Kedves Fiatal Testvéreim!

Engedjétek meg, hogy a tanév bezárása pillanatában megosszam Veletek gondolataimat az előttetek álló vakációval kapcsolatosan. Elérkezett ugyanis június és vele elérkezett a szünidő is. Nincs több (hit)tanóra, nincs több házi feladat. Egy újabb nyár elé néztek, tele önfeledt örömmel, szórakozással és élményekkel.

Ugyanakkor azt is tudnotok kell, hogy van Valaki, aki minden egyes örömünkben és élményünkben osztozik velünk. Róla se feledkezzetek meg! Most ugyanis lehetőségetek nyílik arra, hogy Vele, az Ő segítségével hasznosítsátok mindazt a sok tudást, amelyet Róla elsajátítottatok az elmúlt tanévben. Gondolom, hogy már rég kitaláltátok, kiről is van szó. Ő sohasem feledkezik meg rólunk. Mindig mellettünk áll. Ő a mi gondviselő Istenünk. Legfeljebb mi tudunk elfelejtkezni Róla, mi tudjuk Őt elhagyni. Hogy mi az, amivel mi is kifejezzük iránta való szeretetünket, hogyan váltjuk tettekre mindazt, amit az év folyamán igyekeztünk elsajátítani? Ehhez próbálok segítséget nyújtani.

Ahogy minden kapcsolatban a találkozás a legfontosabb, úgy ez Vele is így van. Jó az én barátommal, szüleimmel, nagyszüleimmel, rokonaimmal együtt lenni. Sok közös élményben van részünk, nagyokat beszélgetünk, de sokszor az is elég, ha mellettünk tudjuk őket. Így van ez Istennel is. Talán most nem fogtok találkozni mindegyik osztálytársatokkal, mert az iskola bezárja előttetek kapuit, de a templom ajtaja mindig nyitva áll. Ott is találkozhattok egymással, de elsősorban Istennel. A Mennyország kapujára és a temploméra sem írták ki, hogy "szabadság miatt zárva". Mindennap nyitva áll, mert Isten várja a hozzá betérőket.  A legfontosabb találkozás a vasárnapi szentmise, amit a vakáció ideje alatt sem szabad kihagyni, mert akkor is érvényes a 3. parancsolat. Ugyanakkor ne menjetek el úgy a templom mellett, hogy legalább egy keresztvetésre vagy egy fohászra be ne térjetek, vagy akár csak a hűsölni Isten szent színe előtt J!

Ma már rengeteg kommunikációs eszközt használtok a kapcsolattartásra barátaitokkal. Fontos, hogy legalább írjunk egymásnak, vagy beszélgessünk. Ezt szinte mindennap megtesszük azokkal, akik fontosak számunkra. Isten is legyen ilyen fontos számodra és legalább reggel ébredéskor és este lefekvéskor szólítsd meg! Nem kell szaporítani a szót. Ha csak annyit tudsz mondani, hogy "Köszönöm, hogy felébredtem", vagy este annyit "Bocsásd meg bűneimet és adj nyugalmas éjszakát", akkor már megszólítottad, amit Ő is nagyon-nagyon értékel majd, mert Vele is tartod napi szinten a kapcsolatot, ahogy a barátaiddal, szüleiddel.

Ma sokan kerültök abba a helyzetbe, hogy a számítógép és az internetes játékok világába merülve nem is veszitek észre az idő múlását, emiatt hosszú órák és napok suhannak el mellettetek úgy, hogy a külvilágból semmit sem tapasztaltok meg. Átléptek egy nem létező, virtuális világba, ahol legtöbbször csak csaták megvívásáról, harcról, öldöklésről verekedésről, versengésről van szó, vagy lehetnek ennél ártalmatlanabb játékok is, viszont egyáltalán nem fedezitek fel a teremtett világ szépségét, nem látjátok a csodálatos naplementét vagy napfelkeltét, nem halljátok a madarak énekét, a virágok úgy elvirágoznak, hogy észre sem vettétek nyílásukat és sorolhatnám. Éljétek meg ezeket a szépségeket is! Élvezzétek Isten csodálatosan megteremtett világának csodáit! Igyekezzetek jól beosztani időtöket, hogy legyen idő mindenre, de semminek se váljatok a rabszolgájává!

Fontos az is, hogy találkozzatok egymással lehetőségeitekhez mérten! Ismerjetek meg újabb embereket, kultúrákat, tájegységeket! Vegyetek részt táborokban, ifjúsági találkozókon, esetleg katolikus rendezvényeken! Figyeljetek régi kapcsolataitokra, ugyanakkor legyetek nyitottak újakra is! Ne féljetek a társasjátékoktól, a közös sétáktól, focitól stb.! Őrizzétek és gondozzátok kapcsolataitokat, mert a szabadidő, a nyár a legmegfelelőbb alkalom erre!

Legyetek figyelmesek szüleitek iránt is. Éreztessétek meg velük  naponta szereteteteket! Tiszteljétek, segítsétek őket! Már az nagy dolog, ha olyannyira megbízhatnak Bennetek, hogy ne kelljen aggódniuk értetek. Persze ez az egész év folyamán jó lenne így.

Hát, Kedves Fiatal Testvéreim! Élvezzétek a szünidőt, használjátok ki a nyarat, felelősségteljesen cselekedjetek és Istent, aki szeretetével szüntelen kísér bennünket, soha ne tévesszétek szem elől! Én is szeretettel várlak Benneteket akár a plébánián egy-egy beszélgetésre, ha igényetek van rá, szabad nyáron is gyónni és természetesen a szentmisék alkalmával mindenképpen szeretnék Veletek találkozni.

Szeretettel és imádsággal hordozlak Benneteket szívemben:

                                                                                                          Zoli atya