Az egyházi év legünnepélyesebb hitvallása az úrnapi körmenet. A résztvevők hitet tesznek, hogy Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben, és felmutatják Krisztust a világnak. Egyházközségünkben a vasárnap esti szentmisét követően tarják a körmenetet.

Szorgos kezek díszítenek a templom körül. Különleges megtiszteltetés ez feladat a családoknak. A szentkép vagy a feszület otthonuk dísze, a virágok a saját kertben teremnek vagy adományba kapják, sőt megvásárolják, hogy minél szebb pihenőhelye legyen az Úrnak.

Ahogy mondják: emberemlékezet óta végzik ezt a szolgálatot, hosszú évek óta. Hagyományosan a négy égtáj felé állnak az oltárok. Körbeölelik a templomot.

Ünnepélyes bevonulás tette még emelkedettebbé az ünnepet. Úrnapján még különlegesebb tisztelet veszi körbe Jézust. Az evangélium előtt templomunk Szent Krisztina Női Kara Aquinói Szent Tamás csodálatos himnuszát énekelte az Oltáriszentségről.

Homiliájában Holpár Balázs hangúlyozta: Egyházunk a megszokásból, a rutin kereszténységből akar kizökkenteni minket ez alkalommal is. Egy teljesen megszokott dolgot állít a középpontba. Ráadásul a világ és a nem katolikusok számára hihetetlen, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Pedig a Szentírásban is olvasható, hogy az utolsó vacsorán azt mondta a kenyérre: ez az én testem, éss a borra: ez az én vérem. Nem véletlen az étkezési forma sem: amikor magunkhoz vesszük, ez a kicsiny ostya felszívódik a szervezetünkben, és a test minden tagjába kiáramlik.

Egy friss élményt is megosztott a diakónus. A hittanórán az elsőáldozást követően arról beszélt, hogy nem ez volt az első és az utolsó alkalom, hanem ezentúl lehetőleg minden szentmisén áldozzanak meg, ha nincs halálos bűnük. Egy kisfiú feltette a kérdést: hogy lehet az, hogy ilyen kevesen áldoznak. Talán ők halálos bűnben élnek? 

Egészen a VI. századig nem kellett paranccsal elrendelni a vasárnapi szentmisén való részvételt. Ekkor természetes volt a szentáldozás. Hol vagyunk mi ettől, amikor meg kell parancsolni a vasárnapi szentmisén való részvételt, amikor misenaplóval kell igazoltatni a gyerekeket, hogy vasárnap részt vettek a szentmisén - tette fel a kérdést a diakónus. Talán azért nem járulnak sokan szentáldozáshoz, mert előtt gyónniuk kellene, és akkor szembesülniük kellene önmagukkal? Vagy talán sokan nem is érzik, hogy milyen értéket vonnak meg önmaguktól?

Érdemes elgondolkozni azon – ajánlotta a diakónus – hogy milyen értéket foglal el életünkben az Oltáriszentség. Úgy tekintünk-e rá, mint az Úrral való találkozásra? Úgy, mint ahonnan erőt meríthetünk? - zárta gondolatait Holpár Balázs, akinek ez volt egyházközségünkben az utolsó diakónusi szolgálata pappászentelődése előtt.

A szentségi körmenet évtizedek óta a templomot járja körül. A szentmise

 közösségéhez csatlakozott Varga Zoltán piarista szerzetes, míg az éneket a Szent

 Krisztina Női Kar vezette Kovács Gábor kántorral. Magyaróvárott is az elsőáldozólányok hintik a hívek által összegyűjtött virágszirmokat. A négy égtáj felé adott áldás nemcsak a híveket szentelte meg, hanem városunk minden polgárát is Krisztus kegyelmébe ajánlotta.

szöveg: Horváth Gábor

kép: Hossala Hanna Luca, Horváth Gábor