A weboldal helyes működéséhez engedélyezze böngészőjében a javascriptet!

Olvassuk el együtt egy év alatt A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK)!

2021. július 19. (hétfő) 7:00

www.iec2020.hu Lelki tréning napi 7 percben

9. Cikkely

A KILENCEDIK PARANCSOLAT

"Ne kívánd felebarátod házát: ne kívánd feleségét, szolgáját, szolgájóját, ökrét, szamarát, sem más egyebet, ami az övé." (Kiv 20,17)

"Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele" (Mt 5,28).

2514 Szent János a sóvárgásnak, vagyis a bűnös vágyakozásnak három fajtáját különbözteti meg: a test kívánságát, a szemek kívánságát és az élet kevélységét. [253] A katolikus kateketikai hagyomány szerint a kilencedik parancsolat a testi vágyat; a tizedik mások javainak megkívánását tiltja.

2515 A "concupiscentia" szó etimológiailag az emberi vágy minden formáját jelentheti. A keresztény teológia e szónak sajátos jelentést adott: az érzéki vágy olyan megmozdulása, mely ellenkezik az értelem tevékenységével. Szent Pál apostol ahhoz a lázadáshoz hasonlítja, melyet a "test" folytat a "lélek" ellen. [254] Az első bűn engedetlenségéből következik. [255] Megzavarja az ember erkölcsi képességeit, és anélkül, hogy önmagában bűn lenne, hajlandóvá teszi az embert a bűn elkövetésére. [256]

2516 Az emberben, már abból adódóan, hogy összetett lény, lélek és test, van bizonyos feszültség, kibontakozik bizonyos harc a "lélek" és a "test" törekvései között. De ez a harc valójában a bűn örökségének része, egyik következménye s ugyanakkor bizonysága is. A lelki küzdelem mindennapos tapasztalatának részét alkotja:

"Az Apostol nem akarja a testet sem lebecsülni, sem elítélni, mert a test a szellemi lélekkel együtt alkotja az emberi természetet, és ez adja meg egyéni személyiségét; ő a cselekedetekről szól, helyesebben mondva a szokásos magatartásról -- erényekről és víciumokról --, amelyek erkölcsileg jók vagy rosszak, mint az engedelmesség gyümölcsei (az első esetben), vagy mint szembeszegülés a Szentlélek üdvözítő tevékenységével (a másodikban). Ezért írja az Apostol: »Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően« (Gal 5,25)." [257]

I. A szív megtisztítása

2517 A szív az erkölcsi személyiség székhelye: "A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosságok, a házasságtörések, a paráznaságok" (Mt 15,19). A test vágyai ellen folytatott harc magában foglalja a szív megtisztítását és a mérsékletesség gyakorlását:

Tartsd meg az egyszerűséget és légy ártatlan, és olyan leszel, mint a kisdedek, akik nem ismerik az emberek életét pusztító gonoszságot. [258]

2518 A hatodik boldogság hirdeti: "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt 5,8). A "tisztaszívűek" azok, akik értelmüket és akaratukat összehangolják Isten szentségének követelményeivel, főként három területen: a szeretetben, [259] a tisztaságban, vagyis a szexuális rendezettségben, [260] az igazság és az igazhitűség szeretetében. [261] Összeköttetés van a szív, a test és a hit tisztasága között:

A hívőknek hinniük kell a hitvallás cikkelyeit, "hogy a hittel Isten igáját vegyék magukra, az igát viselve helyesen éljenek, helyesen élvén megtisztítsák a szívüket; szívüket megtisztítván megértsék, amit hisznek". [262]

2519 A"tisztaszívűek" azt az ígéretet kapták, hogy színről színre meg fogják látni Istent és hasonlók lesznek Őhozzá". [263] A szív tisztasága a látás előfeltétele. Már most lehetővé teszi, hogy Isten szerint lássunk, a másikat úgy fogadjuk, mint "felebarátot"; lehetővé teszi, hogy az emberi testet, a sajátunkat éppúgy, mint a felebarátunkét, a Szentlélek templomának és az isteni szépség egy megnyilvánulásának lássuk.

 

[253] Vö. 1Jn 2,16. (Vulgata szerint )
[254] Vö. Gal 5,16--17.24; Ef 2,3.
[255] Vö. Ter 3,11.
[256] Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 5. kánon: DS 1515.
[257] II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 55.
[258] Hermasz: Pásztor 27,1. (mandatum 2,1): SC 53, 146 (Funk 1, 70)
[259] Vö. 1Tesz 4,3--9; 2Tim 2,22.
[260] Vö. 1Tesz 4,7; Kol 3,5; Ef 4,19.
[261] Vö. Tit 1,15; 1Tim 1,3--4; 2Tim 2,23--26.
[262] Szent Ágoston: De fide et Symbolo 10, 25: CSEL 25, 32 (PL 40, 196).

[263] Vö. 1Kor 13,12; 1Jn 3,2.