Nagypénteken keresztúton vettünk részt keresztül a városon Dr. Veres András megyéspüspökünk vezetésével. A két plébánia immáron ötödik alkalommal szervezte meg közös keresztútját. Idén, a Családok Évében, a családok gyógyulásáért ajánlottuk fel imáinkat.

 

Bevezetés: "Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.". Isten nem adja fel. A végletekig szereti az embert. Mindent megtesz, hogy helyreállítsa mindazt, amit az emberi engedetlenség elrontott. A második isteni személy – hasonlóan minden emberhez – családban születik és nő fel, hogy ezáltal megszentelje a családot. Ott kezd mindent helyrehozni, ahol minden rossz elkezdődött. Rávilágít arra, hogy Isten eredeti elgondolása a családról jó, csak ezt is, mint minden szeretetkapcsolatot, megfertőzte a bűn. A család az a hely, ahol a szeretet életet hoz a világra. Sajnos mindannyian tapasztaljuk – talán saját családunkban vagy közvetlen környezetünkben – a családok széthullását, hogy eltérnek Isten eredeti rendelésétől és ez szörnyű következményekkel jár mind az emberi társadalomra, mind az Egyházra nézve. A mostani keresztúti ájtatosságunkkal szeretnénk Isten gyógyító kegyelmét kieszközölni családjaink számára. Ezzel a szándékkal induljunk útra a város utcáin keresztül, hogy imádságainkkal tanúságot tegyünk, áldozatvállalásunkkal pedig kiesdjük Istenünk kegyelmét.

 

1. állomás: Feszítsd meg!

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Feszítsd meg! Kiáltozta a főpapok és írástudók által manipulált tömeg. Azt sem tudták talán, hogy mit is kiáltanak, de kiáltozták. Ez a tömegpszichózis. Sajnos ma is nagyon sok médium rosszindulattal és nagy erőfeszítések közepette támadja a családot. A különféle újságok, magazinok, televíziós műsorok, sorozatok és filmek mind azt szivárogtatják – sokszor nagyon is alattomos módon – a családi fészkekbe, hogy manapság már nem is létezik békés családi élet vagy hűségben eltöltött, boldog házasság. Nem hagyhatjuk, hogy az ördög kisajátítsa a családokat, hogy a nagy Szétszóró szétszakítson emberi kötelékeket! Jézus ezért vállalta értünk az ítéletet! Vívjuk meg a harcainkat, nehogy túl késő legyen!

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

2. állomás: Felveszi a keresztet.

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

A menekülés fáját veszi Jézus a vállára, de nem Ő menekül meg, hanem minket menekít ki a Gonosz hatalmából a kereszt által. Bár a szégyen fájának tűnik, Jézus által az üdvösség forrásává válik. Jézus kezében mi magunk is az üdvösség forrásává válhatunk családtagjaink számára. Eszközök lehetünk az Úr kezében, férjként, feleségként, édesapaként, édesanyaként, gyermekként szabad állapotúként vagy éppen özvegyként. Ha csak önmagunkon képesek vagyunk diadalt aratni, már komoly előrelépést jelent ez családunk és tágabb környezetünk számára is. Isten csodálatos fegyverzettel ajándékozott meg bennünket ehhez a küzdelemhez. A legerősebb fegyverek azok számára állnak rendelkezésre, akik rendszeresen olvassák a Szentírást és azt meg is élik a mindennapokban, akik rendszeresen részt vesznek a vasárnapi szentmisén és szentáldozáshoz járulnak, akik rendszeresen imádkoznak egyénileg és családjukkal egyaránt, akik imádkozzák a rózsafüzért, akik valamilyen imacsoporthoz tartoznak... A lelki élet megélése a szívben élő hit növekedését eredményezi ez pedig üdvösség forrása lehet egész családunk számára.

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

3. állomás: Az első esés

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Az első esés az út legelején. Minden jó elhatározás és helyes magatartás ellenére is megjelenik minden házasságban a kereszt. Férfi és nő külön világ, gondolkodásban és érzelmekben egyaránt. Ugyanakkor ott vannak a társadalmi különbségek, az öröklött vagy neveltetésből fakadó eltérések, melyek bizony megingatják a házasságokat már a kezdet kezdetén, alig hogy kimondták a boldogító igent és megígérték, hogy egyek lesznek. Aztán ezek nehézségek megfogalmazódnak barátoknak, barátnőknek vagy másoknak, akik sokszor szintén saját belső intuíciójukat követve arckifejezéseik vagy éppen tanácsai által a válást ösztönzik, hisz ma már ilyen kort élünk - mondják.

Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, ne hagyjátok el egymást! Mentsétek meg családotokat!

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

4. állomás: Találkozás az Édesanyával

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Minden édesanya képes átélni gyermeke fájdalmát és mindig a legjobbat akarja neki. De mi a legjobb? Mindig az, ami gyermekem üdvösségét szolgálja.

Mária is találkozik szenvedő Fiával a keresztúton. Ez nem egy átlagos találkozás. Ez egy mély azonosulás az engedelmességben, a szeretetben, a fájdalomban. Mária képes volt Isten tervét szemlélni. Az Istenanya minket is kísér életünk útján. Minket is megért és velünk együtt éli meg fájdalmainkat. A legjobb, amit tehetünk, hogy anyai oltalmába helyezzük önmagunkat és családunkat. Hiszen ő is családban élt, tökéletesen érti problémáinkat, nehézségeinket. A Szent Család nagy próbákat élt meg – szegénységet, üldöztetést, meg nem értést. A Szűzanya mindezt Isten segítségébe, oltalmába vetett hittel és bizalommal élte meg. Tekintsünk rá bizalommal és tanuljunk Tőle!

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

5. állomás: Ki vihetné keresztünket?

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Néha olyan nehéz a kereszt! Különösen akkor, amikor szeretteink rakják a vállunkra. Ki vihetné ilyenkor keresztünket, ki segíthetne ilyenkor? Van egy hűséges Barátunk, aki önmagát ajánlja, akit nem kell kényszeríteni, mint Simont. Igen, Isten vár bennünket. Ő segít. Csodákat akar megtapasztaltatni velünk. Mindig felülmúlja a mi elvárásainkat, csak nehezen értjük meg. Sőt, gyakran félreértjük őt. Mi mindig a saját elgondolásunk szerint várjuk tőle a segítséget. Pedig az, hogy Isten meggyógyít e bennünket gyengeségünkből vagy sem, hogy kiszakít-e bennünket kísértéseinkből vagy sem, hogy ösztönzi-e házastársunkat irántunk való kedvességre vagy sem, ez egyik sem perdöntő kérdés. Ezeknél sokkal fontosabb az, hogy Isten szól hozzánk és barátainak nevez bennünket – érdemtelen voltunk ellenére – hisz Krisztus minden szenvedésünket és az emberi élet minden kísértését, bűnét értünk magára vette és hordozta.

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

 

6. állomás: Veronika bátor volt

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Az út szélén ácsorgó és bámészkodó tömegből, az együtt érző nők közül egyedül Veronika mert más lenni. Nem habozott ugyanis kilépni a tömegből és nem félt kimutatni érzelmeit. Velünk és családunkkal ez miként van? Megvalljuk Krisztusba vetett hitünket, de félünk Istentől elfogadni egy újabb gyermeket, mert ma már ez nem divat, sőt teher? Szégyelljük, hogy becsületesen dolgozunk és még mindig régi autóval járunk? A legújabb divat szerint öltözködünk csak azért, hogy ne különbözzünk másoktól, holott tudjuk, hogy öltözetünk sokszor feltűnően illetlen (és a szemérmetlenség határát sérti)? Nehogy mások legyünk, ezért még nagyon gyakran Isten parancsait sem tartjuk meg.

Nézzünk szembe önmagukkal és merjünk mi is kilépni a tömegből! Minden téren merjük vállalni keresztény, azaz krisztusi identitásunkat!

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

7. állomás: Ismételt elesés

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Ördögi kör. Már észre sem veszik, hogy mennyit dolgozom értük itthon, hogy mit jelent az a sok házimunka, amit igyekszem elvégezni férjként vagy feleségként. A mindennapjainkban ugyanazok a sztereotípiák és unalom jellemzi családi életünket. Sokszor keresünk kiutat a munkában, a kollégákkal való együttlétben, közösségeket építünk a családunk pedig mindig valahol a következő helyen. Aztán már nincs mit mondanunk egymásnak, nincs időnk a gyerekeinkre, az óvodákra és a napközikre bízzuk őket vagy rosszabb esetben csak az utcára... Hova jutottunk, hol tévesztettünk irányt? Szétesőben a családunk! Ébredjünk, míg nem késő! Kérjünk erőt a felálláshoz! Megéri küzdenünk a családunkért. Isten a mi oldalunkon áll, segít az újrakezdésben.

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

8. állomás: Jézus nem veti meg az együtt érző asszonyok könnyeit

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Jézus nem veti meg, nem is ítéli el az asszonyok könnyeit csak más irányultságot ad nekik. A sírás jó kezdete lehet a változásnak, a megtérésnek. Viszont nem elég csak sírni. Jó, ha látjuk a családunkban lévő problémákat. Jó, hogy nem vagyunk velük szemben közömbösek. De nem elég csak sírni, panaszkodni, átkozódni, tányérokat törni.  Ha meg akarom változtatni családomat, saját magammal kell kezdenem, de azt őszintén. De hogyan? Mit tehetnék?  Csak le kellene térdelni és úgy kellene kérni: Jöjj Szentlélek Úristen és add, hogy meglássam bűneimet, és azt, miként tehetem jóvá mindazt, amit elrontottam!

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

9. állomás: A legfájdalmasabb esés

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

A legfájdalmasabb esés éppen a csúcs alatt a végkimerültség határán. Jézus még mindig feláll. Az Atya iránti szeretete és engedelmessége emeli őt fel. Mi az, ami a legtöbbször tönkreteszi családjainkat? A hűtlenség, a válás, az abortusz, az alkohol, a drogok? Ezek nagyon fájdalmas tapasztalatok. Nem lennének ilyen következmények, ha időről időre eltávolítanánk az okokat: az Isten és a szülőkkel szembeni engedetlenséget, az egoizmust, a büszkeséget, a kapzsiságot, az irigységet, az élvezetek hajhászását, a fogyasztói életstílust, a kényelmet. Ne akarjuk birtokolni mindazt, amit a világ kínál számunkra, hanem inkább lelki szemeinket fordítsuk Isten felé és rájövünk, hogy mi a legfontosabb a családunknak!

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

10.            állomás: Levetkőztetés

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Jézus elfogadta ezt a megalázást is. Sebes, agyonvert leköpdösött, vérző testéről letépik a poros, vérrel átitatott ruhát. Semmije nem maradt. Ó, Jézusom! Hogyan is állunk ezzel a vetkőzéssel és öltözéssel a mi családjainkban? Kétes versenyek, kétes szépségek határozzák meg a divatot, amely szerint öltözködünk, vagy inkább vetkőzünk. Hiányos öltözetű lányokat nézegetünk szépségverseny gyanánt, miközben ők maguk sem veszik észre, miként alázzák meg őket. A test kultusza sokszor átlépi már a józanész és a jó erkölcs határát. A televízió és az internet által lakásainkba, családjainkba is beszüremkedik ez a fertő. Mi történik itt? A testünknek nem a Szentlélek szentélyének, templomának kellene lennie?

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

11.            állomás: A keresztre szegezték

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

A szegek tartották vagy a szeretet? A szeretet tartotta őt, értünk vállalt szeretetből nem szállt le a keresztről, értünk vállalt szeretetből vérzett és halt meg a kereszten. Mindenét odaadta nekünk. Testét eledelül, Édesanyját anyánkul. Azóta is szüntelenül ad. Semmit nem vesz vissza. A családi együttélés is a szereteten alapul. Ez a szeretet sohasem lehet érdekszeretet. Azzal a szeretettel kell szeretnünk egymást, ahogy Isten szeret minket. Azzal a szeretettel, mely ad és semmit nem kér vissza. Azzal a szeretettel, mely állandóan adni akar, mely mindig meg akar bocsátani újra és újra, hetvenszer hétszer... Ez nem könnyű, ez nagyon fárasztó, de Krisztussal minden lehetséges.

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

12.            állomás: Kereszthalál

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

A Nap elsötétült. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. Akik ezt látták, nagyon megrémültek, és ezt mondták: "Ez valóban Isten Fia volt."

Egy haláleset kisebb földrengést okoz a családtagok életében is. Egy valaki eltávozott és üresen maradt a hely. Egy időre a mi napunk is megszűnik világítani. Még a megkövesedett szív is könnyre fakad. Lehet, hogy csak akkor jövünk rá, mekkora ajándék volt ő számunkra. Most meg már nem tudjuk elmondani neki. Semmit nem hozhatunk vissza. Egyetlen dolgot tudunk tenni: jobban szeretni azokat, akik még itt vannak és várni a találkozást azokkal, akik már az örökkévalóságba költöztek. Köszönöm, Uram, a Beléd és az örökkévalóságba vetett hitet.

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

13.            állomás: Jézus teste édesanyja karjaiban pihen.

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Mária az üdvösség hajnalán kimondta az angyalnak az ő FIAT-ját (igenjét) és azóta is éli. Most is megerősíti. Ő egy hitben és Istenbe vetett bizalomban élő csodálatos asszony. Nagyon szenved, de csendben szenved. Átöleli Fia halott testét és benne minket is átölel. Keresztségünk által ugyanis mindannyian tagjai lettünk Titokzatos Testének, az Egyháznak, így mi is Édesanyja karjaiban pihenhetünk. Karjai között lenni a legbiztonságosabb kikötője lelkünknek és egész családunknak.

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

14.            állomás: Jézust sírba teszik

 

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Sírba helyezik ugyan, de nem marad ott. Itt kezdődik a világtörténelem legörömtelibb híre: Harmadnapra feltámadt! Befejezte művét teljesítette az Atya akaratát, legyőzte a halált és feltámadt. Ha nem lenne feltámadás, nem lenne értelme a hitünknek. Semmiféle reményünk nem lenne és semmi értelme nem lenne életünknek, áldozatainknak, szenvedéseinknek. A temető a keresztény ember számára nem a szomorúság helye, hanem a remény megerősödésének és növekedésének helye. Amikor szeretteink sírjához megyünk azt a reményünket fejezzük ki, hogy a legnagyobb emberi vágyakozás teljesül – az örök élet a szerető Atya karjaiban mindazokkal együtt, akiket itt szerettünk.

 

Könyörülj rajtunk, Uram!

És családjainkon!

 

Befejezés: Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük, hogy erőt adtál nekünk ehhez az úthoz. Esélyt adtál ezáltal is számunkra, hogy mélyebben elgondolkodjunk családi életünkről és kérjük tőled a gyógyulást. Te, aki születésed által megszentelted a családot is és megváltó kereszthalálod által kiengeszteltél bennünket az Atyával és egymással, add kegyelmedet, hogy a családi kötelékek megerősödjenek! Gyógyítsd meg szíveinket és családjainkat. Áraszd ránk szeretetedet, hogy mi is úgy szeressük egymást, ahogy Te szerettél minket. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

 

 

Imádkozzunk a teljes búcsú elnyeréséért a Szentatya szándékára:

Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...

 

fotó a mosoni plébánia honlapjáról, atöbbi fotó ITT megtekinthető.