Lelki tréning napi 7 percben

IV. A belső bűnbánat

1430 Miként már a Prófétáknál is, Jézusnál a meghívás a megtérésre és a bűnbánatra elsősorban nem a külső cselekedetekre irányul, a "zsákra és hamura", böjtölésre és önmegtagadásokra, hanem a szív megtérésére, a belső bűnbánatra. Enélkül a bűnbánat cselekedetei terméketlenek és hazugok; ezzel szemben a belső megtérés e lelkület látható jelekkel való kifejezésére sarkall gesztusokban és bűnbánati gyakorlatokban. [18]

1431 A belső bűnbánat az egész élet gyökeresen új iránya, visszafordulás teljes szívből Istenhez, a bűn elhagyása, elfordulás a rossztól, elkövetett gonosz cselekedeteink megtagadása. Ugyanakkor magában foglalja a vágyat és az elhatározást az élet megváltoztatására, reménykedve az isteni irgalmasságban és bízva az Ő kegyelmének segítségében. A szív e megtérését üdvös fájdalom és szomorúság kíséri, melyet az egyházatyák animi cruciatus-nak, a `lélek gyötrelmének' és compunctio cordis-nak, a `szív bánkódásának' neveznek. [19]

1432 Az ember szíve nehéz és megkérgesedett. Istennek az emberbe új szívet kell adnia. [20] A megtérés elsősorban Isten kegyelmének műve, aki megteszi, hogy a szívünk visszatér Őhozzá: "Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk" (Siral 5,21). Isten adja nekünk az erőt, hogy újra tudjunk kezdeni. Amikor a szívünk fölfedezi Isten szeretetének nagyságát, megrendül a bűn szörnyűségétől és súlyától, és kezd félni attól, hogy bűnnel megbántsa Istent és elszakadjon Tőle. Az emberi szív megtér, ha föltekint arra, akit bűneink keresztülszúrtak. [21]

"Tekintsünk Krisztus vérére, és megértjük, mennyire értékes Atyja számára; mert üdvösségünkért kiontva az egész világnak meghozta a bűnbánat kegyelmét." [22]

1433 Húsvét óta a Szentlélek vádolja a világot a bűnről, [23] tudniillik, hogy a nem hittek abban, akit az Atya küldött. De ugyanez a Lélek, aki fölfedi a bűnt, a Vigasztaló, [24] aki nyújtja az emberi szívnek a bűnbánat és a megtérés kegyelmét. [25]

V. A bűnbánat különféle formái a keresztény életben

1434 A keresztény ember belső bűnbánatának nagyon sokféle külső megnyilvánulása lehet. A Szentírás és az egyházatyák hármat fő formát hangsúlyoznak: a böjtöt, az imádságot és az alamizsnát, [26] melyek kifejezik a megtérést önmagunkhoz, Istenhez és a felebaráthoz. A gyökeres megtisztulás mellett, melyet a keresztség vagy a vértanúság okoz, ezek mint a bűnbocsánat elnyerésének eszközei magukkal hozzák a felebaráttal való kiengesztelődésre törekvést, a bűnbánat könnyeit, a felebarát üdvösségével való törődést, [27] a szentek közbenjárását és annak a szeretetnek gyakorlását, "mely bűnök sokaságát takarja el" (1Pt 4,8).

1435 A megtérés a mindennapi életben a kiengesztelődés gesztusaival, a szegényekkel való törődéssel, a jog és igazság gyakorlásával és védelmével, [28] a hibáknak a testvérek előtti beismerésével, a testvéri feddéssel, az életvitel felülvizsgálatával, a lelkiismeretvizsgálattal, a lelkivezetéssel, a szenvedések elfogadásával, az igazságért elszenvedett üldözés elviselésével történik. A bűnbánat legbiztosabb útja minden nap fölvenni a keresztet, és követni Jézust. [29]

1436 Eucharisztia és bűnbánat. A megtérés és bűnbánat mindennapi forrását és táplálékát az Eucharisztiában találja meg, mert benne jelenik meg Krisztus áldozata, mely kiengesztelt minket Istennel; Vele táplálkoznak és erősödnek azok, akik Krisztus életéből élnek; az Eucharisztia "ellenszer, mellyel megszabadulunk a napi hibáktól és megmenekülünk a halálos bűnöktől". [30]

1437 A Szentírás olvasása, a zsolozsma végzése és a Miatyánk imádkozása, az istentisztelet vagy a jámborság bármely őszinte cselekedete ébreszti bennünk a megtérés és a bűnbánat lelkét és hozzájárul bűneink bocsánatához.

1438 A bűnbánati idők és napok a liturgikus év folyamán (nagyböjti idő, a pénteki napok az Úr halálának emlékezetére) értékes alkalmak az Egyház bűnbánati gyakorlata számára. [31] Ezek az idők különösen alkalmasak lelkigyakorlatokra, bűnbánati liturgiákra, bűnbánati zarándoklatokra, önkéntes lemondásokra -- például böjt és alamizsnaadás -- és a testvéri segítségnyújtásra (karitatív és missziós tevékenység).

1439 A megtérés és bűnbánat folyamatát Jézus csodálatosan írja le a "tékozló fiú" példabeszédében, melynek középpontja az "irgalmas Atya": [32] a hazug szabadság káprázata, az atyai ház elhagyása; a végletes nyomorúság, melybe a fiú jutott, miután eltékozolta vagyonát; a mélységes megaláztatás, hogy disznókat kell őriznie, s ami még rosszabb, hogy a disznók eledelével vágyódik jóllakni; elgondolkodás az elveszett javakról; a bűnbánat és az elhatározás, hogy bűnösnek fogja vallani magát atyja előtt; a visszatérés útja; a nagylelkű fogadtatás az atyánál; az atya öröme: mindez a megtérés folyamatának sajátos eleme. A szép ruha, a gyűrű és az ünnepi lakoma annak az új, tiszta, emberhez méltó és örömteli életnek a szimbólumai, mely az Istenhez és az Ő családjának -- ami az Egyház -- ölébe megtérő ember élete. Egyedül Krisztusnak az Atya szeretetének mélységeit ismerő Szíve volt képes Atyja irgalmasságának mélységeit ilyen egyszerűen és szépen kinyilatkoztatni számunkra.

[18] Vö. Jo 2,12--13; Iz 1,16--17; Mt 6,1--6.16--18.

[19] Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 4: DS 1676--78; uaz, Canones de paenitentia, 5. kánon: DS 1705; Római Katekizmus, 2, 5, 4: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.) 289.

[20] Vö. Ez 36,26--27.

[21] Vö. Jn 19,37; Zak 12,10.

[22] Római Szent Kelemen: Epistula ad Corinthios 7,4: SC 167, 110 (Funk 1, 108).

[23] Vö. Jn 16,8--9.

[24] Vö. Jn 15,26.

[25] Vö. ApCsel 2,36--38; II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 27--48: AAS 78 (1986) 837--868.

[26] Vö. Tób 12,8; Mt 6,1--18.

[27] Vö. Jak 5,20.

[28] Vö. Ám 5,24; Iz 1,17.

[29] Vö. Lk 9,23.

[30] Vö. Trienti Zsinat, 13. sessio: Decretum de ss. Eucharistia, 2: DS 1638.

[31] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 109, 110; CIC 1249--1253; CCEO 880--883.

[32] Vö. Lk 15,11--24.