Lelki tréning napi 7 percben

2. Cikkely

A LITURGIÁK KÜLÖNBSÉGE ÉS A MISZTÉRIUM EGYSÉGE

LITURGIKUS HAGYOMÁNYOK ÉS AZ EGYHÁZ KATOLICITÁSA

1200 A jeruzsálemi első közösségtől Krisztus második eljöveteléig Isten egyházai, melyek hűségesek az apostoli hithez, mindenütt ugyanazt a húsvéti misztériumot ünneplik. A liturgiában ünnepelt misztérium egy; ünneplésének formái különbözőek.

1201 Krisztus misztériuma oly kimeríthetetlenül gazdag, hogy egyetlen liturgikus hagyomány sem képes teljesen és tökéletesen kifejezni. A rítusok kialakulásának és fejlődésének története csodálatos, egymást kiegészítő sokféleségről tanúskodik. Amíg az egyházak e liturgikus hagyományokban a hit közösségében és a hit szentségeiben éltek, gazdagították és erősítették egymást a hagyományhoz és az egész Egyház közös küldetéséhez való hűségben. [73]

1202 A különböző liturgikus hagyományok az Egyház küldetése miatt keletkeztek. Az azonos földrajzi és kulturális területen élő egyházak Krisztus misztériumát lassanként sajátos, kultúrájukra jellemző kifejezési formákban kezdték ünnepelni. Különbségek mutatkoztak a "hitletétemény" [74] áthagyományozásában, a liturgikus szimbolikában, a testvéri közösség megszervezésében, a misztériumok teológiai megértésében és az életszentség formáiban. Így mutatkozott meg egy meghatározott egyház liturgikus élete által Krisztus -- minden nép világossága és üdvössége -- annak a népnek és kultúrának, melyhez az adott egyház küldetett, s amelyben gyökeret vert. Az Egyház katolikus: a kultúrák minden igazi gazdagságát meg tudja tisztítani és a maga egységébe be tudja vonni. [75]

1203 Jelenleg az Egyházban a következő liturgikus hagyományok vagy rítusok élnek: a latin rítus (főleg a római, de bizonyos helyi egyházak rítusa is, mint az ambrozián rítus, vagy néhány szerzetesrend rítusa); a bizánci, az alexandriai vagy kopt, a szír, az örmény, a maronita és a káld rítusok. "A hagyományhoz híven a Szentséges Zsinat kijelenti, hogy az Anyaszentegyház az összes törvényesen elismert szertartást egyenjogúnak tartja és egyenlő tiszteletben részesíti; azt akarja, hogy ezek a szertartások a jövőben is megmaradjanak és mindenképpen ápolják is őket." [76]

LITURGIA ÉS KULTÚRÁK

1204 A liturgia ünneplésének meg kell felelnie a különböző népek szellemének és kultúrájának. [77] Annak érdekében, hogy Krisztus misztériuma nyilvánvalóvá váljék "a hívő engedelmességre minden népben" (Róm 16,26), minden kultúrában hirdetni és ünnepelni kell, és át kell vinni az életbe úgy, hogy ezek a kultúrák ne megsemmisüljenek, hanem e misztériumtól megváltást és tökéletességet nyerjenek. [78] Isten gyermekeinek sokasága a maga sajátos emberi kultúrájával és -- miután Krisztus magához emelte és átformálta -- e kultúrán keresztül jut el az Atyához, hogy az egy Lélekben dicsőítse Őt.

1205 "Megfontolandó, hogy a liturgiában, főleg a szentségek liturgiájában van egy változtathatatlan rész, mely isteni eredetű, melynek az Egyház őre, és vannak változtatható részek, melyeket az Egyház megváltoztathat, s olykor meg is kell változtatnia, hogy az újonnan evangelizált népek kultúrájához illessze azokat." [79]

1206 "A liturgikus sokféleség gazdagíthat, de feszültségeket, kölcsönös értetlenségeket, sőt szakadásokat is okozhat. Magától értetődik, hogy e területen a különbözőség nem károsíthatja az egységet. Csak a közös hithez, a szentségi jelekhez -- melyeket az Egyház Krisztustól kapott -- és a hierarchikus közösséghez való hűséges ragaszkodás keretein belül nyilvánulhat meg. A kultúrákhoz való alkalmazkodás megköveteli a szív megtérését és szükség esetén a szakítást olyan ősi szokásokkal, melyek nem egyeztethetők össze a katolikus hittel." [80]

Összefoglalás

1207 A liturgikus ünneplésnek egyrészt törekednie kell arra, hogy annak a népnek a kultúrájában fejezze ki magát, melyben az Egyház él, anélkül hogy alárendelné magát neki. Másrészt maga a liturgia szülője és formálója a kultúráknak.

1208 A törvényesen elismert különböző liturgikus hagyományok vagyis rítusok, amennyiben Krisztus ugyanazon misztériumát jelzik és közlik, az Egyház katolicitását jelenítik meg.

1209 A kritérium, amely a liturgikus hagyományok sokféleségében az egységet őrzi, az apostoli hagyományhoz való hűség, azaz: közösség az apostoloktól kapott hitben és szentségekben, mely közösséget az apostoli jogfolytonosság jellemez és biztosít.

[73] Vö. VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás: AAS 68 (1976) 63--64.
[74] Vö. 2Tim 1,14.
[75] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 4.
[76] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 4.
[77] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 37--40.
[78] Vö. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítás, 53.
[79] II. János Pál pápa: Vicesimus quintus annus apostoli levél, 16: AAS 81 (1989) 912--913.
[80] II. János Pál pápa: Vicesimus quintus annus apostoli levél, 16: AAS 81 (1989) 913.