Lelki tréning napi 7 percben

A HALÁL

1006 "Az emberi lét a halál színe előtt válik a legnagyobb talánnyá". [582] A testi halál bizonyos értelemben természetes, ám a hit szemében valójában a "bűn zsoldja" (Róm 6,23). [583] Azok számára viszont, akik Krisztus kegyelmében halnak meg, a halál részesedés az Úr halálában, hogy föltámadásában is részesülhessenek. [584]

1007 A halál a földi élet vége. Életünk csak bizonyos ideig tart, ez alatt változunk és öregszünk. Halálunk, mint minden más földi élőlény esetében, az élet természetes vége. A halálnak e ténye sürgető tényező életünkben: halandóságunk tudata arra emlékeztethet, hogy életünk megvalósítására csak korlátozott idő áll rendelkezésünkre:

"Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban (...), mielőtt a por visszatér a földbe, ahonnan jött, és az éltető lehelet Istenhez, aki adta." (Préd 12,1.7)

1008 A halál a bűn következménye. Az Egyház Tanítóhivatala mint a Szentírás [585] és a Szenthagyomány állításainak hiteles magyarázója tanítja, hogy a halál az ember bűne miatt lépett a világba. [586] Jóllehet az embernek halandó természete van, a Teremtő nem halálra szánta. Így a halál ellentmond Isten, a Teremtő tervének. Úgy vonult be a világba, mint a bűn következménye. [587] "A testi halált az ember nem ismerte volna meg, ha nem vétkezik", [588] így tehát a halál az ember "utolsó ellensége" (1Kor 15,26), akit le kell győzni.

1009 A halált Krisztus átalakította. Jézus, Isten Fia elszenvedte a halált is, mint az emberi lét velejáróját. De Ő halálfélelme ellenére [589] az Atyja akarata iránti teljes és szabad engedelmességben vállalta magára. Jézus engedelmessége a halál átkát áldássá változtatta. [590]

A KERESZTÉNY HALÁL ÉRTELME

1010 Krisztus miatt a keresztény halálnak pozitív értelme van. "Számomra ugyanis élni Krisztus, meghalni nyereség" (Fil 1,21). "Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, élni is fogunk vele együtt" (2Tim 2,11). A keresztény halál lényegi újdonsága ez: a keresztség által a keresztény szentségileg már "meghalt Krisztussal", hogy új életet éljen. Ha Krisztus kegyelmében halunk meg, a testi halál befejezi ezt a "Krisztussal való meghalást", és véglegessé válik beiktatásunk Krisztusba az Ő megváltása által:

"Jobb nekem Jézus Krisztusért meghalni, mint uralkodni a föld határain. Őt keresem én, aki értünk halt meg, őt akarom, aki értünk föltámadt. Születés vár rám (...) Hagyjátok a tiszta fényt vennem. Oda eljutva leszek ember." [591]

1011 A halálban Isten magához szólítja az embert. Ezért a keresztény Szent Pálhoz hasonlóan vágyódhat a halál után: "Szeretnék megszabadulni, hogy Krisztussal legyek" (Fil 1,23). És Krisztus példáját követve képes halálát az Atya iránti szeretet és engedelmesség aktusává átformálni: [592]

"Az én szerelmem megfeszíttetett; (...) az élő víz szólal meg bennem, és ezt mondja: ťjöjj az AtyáhozŤ." [593]

"A látásodra vágyom;  /  szeretnék meghalni." [594]

"Én nem meghalok; az életbe megyek be." [595]

1012 A halál keresztény szemléletét [596] nagyon szépen fejezi ki az Egyház liturgiája:

"Mert híveid élete, Urunk, megváltozik, de meg nem szűnik, és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja." [597]

1013 A halál az ember földi zarándokútjának, a kegyelem és irgalom -- amit Isten fölajánl neki, hogy megvalósítsa földi életét az isteni terv szerint és hogy döntsön végső sorsáról -- idejének vége. "Egyetlen földi életünk végeztével" [598] további földi életekre nem térünk vissza többé. "Az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg" (Zsid 9,27). A halál után "reinkarnáció" nincs.

1014 Az Egyház buzdít minket, hogy készüljünk föl halálunk órájára ("A hirtelen és készületlen haláltól, ments meg, Uram, minket" -- imádkozzuk a Mindenszentek litániájában); hogy kérjük Isten Anyját, imádkozzon értünk "halálunk óráján" ("Üdvözlégy Mária" imádság); s hogy bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védőszentjére:

"Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kellene viselkedned, mintha azonnal meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem nagyon félnél a haláltól. Jobb volna a bűnöktől óvakodni, mint a halál elől futni. Ha ma nem vagy készen, hogyan leszel készen holnap?" [599]

"Áldott légy, Uram, a testi halálért, mi testvérünkért,
akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, akik magukat megadták
a te szent akaratodnak,
a másik halál nem fog fájni azoknak."
[600]

Összefoglalás

1015 "A test az üdvösség sarkpontja." [601] Hiszünk Istenben, aki a test Teremtője; hiszünk az Igében, aki testté lett, hogy megváltsa a testet; hisszük a test föltámadását, a teremtés és a test megváltásának csúcspontját.

1016 A lélek a halál által elszakad a testtől, de a föltámadásban Isten átalakult testünknek romolhatatlan életet ad vissza, és újra összekapcsolja lelkünkkel. Miként Krisztus föltámadott és örökké él, úgy mi az utolsó napon föl fogunk támadni.

1017 "Hisszük (...) ennek a most viselt testnek az igaz föltámadását. [602] A sírban romlandó testet vetnek el, romolhatatlan test támad föl, [603] "szellemi test" (1Kor 15,44).

1018 Az áteredő bűn következményeként az embernek vállalnia kell a testi halált, "melyet (...) nem ismert volna meg, ha nem vétkezik". [604]

1019 Jézus, az Isten Fia értünk szabadon elszenvedte a halált Isten, az Ő Atyja akarata iránti teljes és szabad engedelmességben. Halálával legyőzte a halált, és így minden ember számára megmutatta az üdvösség lehetőségét.

[582] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 18.
[583] Vö. Ter 2,17.
[584] Vö. Róm 6,3--9; Fil 3,10--11.
[585] Vö. Ter 2,17; 3,3; 3,19; Bölcs 1,13; Róm 5,12; 6,23.
[586] Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 1. kánon, DS 1511.
[587] Vö. Bölcs 2,23--24.
[588] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 18.
[589] Vö. Mk 14,33--34; Zsid 5,7--8.
[590] Vö. Róm 5,19--21.
[591] Antiochiai Szent Ignác: Rómaiakhoz írt levél 6,1--2: SC 10bis, 114 (Funk 1, 258--260).
[592] Vö. Lk 23,46.
[593] Antiochiai Szent Ignác: Rómaiakhoz írt levél 7, 2: SC 10bis, 116 (Funk 1, 260).
[594] Nagy Szent Teréz: Poesía, 7: Biblioteca Mística Carmelitana, 6. köt. Burgos, 1919, 86.
[595] Lisieux-i Szent Teréz: Lettre (1897. jún. 9.): Correspondance Générale, 2. köt. (Párizs, 1973), 1015.
[596] Vö. 1Tesz 4,13--14.
[597] A gyászmise 2. prefációja. Missale Romanum, 1970, 439.
[598] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48.
[599] Kempis Tamás: Krisztus követése 1, 23, 5--8: Kiad. T. Lupo, (1982), 70.
[600] Szent Ferenc: Naphimnusz. Sík Sándor fordítása.
[601] Tertullianus: De ressurrectione mortuorum, 8, 2: CCL 2, 931 (PL 2, 852)
[602] II. Lyoni Zsinat: Professio Fidei Michaelis Palaeologi imperatoris: DS 854.
[603] Vö. 1Kor 15,42.
[604] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 18.