Ebben az esztendőben ismételten megszerveztük a gyalogos zarándoklatot Csapó István, a PTT alelnöke, szervezésében és vezetésével. Idén a Szent László évhez igazodva ismételten Győrbe vettük az irányt, de most Pannonhalma lábától jártunk a Szent Jakab úton. Zarándoklatunkat – ahogy ebben az évben minden lelki programunkat – elsősorban a papi és szerzetesi hivatásokért ajánlottuk fel.

Zoltán atya áldásával indultunk Magyaróvárról autóbusszal Écsre és onnan gyalog folytattuk utunkat. Már induláskor napsütéses időnk volt, amely a nap további részében is változatlan maradt. Écsre megérkezve mindjárt rá is tértünk a ránk váró 26 km-es útra. Itt Csapó István volt a maroknyi zarándokcsoport veretője, hiszen ő – mint az előző évben is – már bejárta előttünk az utat. Az előző napi esőzéseknek köszönhető a sár, valamint a hegyoldali terep megnehezítette utunkat. Dél elmúltával azonban már szárazabb terepre értünk, ahol könnyebben tudtunk egymással beszélgetni és egymást jobban megismerni, hiszen sokan csak látásból ismertük egymást. Attila atya lelki vezetésével rózsafüzért imádkoztunk, amelynek során - még ha szét is szakadoztunk – újra együtt sétált a csoport. Megcsodálhattuk a természet szépségeit, sőt még egy esküvői fotózásba is belecsöppentünk. Beérve Győrbe egy fagyira is jutott időnk. Hosszúnak tűnt még az út a városon keresztül.

Nagyjából fél 4-kor érkeztünk meg a székesegyházhoz. Jó érzés volt végre ott lenni és visszagondolni, hogy sikerült megtennünk ezt a hosszú és fárasztó utat. A székesegyház fatimai kápolnájában Attila atya mutatott be hálaadó szentmisét sikereinkért és fáradozásainkért. Csodálatos volt és nagy élmény egymás mellett látni a Könnyező Szűzanya Kegyképét és a Szent László Hermát. Különleges érzés volt ilyen közelről megcsodálni mindkét ereklyét.

Úgy gondolom mindannyiunk számára testi és lelki feltöltődést nyújtott ez a zarándoklat és kétségkívül közösségkovácsoló ereje is volt.

Palatinus Kristóf