Lelki tréning napi 7 percben

HARMADIK FEJEZET

A KÖZÖSSÉG SZOLGÁLATÁNAK SZENTSÉGEI

1533 A keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia a keresztény beavatás szentségei. Krisztus valamennyi tanítványának közös hivatását alapozzák meg, az életszentségre és a világ evangelizálásának missziójára szóló meghívást. Hozzák a szükséges kegyelmeket a Lélek szerinti élethez az örök haza felé tartó zarándokúton.

1534 Két másik szentség, az egyházi rend és a házasság mások üdvösségére irányul. A személyes üdvösséghez is hozzájárulnak, de ezt mások szolgálata által teszik. Sajátos küldetést jelentenek az Egyházban, és Isten népének gyarapodását szolgálják.

1535 E szentségekben azok, akik a keresztség és a bérmálás által már fölszenteltettek [1] a hívők általános papságára, különleges fölszenteléseket kaphatnak. Azok, akik az egyházi rendet kapják, arra szenteltetnek föl, hogy Krisztus nevében "az Egyházat Isten Igéjével és kegyelmével legeltessék". [2] Állapotuknak megfelelően "a keresztény házastársakat is állapotbeli kötelességeikre és méltóságukra külön szentség erősíti meg, s mintegy fölszenteli." [3]

6. Cikkely

AZ EGYHÁZI REND SZENTSÉGE

1536 Az egyházi rend az a szentség, mely által a Krisztustól Apostolaira bízott küldetés teljesítése folytatódik az Egyházban az idők végezetéig: tehát az apostoli szolgálat szentsége. Három fokozata van: a püspökség, az áldozópapság és a diakonátus.

[Az apostoli szolgálat krisztusi alapítását és küldetését lásd a 874--896. pontokban. Itt csak a szolgálat átadásának szentségi útjáról lesz szó.]

I. Miért egyházi rend, "ordo" e szentség neve?

1537 Az ókori Rómában az ordo szó polgári testületeket, elsősorban a kormányzók testületét jelentette. Az ordinatio valamilyen ordóba való fölvételt jelent. Az Egyházban voltak testületek, melyeket a hagyomány, nem szentírási alapok nélkül, [4] kezdettől fogva görögül taxeisznek, latinul ordinesnek nevezett: így beszél a liturgia ordo episcoporum, ordo presbiterorum, ordo diaconorumról. Más csoportokat is neveztek ordónak, például a katekumenokat, a szüzeket, a házastársakat, az özvegyeket...

1538 Az Egyház valamely testületébe való befogadás ordinatiónak nevezett szertartással történt, tudniillik vallási és liturgikus cselekménnyel, ami fölszentelés, áldás vagy szentség volt. Ma az ordinatio szó fönn van tartva annak a szentségi cselekménynek jelölésére, mely a püspökök, a papok és a diákonusok rendjébe fogad be, és fölülmúlja a közösség által végzett puszta választást, kijelölést, megbízást vagy beiktatást, mert a Szentlélek ajándékát hozza, mely lehetővé teszi a "szent hatalom" (sacra potestas [5] ) gyakorlását, és csak magától Krisztustól származhat Egyháza által. Az ordinatiót consecratiónak, `fölszentelésnek' is nevezik, mivel elkülönítés és feladat átadása, amelyet maga Krisztus végez Egyháza javára. A püspök kézföltétele a fölszentelő imádsággal együtt látható jele ennek a fölszentelésnek.

II. Az egyházi rend szentsége az üdvösség rendjében

AZ ÓSZÖVETSÉG PAPSÁGA

1539 A választott népet Isten "papi királysággá és szent néppé" (Kiv 19,6) [6] tette. De Izrael népén belül Isten kiválasztotta a tizenkét törzs egyikét, Lévi törzsét, és elkülönítette a liturgikus szolgálatra. [7] Maga Isten volt a leviták öröksége. [8] Az Ószövetség első papjait sajátos szertartással szentelték föl. [9] "Arra rendelték (őket), hogy az Isten tiszteletében képviseljék az embereket és a bűnökért áldozatokat mutassanak be." [10]

1540 Ez a papság, bár arra lett alapítva, hogy Isten igéjét hirdesse [11] s hogy az áldozatok és imádság által az Istennel való közösséget újra megszilárdítsa, alkalmatlan maradt az üdvösség megvalósítására, mert rászorult az áldozatok szüntelen ismétlésére anélkül, hogy eljutott volna a végső megszenteléshez, [12] melyet egyedül Krisztus áldozata valósított meg.

1541 Az Egyház liturgiája mégis az ároni papságban, a leviták szolgálatában, valamint a hetven "vén" beiktatásában [13] látja az Újszövetség fölszentelt papságának előképeit. A latin szertartás püspökszentelésének szentelési prefációjában így imádkozik az Egyház:

"Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, (...) aki kegyelmed igéje által meghatároztad az Egyház rendjét. Kezdettől fogva kiválasztottad Ábrahám igazi gyermekeinek szent népét; elöljárókat és papokat állítottál, és szentélyedet soha nem hagytad szolgák nélkül..." [14]

1542 A papszentelés alkalmával az Egyház így imádkozik:

"Urunk, szentséges Atyánk, (...) már az Ószövetségben hivatalokat és szolgálatokat állítottál szent jelül: Mózest és Áront te rendelted arra, hogy népedet vezessék és megszenteljék. Segítségükre a közös műhöz férfiakat hívtál meg további szolgálatra és hivatalra. A pusztai vándorlás során a hetven vént Mózes lelkéből részesítetted (...). Áron fiainak részt adtál atyjuk hivatalából." [15]

1543 És az Egyház a diákonusszentelés fölszentelő imádságában megvallja:

"Mindenható Isten, (...) Egyházadat (...) az új templom nagyobbodására növeled és gyarapítod, a szent teendők ellátására a szolgálattevők hármas fokozatát alapítottad, hogy nevednek szolgáljanak, mint már kezdetben kiválasztottad Lévi fiait az első sátor szolgálatára." [16]

 [1] Vö. Jn 13,1.

[2] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11.

[3] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48.

[4] Vö. Zsid 5,6; 7,11; Zsolt 110,4.

[5] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10.

[6] Vö. Iz 61,6.

[7] Vö. Szám 1,48--53.

[8] Vö. Józs 13,33.

[9] Vö. Kiv 29,1--30; Lev 8.

[10] Vö. Zsid 5,1.

[11] Vö. Mal 2,7--9.

[12] Vö. Zsid 5,3; 7,27; 10,1--4.

[13] Vö. Szám 11,24--25.

[14] Pontificale Romanum. De ordinatione episcopi presbyterorum et diaconorum. De ordinatione episcopi. Prex ordinationis 47 (1990) 24.

[15] Pontificale Romanum. De ordinatione episcopi presbyterorum et diaconorum. De ordinatione presbyterorum. Prex ordinationis 159 (1990) 91--92.

[16] Pontificale Romanum. De ordinatione episcopi presbyterorum et diaconorum. De ordinatione diaconorum. Prex ordinationis 207 (1990) 121.