Napi evangélium
Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él. Lk 20,27-40olvasás...
2021. július 29. (csütörtök) 7:00
Lelki tréning napi 7 percben
2581 A Templomnak Isten népe számára az imádságra nevelés helyének kellett lennie: a zarándoklatok, az ünnepek, az áldozatok, az esti áldozat, az illatáldozat és a "kitett" kenyerek mind a Magasságbeli és egészen Közeli Isten szentségének és dicsőségének jelei, meghívások és az imádság útjai voltak. De a ritualizmus a népet gyakran nagyon külsőséges kultuszba vitte. Szükség volt a hit nevelésére és a szív megtérésére. Ez volt a Próféták küldetése a számkivetés előtt és után.
2582 Illés a próféták atyja az Őt keresők, az Ő arcát keresők nemzedékéből. [27] Neve, "az Úr az én Istenem" előre hirdeti a nép kiáltását, mely a próféta imádságára válaszul a Kármel hegyén hangzik föl. [28] Jakab őrá hivatkozik, hogy az imádságra buzdítson: "Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése" (Jak 5,16). [29]
2583 Miután menedékhelyén, a Kerit pataknál megtanulta az irgalmasságot, a száreptai özvegyasszonynak tanítja és állhatatos imádságával megerősíti az Isten szavában való hitet: Isten megteszi, hogy az özvegyasszony fia visszatér az életbe. [30]
A Kármel hegyén az Isten népe hite számára a végső próbatétet jelentő áldozat idejében az ő könyörgésére -- "Hallgass meg, Uram, hallgass meg!" -- az Úr tüze megemészti az égőáldozatot, "mikor már eljött az ideje, hogy bemutassák az (esti) áldozatot". Illés szavait a keleti liturgiák átvették az eucharisztikus epiklézisbe. [31]
Végül Illés, amikor ismét a pusztába megy, a helyre, ahol az élő és igaz Isten kinyilatkoztatta magát népének, mint Mózes, "barlangba" rejtőzik, míg Isten titokzatos jelenléte "átvonul". [32] De csak a színeváltozás hegyén [33] mutatkozik meg Ő, akinek arcát ezek keresték: a megfeszített és föltámadt Krisztus arcán ismerik meg Isten dicsőségét. [34]
2584 A Próféták az Istennel töltött magányban kapják a világosságot és az erőt küldetésükhöz. Imádságuk nem menekülés a hitetlen világból, hanem odahallgatás Isten szavára. Ez az imádság olykor perlekedés vagy panasz, de mindig közbenjárás, mely a szabadító Isten, a történelem Ura beavatkozását várja és készíti elő. [35]
[27] Vö. Zsolt 24,6.
[35] Vö. Ám 7,2.5; Iz 6,5.8.11; Jer 1,6; 15,15--18; 20,7--18.