Lelki tréning napi 7 percben

7. Cikkely

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE

1601 "A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, mely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte." [93]

I. A házasság Isten tervében

1602 A Szentírás a férfi és a nő Isten képére történt teremtésével kezdődik [94] és a "Bárány menyegzőjének" látomásával (Jel 19,9) [95] fejeződik be. A Szentírás az elsőtől az utolsó lapjáig beszél a házasságról és annak misztériumáról, alapításáról és értelméről, melyet Isten adott neki, eredetéről és céljáról, különböző megvalósulási formáiról az üdvösség történetében, a bűnből származó nehézségeiről és megújításáról "az Úrban" (1Kor 7,39), Krisztus és az Egyház új szövetségében. [96]

A HÁZASSÁG A TEREMTÉS RENDJÉBEN

1603 "A házastársi szeretet és élet bensőséges közösségét a Teremtő alapította és vette körül törvényeivel (...). Maga (...) Isten a házasság szerzője." [97] A házasságra szóló meghívás már a férfi és a nő természetében adva van, ahogyan ezek a Teremtő kezéből kikerültek. A házasság nem pusztán emberi intézmény, jóllehet a századok folyamán a különböző kultúrák, társadalmi struktúrák és szellemiségek szerint számtalan változáson ment keresztül. E változások nem tudták feledtetni a maradandó és általános vonásokat. Ennek az intézménynek a méltósága ugyan nem azonos fényességgel ragyog mindenütt, [98] de minden kultúrában él a házastársi egység értéke iránti érzék. "A személy, valamint az emberi és a keresztény közösség üdvössége szorosan összefügg a házastársi és családi közösség jó állapotával." [99]

1604 Isten, aki az embert szeretetből teremtette, meg is hívta a szeretetre, ami minden egyes ember veleszületett, alapvető hivatása. Az ember Isten képmására lett teremtve, [100] aki maga "a szeretet" (1Jn 4,8.16). Mivel Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, kölcsönös szeretetük annak az abszolút és fogyatkozhatatlan szeretetnek a képe, mellyel Isten az embert szereti. Ez a szeretet a Teremtő szemében jó, sőt nagyon jó. [101] Ez a szeretet, melyet Isten megáldott, arra van rendelve, hogy termékeny legyen, s hogy a teremtés őrzésének közös művében valósuljon meg: "Isten megáldotta őket, és mondta nekik: »Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és vessétek uralmatok alá«" (Ter 1,28).

1605 A Szentírás elmondja, hogy a férfi és a nő egymásnak van teremtve: "Nem jó az embernek egyedül lennie" (Ter 2,18). A nő "hús az ő húsából", [102] azaz a férfival egyenrangú, egészen közel áll hozzá, Isten segítségül adta mellé, [103] így képviseli Istent, aki a mi segítségünk. [104] "Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz" (Ter 2,24). Maga az Úr mutatta meg, hogy ez kettőjük életének fogyatkozhatatlan egységét jelenti, amikor arra emlékeztetett, mi volt a Teremtő terve "kezdettől": [105] "Így tehát már nem ketten vannak, hanem egy test"(Mt 19,6).

A HÁZASSÁG A BŰN URALMA ALATT

1606 A rosszat minden ember megtapasztalja környezetében és önmagában. E tapasztalat mutatkozik a férfi és a nő kapcsolatában is. Egységüket mindig fenyegette a megnemértés, az uralomvágy, a hűtlenség, a féltékenység és az összetűzések, melyek gyűlöletig és szakításig vezethetnek. Ez a rendetlenség kisebb vagy nagy fokú lehet, és kultúrák, korok és egyének szerint többé kevésbé legyőzhető; de úgy tűnik, egyetemes jellege vitathatatlan.

1607 Miként hitünk mondja, e rendetlenség, amelyet fájdalommal tapasztalunk, nem a férfi és a nő természetéből, nem is kapcsolatuk természetéből, hanem a bűnből származik. Az ősbűn -- mint Istennel való szakítás -- első következményként a férfi és a nő eredeti közösségének megtörését vonta maga után. Kapcsolatukat a kölcsönös vádaskodás megzavarta; [106] a Teremtőtől ajándékba kapott, kölcsönös vonzalmuk [107] uralkodássá és ösztönös vágyakozássá silányult; [108] a férfi és a nő szépséges hivatását a termékenységre, a sokasodásra és a föld fölötti uralomra [109] a szülés fájdalmai és a kenyérkeresés fáradalma terheli. [110]

1608 És mégis, a teremtés rendje a súlyos zavar ellenére fönnmarad. A bűn által ütött sebek gyógyulásához a férfinak és a nőnek a kegyelem segítségére van szüksége, melyet Isten a maga végtelen irgalmában soha nem tagadott meg tőlük. [111] E segítség nélkül a férfinak és a nőnek sohasem sikerülhet az életnek azt az egységét megvalósítani, amire Isten őket "kezdettől" teremtette.

A HÁZASSÁG A TÖRVÉNY PEDAGÓGIÁJA ALATT

1609 Isten a maga irgalmasságában nem hagyta magára a bűnös embert. A büntetések, melyeket a bűn maga után vont -- a szülés kínjai, [112] az "arcod verejtékével" (Ter 3,19) végzett munka --, segédeszközök is, melyek a bűn rossz következményeit korlátok között tartják. A bűnbeesés után a házasság segít legyőzni az ember önmagába zárkózását, az önzést, a gyönyör hajszolását, és segít megnyílni a másik felé, a kölcsönös segítségre, önmaga elajándékozására.

1610 A lelkiismeret a házasság egysége és fölbonthatatlansága tekintetében a régi törvény pedagógiája alatt nőtt fel. A pátriárkák és a királyok többnejűségét még nem kifejezetten utasították el. Mindazonáltal a Mózesnek adott törvény már arra felé irányult, hogy a nőt megvédje a férfi önkényuralmától, bár az Úr szava szerint a törvény még nyomokban hordozza a férfi "szívének keménységét", ami miatt Mózes megengedte az asszony eltaszítását. [113]

1611 A próféták, akik Istennek Izraellel kötött szövetségét a kizárólagos és hűséges házastársi szeretet képében szemlélték, [114] előkészítették a választott nép lelkiismeretét a házasság egysége és fölbonthatatlansága mélyebb megértésére. [115] Ruth és Tóbiás könyve megindító tanúság a házasság nagyraértékelése és a házastársak hűsége és gyöngédsége mellett. "A hagyomány az Énekek énekében mindig az emberi szerelem nagyszerű kifejezését látta, amennyiben ez tükröződése Isten szeretetének; annak a szeretetnek, ami "erős, mint a halál" és "vizek árja nem oltja ki" (8,6--7).

[93] CIC 1055, 1. §

[94] Vö. Ter 1,26--27.

[95] Vö. Jel 19,7.

[96] Vö. Ef 5,31--32.

[97] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48.

[98] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 47.

[99] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 47.

[100] Vö. Ter 1,27.

[101] Vö. Ter 1,31.

[102] Vö. Ter 2,23.

[103] Vö. Ter 2,18.20. ("egészen közel áll hozzá" a korrigenda szerint törlendő, de a latin szövegben ott van!)

[104] Vö. Zsolt 121,2.

[105] Vö. Mt 19,4.

[106] Vö. Ter 3,12.

[107] Vö. Ter 2,22.

[108] Vö. Ter 3,16.

[109] Vö. Ter 1,28.

[110] Vö. Ter 3,16--19.

[111] Vö. Ter 3,21.

[112] Vö. Ter 3,16.

[113] Vö. Mt 19,8; MTörv 24,1.

[114] Vö. Oz 1--3; Iz 54; 62; Jer 2--3; 31; Ez 16; 23.

[115] Vö. Mal 2,13--17.