A templombúcsú ünnepén egész napos szentségimádást volt templomunkban. Ugyan év közben is nyitva áll a templom, bárki betérhet, most mégis különleges volt a nap, hiszen a kihelyezett Oltáriszentség előtt lehetett imádkozni. A magyaróváriak mellett több helyről, így Mosonból, Kimléről és Lébényből is érkeztek hívek. A szentmisék mellett volt zsolozsma, rózsafüzér, ifjúsági imaóra, de volt lehetőség a csendes adorációra is. Az elmélkedéseket Melo Lajos domonkos szerzetes, a római Santa Maria Maggiore-bazilika magyar gyóntatója tartotta.

Volt-e valami külön tematika, amivel készült erre a mai alkalomra?

- A gondolat az privát,  az Oltáriszentség előtti pillanatok, ahol az ember az Úrral beszélve sok mindenre rájön, sok mindent talál. Az is természetes dolog, hogy vannak könyvek is a szentségimádásra. Van ilyen például Ligouri Szent Alfonztól. Tőle nagyon sokat merítettem. Aztán vannak olyan szentek mint Pió atya vagy Galgani Szent Gemma, akik tényleg táplálkoztak Krisztussal szellemileg és testileg. Őket ajánlanám a híveknek is.

Hogyan terjedhet el napjainkban újra az Oltáriszentség tisztelete?

Első sorban a lényeghez kell menni. A kisgyermekhez hasonlóan meg kell kérdezni, hogy miért van az a dísz? Miért azt a kis ostyát teszik az aranyozott vagy tiszta arany kehelybe? Vagy amint nálunk a monstranciák briliánsokkal díszítettek, de meg kell kérdezni: ez miért van? Miért érdemelte meg? A felelet éppen Krisztus tevékenysége és Krisztus hatalma, amely tényleg térde kényszeríti az embert, és aztán rájön, hogy életével hogyan lehet megvalósítani az ő jelenlétét ott az Oltáriszentségben. Ez majd vonzó lesz. Csak rá kell jönni, nem maradni csak a kirakatnál, hanem bemenni, és árut vásárolni.

szöveg és fotó: hg