Az alábbiakban Suri Alajosné Hédi gondolatait, élményeit, rövid összefoglalóját közöljük keresztutunkkal kapcsolatban.

Március 11-e napsütéses, de hideg, szeles szombat volt, amikor délután 1 órakor elindultunk, hogy Magyaróváron keresztutat járjunk. Attól tartottam, hogy kevesen jönnek el, de örömmel tapasztaltam, milyen sokan, idősebbek, fiatalabbak vállalják a keresztút fáradalmait. Attila atya volt a lelki vezetőnk.

Miután a templomban összegyűltünk az indulás előtt az atya 30 db előre nyomtatott keresztúti éneket hozott és osztott ki a résztvevők között. Közel sem volt elég, olyan szép számmal hallgattak a hívó szóra!

A templomból indult keresztutunk. Az első állomás is itt volt, majd a második a templom előtti keresztnél. Keresztút járó zarándoklatunk fegyelmezett sorokban haladt a többi állomás felé. Útközben a rózsafüzért imádkoztuk.

Egy-egy állomáshoz megérkezve elénekeltük a keresztúti éneket, majd a gondosan felkészült társaink ismertetőt mondtak az aktuális kápolna történeteiről. A Szent Anna kápolnáról Nusika, Farkas Dezsőné mondott számomra is sok újat. Ilyen részletes tájékoztatást ugyanis eddig sokan nem hallottunk.

Köszönjük a velünk lévő férfiaknak, hogy felváltva vitték a keresztet a hosszú keresztúton. Kicsit lassítani kellett a meneten, mert többen nem bírták a fáradságos utat.

A Háromszög kápolnához érve imádkoztunk, énekeltünk, majd Csapó István beszélt a kápolna történetéről, rendbetételéről. A résztvevők közül sokan nem is tudtak a kápolna létezéséről.

A Wittmann- parkon keresztül haladtunk tovább a majoroki Szent Ferenc kápolnához, ahol Kránitz Péter mondott sok újat a szép, gondozott kápolnáról. Így folytattuk keresztutunkat a lourdes-i kápolnához a Hildegard óvoda mellett. Itt már a volt a 8. állomásról elmélkedtünk. A kápolna történetéről és a közelmúltban történő felújításáról Fehér Lászlóné Márti óvodavezető mesélt. Azt is megtudtuk, hogy napközben nyitva van, hisz az óvoda munkatársai nyitják és zárják. Az óvodások naponta látogatják, rajzaikkal díszítik a kápolnát.

Ezt követte az akócsmalmi Madonna szobor, a kegyeleti kápolna, a temetői kereszt, a Szent Rozália kápolna látogatása, majd a 14. állomás ismét a templom előtti keresztnél. Keresztutunkat a templomban fejeztük be, ahol papi és szerzetesi hivatásokért is imádkoztunk.

A három órás keresztút fizikailag igénybe vett bennünket, idősebb híveket, de megérte! Lélekben megerősödve tértünk haza!

Köszönöm a szervezőknek, a résztvevőknek a felejthetetlen lelki táplálékot!

Remélem, hogy jövőre is megszervezik és lesz erőm végig járni a keresztutat!

Suri Alajosné