalják, illetve a hit továbbadását, az egyház missziós törekvését támogassák. Én bízom benne, hogy itt elindult sok szép dolog, ami a későbbiekben meghozhatja gyümölcsét.

fotó: Szerencsi Gábor