Lelki tréning napi 7 percben

"VEGYÉTEK ÉS EGYETEK EBBŐL MINDNYÁJAN": A SZENTÁLDOZÁS

1384 Az Úr sürgető meghívással fordul felénk, hogy az Eucharisztia szentségében magunkhoz vegyük Őt: "Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz bennetek élet" (Jn 6,53).

1385 Hogy meg tudjunk felelni ennek a meghívásnak, erre a nagy és szent pillanatra elő kell készülnünk. Szent Pál apostol lelkiismeretvizsgálatra buzdít: "Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, és csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza" (1Kor 11,27--29). Annak, aki súlyos bűn tudatában van, meg kell gyónnia, mielőtt a szentáldozáshoz járul.

1386 A hívő e nagy szentség előtt nem tehet mást, mint hogy lángoló hittel és alázattal megismételje a százados szavait: [219] "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!" [220] Aranyszájú Szent János liturgiájában a hívők ugyanazon lelkülettel imádkozzák:

"A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia, mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, kiáltom feléd: »Emlékezzél meg rólam, Uram, a te országodban!«" [221]

1387 E szentség vételének méltó előkészületeként a hívőknek meg kell tartaniuk az Egyházuk által előírt szentségi böjtöt. [222] Magatartásukkal (ruha, testtartás) fejezzék ki azt a tiszteletet, ünnepélyességét és örömöt, mely megfelel annak a pillanatnak, amikor Krisztus a vendégünk lesz.

1388 Megfelel az Eucharisztia rendeltetésének, hogy a hívők, ha kellően föl vannak készülve, [223] megáldoznak, amikor szentmisén vesznek részt: [224] "Nagyon ajánlott a szentmisén való tökéletesebb részvétel abban a formában is, hogy a hívek az Úr testét a pap áldozása után ugyanabból az Áldozatból vegyék magukhoz". [225]

1389 Az Egyház kötelezi a hívőket arra, hogy vasár- és ünnepnapon vegyenek részt az isteni liturgiában [226] és gyónással fölkészülve legalább évente egyszer vegyék magukhoz az Eucharisztiát, lehetőleg a húsvéti időben. [227] Az Egyház nyomatékosan ajánlja a hívőknek, hogy a szent Eucharisztiát vasár- és ünnepnapokon vagy még gyakrabban, akár minden nap vegyék magukhoz.

1390 A csak kenyér színe alatti szentáldozásban -- Krisztus mindkét szín alatti szentségi jelenléte következtében -- az Eucharisztia kegyelmi gyümölcseit egészen fogadni lehet. Lelkipásztori megfontolásból a latin szertartásban ez az áldozási forma a leggyakoribb. "A szentáldozás azonban akkor éri el jel természetének teljességét, ha mindkét szín alatt történik. Ebben a formában az eucharisztikus lakoma jele tökéletesebben fejeződik ki." [228] A keleti szertartásokban ez a szentáldozás általános módja.

[219] Vö. Mt 8,8.

[220] A szentáldozás szertartása. Missale Romanum, 1970, 474.

[221] Bizánci liturgia. Aranyszájú Szent János anaforája, szentáldozás előtti imádság: Liturgies Eastern and Western. Kiad. F. E. Brightman. Oxford, 1896. 394 (PG 63, 920).

[222] Vö. CIC 919.

[223] Vö. CIC 916--917.

[224] A hívők ugyanazon a napon az Eucharisztiát csak kétszer vehetik magukhoz. CIC Pápai Magyarázó Bizottsága: Responsa ad proposita dubia 1: AAS 76 (1984) 746.

[225] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 55.

[226] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Orientalium ecclesiarum kezdetű dekrétuma a keleti egyházakról, 15. (A latin kiadásban idézetként szerepel! Ford. megj.)

[227] Vö. CIC 920.

[228] Institutio Generalis, 240. Missale Romanum, 1970, 68.