Egyszer volt, hol nem volt, a 21. század 2017. évében egy poros kisváros világtól elzárt kis udvarán valami elkezdődött....

Egy ragyogó nyári reggelen néhány gyerek és fiatal az óvári plébánia udvarán kezdett gyülekezni. Volt, aki önszántából érkezett, volt, aki kis ráhatással, ki bátrabban, ki megszeppenve, de mindannyijuk szemében ott volt a várakozó kíváncsiság, ott motoszkált bennük a kérdés: vajon mi lesz ebből...?

Szent László életét szinte mindegyikük megismerte valamilyen formában az óvodától a középiskoláig, mégis egyikük sem gondolta volna, hogy egyszer ez még az ő életükre is hatással lehet. A maguk elé állított példakép nyomdokaiba próbáltak lépkedni különböző feladatok teljesítésével testi, lelki és szellemi szinten egyaránt. Kezdetben mindenkit a megfelelni akarás motivált, de ahogy telt az idő, és ahogy eső után előtűnik a szivárvány úgy bontakozott ki személyiségük és színesítette meg az együtt töltött pillanatokat. Voltak kedvelt és kevésbé kedvelt színek, emiatt kialakult konfliktusok, de a Gondviselésnek hála, valahol a lelkük mélyén mindnyájan megérezték, hogy ahhoz, hogy teljes szépségükben ragyoghassanak, minden színre szükségük van.  Jó volt látni, hogy napról napra hogyan kovácsolódnak csapattá, miként kerül előtérbe az "én" helyett a "mi", hogyan fedezik fel egymás erősségeit, gyengeségeit, és miként találják meg a módját, hogy ezeket megmutassák vagy elfogadják. Ennek nem is lehetett volna jobb közeget adni, mint a játék, ami szüleiknek köszönhetően még nagymértékben meghatározza az életüket. A közösen átélt élmények adta vidámság, a konfliktusok hozta döntéshelyzetek megélése, a sok-sok humor és kacagás az idő múlásával egyre inkább kezdte felébreszteni bennük a "nem akarom, hogy vége legyen" érzést.  A gondolatot tett követte, és elindult a szervezkedés. Lelkesen gyűjtögették az együtt maradáshoz szükséges "igeneket", és csillogó szemekkel küzdöttetek azért, hogy a közös imánkat elméletből gyakorlattá válthassák.

Kedves Gábor, Tamás, Kristóf, Flóra és Krisztina! Nem tudok nektek elég hálás lenni azért, hogy Szent László erényeit élő példaként próbáltátok a kisebbek elé tárni, kedvességetekkel, önfeláldozó munkátokkal, ötleteitekkel segítettétek a munkámat. Kedves gyerekek! Köszönöm nektek, hogy kíváncsiságotokkal, nyitottságotokkal egyszerűen csak a jelenlétetekkel lehetőséget adtatok arra, hogy a nagyobbakkal együtt megmutathassuk, hogy mi minden rejtőzik bennünk. Kedves Ági néni! Köszönjük, hogy gondos nagymamánként, része lettél a közösségünknek, a sok finom süteményt és hogy tudhattuk, bármiben számíthatunk rád. Kedves Robi bácsi! Hálás vagyok a segítőkészségedért, önzetlenségedért, bíztatásodért, és hogy személyedben egy nagypapára is szert tehettünk. Kedves Zoltán atya és Attila atya! Köszönjük, hogy életre hívtátok ezt a közösséget, jelenlétetekkel erősítettétek a gyerekekben a világ és az egyház közötti kapcsolatot, lehetőséget adtatok arra, hogy ennek a jövőben is folytatása lehessen. Kedves Szülők! Köszönöm, hogy ismeretlenül is bizalmat szavaztak nekem és legnagyobb kincseiket bízták rám. Köszönet Mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy a ránk bízottakban megláthassuk a reményt a jövőnkre nézve.

Édes jó Istenem! Hálát adok Neked minden együtt töltött percért, amit ezek között a gyerekek és fiatalok között tölthettem, hogy általuk újra felfedezhettem önmagamat és megtapasztalhattam határaimat. Segíts minket, hogy ez a kis társaság még sokáig együtt maradhasson, kibővülhessen és az elénk tűzött célokat megvalósíthassuk. Add, hogy a közös imánk, életünk részévé váljon, és ne csak nekünk, de másoknak is megmutassa a Hozzád vezető utat...Köszönjük!

Mészáros Gabriella

Egy fontos bekezdést hiányolok a levélből!!!

Kedves Gabi néni! Nagyon szépen köszönjük Neked, hogy minőségi idődet, fáradt testedet és szellemedet oda ajándékoztad a gyerekeinknek. Sokat készülhettél már a tábor előtt is, nyitogattad a szívedet, lelkedet, hogy minden a legjobban sikerüljön, pedig egész valódnak osztoznia kellett a tábor és a vizsgák között. Hálásak vagyunk, hogy ismerhetünk Téged, hogy mertél nagyot álmodni - a tavalyi kudarc ellenére - és hogy Rád bízhattuk a legdrágább kincseinket!!! Várjuk a folytatást, mert ezt folytatni kell!

Gyuri