Napi evangélium
Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él. Lk 20,27-40olvasás...
2021. február 2. (kedd) 7:00
1104 A keresztény liturgia nemcsak pusztán emlékezik a bennünket megszabadító eseményekre, hanem azokat aktuálissá, jelenvalóvá teszi. Krisztus húsvét-misztériumát ünnepeljük, nem ismételjük; csak az egyes ünnepléseket ismételjük. Minden ünneplésben megtörténik a Szentlélek kiáradása, aki az egyetlen misztériumot jelenvalóvá teszi.
1105 Az epiklézis (`lehívás valamire') kérés, melyben a pap kéri az Atyát, hogy küldje el a megszentelő Szentlelket, hogy általa az áldozati adományok Krisztus testévé és vérévé, s ezek vétele által a hívek maguk Isten számára élő áldozati adománnyá váljanak.
1106 Az epiklézis az anamnézissel együtt minden szentségi ünneplés, de különösen az Eucharisztia lényegi magva:
"Azt kérdezed, hogy lesz a kenyér Krisztus teste, és a bor (...) Krisztus vére? És én azt mondom neked: a Szentlélek jön, és megteszi azt, ami minden szót és minden gondolatot meghalad. (...) Legyen neked elég hallanod, hogy a Szentlélek által történik, ugyanúgy, miként az Úr a Szent Szűzből és a Szentlélek által fölvette a testet." [20]
1107 A Szentlélek átformáló ereje a liturgiában Isten országa eljövetelét és az üdvösség misztériumának beteljesedését sietteti. A várakozásban és reményben valóságosan elővételezteti velünk a teljes közösséget a Szentháromsággal. A Lélek, akit az Egyház epiklézisét meghallgató Atya küld, életet ad azoknak, akik befogadják, és már most örökségük "foglalója". [21]
1108 A Szentlélek küldetésének célja minden liturgikus cselekményben az, hogy közösségben legyünk Krisztussal az Ő testének gyarapodására. A Szentlélek mintegy az Atya szőlőtőjének nedve, mely a szőlővesszőkben hozza meg a termést. [22] A liturgiában a Szentlélek és az Egyház bensőséges együttműködése valósul meg. Ő, a közösség Lelke, fogyatkozhatatlanul megmarad az Egyházban, és ezért az Egyház az isteni közösség nagy szentsége, mely összegyűjti Isten szétszórt gyermekeit. A Lélek gyümölcse a liturgiában a Szentháromsággal való közösség és a tőle elválaszthatatlan testvéri közösség. [23]
1109 Az epiklézis azt is kéri, hogy a jelenlévők teljes közösséget alkossanak Krisztus misztériumában. "A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmének, az Atyaisten szeretetének és a Szentlélek közösségének" (2Kor 13,13) mindig velünk kell maradnia és gyümölcsöt kell hoznia az eucharisztikus ünneplés után is. Az Egyház tehát kéri az Atyát, hogy küldje el a Szentlelket, aki a hívők életét Istennek szóló élő áldozattá teszi azáltal, hogy lélekben Krisztus képmásává válnak, vállalják az Egyház egységének gondját és részesednek az Egyház küldetésében a tanúságtétellel és a szeretetszolgálattal.
1110 Az Egyház liturgiájában áldjuk és imádjuk az Atyaistent mint a teremtés és az üdvösség minden áldásának forrását, melyekkel Fiában megáldott minket, hogy a fiúvá fogadás lelkét ajándékozza nekünk.
1111 Krisztus műve a liturgiában szentségi természetű, mert az Ő üdvözítő misztériuma Szentlelkének ereje által válik jelenvalóvá; mert az Ő teste, ami az Egyház, mintegy szentség (jel és eszköz), mely által a Szentlélek elrendezi az üdvösség misztériumát; mert a zarándok Egyház liturgikus cselekményei által előízét véve már részesedik a mennyei liturgiában.
1112 A Szentlélek küldetése az Egyház liturgiájában az, hogy előkészítse a közösséget a Krisztussal való találkozásra; a közösség hitét emlékeztesse Krisztusra, és jelenítse meg Őt; átalakító erejével jelenítse meg Krisztus üdvözítő művét, aktualizálja és tegye meg, hogy a közösség ajándéka az Egyházban termést hozzon.
[20] Damaszkuszi Szent János: Expositio fidei 86. (De fide orthodoxa 4, 13): PTS 12, 194--195 (PG 94, 1141. 1145).
[21] Vö. Ef 1,14; 2Kor 1,12.
[22] Vö. Jn 15,1--17; Gal 5, 22.
[23] Vö. 1Jn 1,3--7.