Lelki tréning napi 7 percben

III. A keresztény boldogság

1720 Az Újszövetségi Szentírás több kifejezést is használ annak a boldogságnak jelölésére, melyre Isten az embert meghívta: Isten országának eljövetele; [19] Isten látása: "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt 5,8) [20] ; belépés az Úr örömébe, [21] belépés Isten nyugalmába: [22]

"Ott majd pihenünk és látunk; látni fogunk és szeretünk, szeretni fogunk és dicsérünk. Íme, ez lesz majd végül, szünet nélkül. És miféle más célunk lehet, hacsak nem az, hogy eljussunk abba az országba, melynek soha nem lesz vége?" [23]

1721 Isten ugyanis azért helyezett el minket a világban, hogy Őt megismerjük, szolgáljuk, szeressük, és így eljussunk a Paradicsomba. A boldogság az isteni természet (2Pt 1,4) és az örök élet [24] részeseivé tesz bennünket. Ezáltal az ember belép Krisztus dicsőségébe [25] és a szentháromságos élet élvezetébe.

1722 Ez a boldogság meghaladja az értelmet és a pusztán emberi erőket. Isten ingyenes ajándékából ered. Ezért mondjuk természetfölöttinek, miként a kegyelem is az, mely az embert fölkészíti arra, hogy belépjen az isteni boldogságba.

"»Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent«. De nagysága és elmondhatatlan dicsősége miatt »senki ember nem láthatja Istent úgy, hogy életben maradjon«, az Atya ugyanis fölfoghatatlan, szeretete és emberiessége szerint azonban, s mert mindenre képes, ezt is megengedi azoknak, akik szeretik Őt, azaz hogy lássák Istent, (...): mert »ami az embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges«." [26]

1723 A megígért boldogság erkölcsi döntések elé állít minket. Fölszólít, hogy tisztítsuk meg szívünket rossz hajlamaitól és törekedjünk mindenekfölött keresni Istent. Arra tanít, hogy az igazi boldogság nem található meg a gazdagságban vagy a jólétben, sem az emberi dicsőségben vagy a hatalomban; sem bármiféle emberi tevékenységben, akármilyen hasznos legyen is, mint a tudományok, a technika, a művészetek; sem bármi teremtményben, hanem egyedül Istenben, aki minden jónak és minden szeretetnek forrása:

"A gazdagság napjainkban nagy istenség; a sokaság, emberek tömege hódol neki önként. A boldogságot a szerencsével mérik, és a szerencsével mérik a tiszteletreméltóságot is. (...) Ez abból a meggyőződésünkből ered (...), mely szerint a gazdagsággal minden lehetséges. Az egyik mai bálvány tehát a gazdagság, a másik bálvány a hírnév. (...) A hírnév, azaz közismertnek lenni, a világban hírnevet támasztani, odáig jutott, hogy önmagában jónak, kiemelkedő jónak, tiszteletreméltó dolognak tekintik. (...) »Sajtóhírnévnek« lehet mondani." [27]

1724 A tízparancsolat, a hegyi beszéd és az apostoli katekézis leírják az utakat, amelyek elvezetnek a mennyek országába. Mi pedig a Szentlélek kegyelmétől támogatva, mindennapi cselekedeteink révén lépésről lépésre kötelezzük el magunkat irántuk. Krisztus szavaitól megtermékenyítve lassan gyümölcsöt hozunk az Egyházban Isten dicsőségére. [28]

Összefoglalás

1725 A boldogságok megismétlik Istennek Ábrahám óta tett ígéreteit, és a mennyek országa felé irányítva tökéletessé teszik azokat. Megfelelnek a boldogságvágynak, melyet Isten oltott az emberi szívbe.

1726 A boldogságok tanítják a végső célt, melyre Isten hív minket: az Országot, Isten látását, az isteni természetben való részesedést, az örök életet, a gyermekséget és a nyugalmat Istenben.

1727 Az örök élet boldogsága Isten ingyenes ajándéka; éppúgy természetfölötti, mint a kegyelem, mely elvezet hozzá.

1728 A boldogságok döntő választások elé állítanak a földi javak tekintetében; megtisztítják a szívünket, hogy megtanuljuk Istent mindenekfölött szeretni.

1729 A mennyei boldogság meghatározza a kritériumokat a földi javak Isten törvénye szerinti használatához.

 

[19] Vö. Mt 4,17.
[20] Vö. 1Jn 3,2; 1Kor 13,12.
[21] Vö. Mt 25,21.23.
[22] Vö. Zsid 4,7--11.
[23] Szent Ágoston: De civitate Dei 22, 30: CSEL 40/2, 670 (PL 41, 804).
[24] Vö. Jn 17,3.
[25] Vö. Róm 8,18.
[26] Szent Ireneusz: Adversus haereses 4, 20, 5: SC 100, 638.
[27] J. H. Newman: Discourses adressedd to Mixed Congregations, 5 [Saintliness the Standard of Christian Principle] (Westminster, 1966) 89--91.

[28] Vö. a magvető példabeszéde, Mt 13,3--23.