Lelki tréning napi 7 percben

HOGYAN TÁMADNAK FÖL A HALOTTAK?

997 Mit jelent "föltámadni"? A halálban a lélek és a test szétválásával az ember teste romlásnak indul, míg a lelke megy találkozni Istennel, és várja, hogy újra egyesüljön megdicsőült testével. Isten a maga mindenhatóságával végleg vissza fogja adni testünknek a romolhatatlan életet azáltal, hogy Jézus föltámadásának erejével újra egyesíti testünket a lelkünkkel.

998 Ki fog föltámadni? Minden ember, aki meghalt: "Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet föltámadására" (Jn 5,29). [574]

999 Hogyan? Krisztus saját testében támadt föl: "Nézzétek kezemet és lábamat: én magam vagyok az" (Lk 24,39); de nem ebbe a földi életbe jött vissza. Hasonlóképpen, Őbenne "valamennyien a saját testükkel fognak föltámadni, amit most birtokolnak", [575] de ez a test át fog alakulni a dicsőség testévé, [576] "szellemi testté" (1Kor 15,44):

"De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak föl a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő? Oktalan! Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak meg nem hal. Amit vetsz, nem a növény, mely csak azután fejlődik, hanem a puszta mag (...). Romlásra vetik el, romlatlannak támad föl; (...) a holtak romolhatatlanságra támadnak föl (...). Ennek a romlandó testnek föl kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot (1Kor 15,35--37.42.52--53).

1000 Ez a "mód, ahogy a föltámadás majd megtörténik", fölülmúlja képzeletünket és értelmünket; csak a hitben közelíthető meg. De az Eucharisztiában való részesedésünk már előízét nyújtja testünk Krisztus által történő színeváltozásának:

"Ahogy a földből vett kenyér Isten segítségül hívása után többé nem közönséges kenyér, hanem Eucharisztia, mely két elemből, egy földiből és egy égiből áll; ugyanígy testünk is, amikor magunkhoz vesszük az Eucharisztiát, már nem a romlandósághoz tartozik, hanem övé a föltámadás reménysége." [577]

1001 Mikor? Véglegesen az "utolsó napon" (Jn 6,39--40.44.54; 11,24); "a világ végén". [578] A halottak föltámadása ugyanis szorosan összefügg Krisztus második eljövetelével:

"A parancsszóra, a főangyal kiáltására, Isten harsonazengésére az Úr maga száll le a mennyből, s először a Krisztusban elhunytak támadnak föl" (1Tesz 4,16).

A KRISZTUSSAL FÖLTÁMADOTTAK

1002 Ha igaz, hogy Krisztus "az utolsó napon" föl fog minket támasztani, az is igaz, hogy Krisztussal együtt bizonyos értelemben már föltámadtunk. Valójában ugyanis a keresztény élet a Szentlélek miatt már a földön részesedés Krisztus halálában és föltámadásában:

"Vele együtt temettek el a keresztségben, vele is támadtok föl az Isten erejébe vetett hit által, aki föltámasztotta Őt halottaiból (...). Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján." (Kol 2,12; 3,1)

1003 A hívők, akik a keresztség által egyesültek Krisztussal, már valóságosan részesei a föltámadott Krisztus mennyei életének, [579] de ez az élet "elrejtett" marad "Krisztussal Istenben" (Kol 3,3). Isten "Krisztus Jézusban ugyanis föltámasztott minket, és vele együtt maga mellé ültetett a mennyben" (Ef 2,6). Mivel az Eucharisztiában Krisztus testével táplálkozunk, már az Ő testéhez tartozunk. Amikor majd az utolsó napon föltámadunk, mi is megjelenünk "Vele együtt dicsőségben" (Kol 3,4).

1004 Ezt a napot várva a hívő teste és lelke már részesedik a "Krisztusban" való lét méltóságában; ezért kell tisztelnünk a saját testünket, de mások testét is, főként amikor szenved:

"A test (...) az Úrért van, az Úr pedig a testért. Isten az Urat föltámasztotta, s minket is föl fog támasztani hatalmával. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? (...) Nem vagytok a magatokéi. (...) Dicsőítsétek meg tehát az Istent testetekben!" (1Kor 6,13--15.19--20)

II. Meghalni Jézus Krisztusban

1005 Ahhoz, hogy föltámadjunk Krisztussal, előbb meg kell halni vele, "el kell hagyni ezt a testet, hogy hazajussunk az Úrhoz" (2Kor 5,8). Ebben az eltávozásban, [580] ami a halál, a lélek elválik a testtől. Újból egyesül testével a halottak föltámadásának napján. [581]

[574] Vö. Dán 12,2.
[575] IV. Lateráni Zsinat: 1. fejezet: De fide catholica: DS 801.
[576] Vö. Fil 3,21.
[577] Szent Ireneusz: Adversus haereses 4, 18, 5: SC 100, 610, 12 (PG 7, 1028--1029).
[578] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48.
[579] Vö. Fil 3,20.
[580] Vö. Fil 1,23.
[581] VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 28: AAS 60 (1968), 444.