Nehéz biztosan és pontosan felelni arra a kérdésre, hogy voltaképp mikor kezdődött. Voltak, akik Nérei Szent Fülöpnek tulajdonították Szűz Mária hónapjának bevezetését (május hava), ezt azonban történelmi adatok nem igazolják. Az azonban megállapítható, hogy már a dominikánus Szent Suso Henrik a 14. században ezt a hónapot úgy ünnepelte, hogy május elején a Boldogságos Szűz szobrát rózsakoszorúval ékesítette fel, s egy zöldellő gallyat tartott, mint a Boldogságos Szűz szimbólumát és emblémáját, különös kegyeletben.

A párizsi Notre Dame-ban a 15. század elején egy tabernákulum alakú, díszes emelvényt állítottak fel május elseje előtti éjfélkor a Szent Szűz tiszteletére.
Mantuában már 1424 óta szokásban volt ájtatosságokat végezni a májusi oltár előtt.
Az az általános szokás azonban, hogy az egész hónapot a Boldogságos Szűz tiszteletére szenteljék, csak később kezdődött. A jezsuita Nádasi 1664-ben Kölnben és Rómában kiadott könyve már 31 ájtatossági gyakorlatot közöl a Szűz Máriának szentelt hónap minden napjára. Ettől kezdve egyre sűrűbben találkozunk olyan könyvekkel, amelyek a májusi ájtatosságokkal foglalkoznak, de még mindegyik csak a családra és egy-egy szerzetesrendre korlátozódott gyakorlatokat és szokásokat ír le.
Az olasz Ferrara az első város, ahol a nyilvános és ünnepélyes májusi ájtatosságokat meghonosították. Ez az ünneplés a lellisi Kamill alapította kamilliánusok rendi templomában kezdődött a 18. század végén. Az ájtatosság a következőképpen folyt le: a pap az oltár lábánál a Cselekedeteinket, kérünk, Uram, sugallatoddal előzd meg! című imádsággal az Isten áldását kérte az ájtatosságra, azután néhány énekes dicsőítő éneket énekelt. Utána a pap felment az oltárhoz, kivett egy virágszálat abból a virágtartó dobozból, amelyben 31 szál virág volt május napjaira, hogy hangos szóval a következő napra fel ajánlja azt a Boldogságos Szűznek. Aztán felolvasta az elmélkedést, a példázatot, a hódolat imáját és a röpimát, amelyek mind másnapra szóltak, majd ismét dicsérő énekek következtek, Szűz Mária-litánia és áldás.
Sokat lendített a nyilvános májusi ájtatosság elterjedésén Muzzolari S. J. műve május hónapról, amely egykét évvel később jelent meg, valamint Lalomai S. J. könyve; néhány év alatt már Nápolyban, Szicíliában és Belgiumban is gyökeret vert az ájtatosság. Különösen kedvelték és terjesztették a kongregációk. VII. Pius 1815-ben nemcsak jóváhagyta, hanem búcsúkkal is ellátta. Azóta pedig a katolikus világ egyik legelterjedtebb és legszebb ájtatosságának ismeri mindenki.

_{(forrás: www.ujhajtas.net.ua)}