Napi evangélium
Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él. Lk 20,27-40olvasás...
2021. január 18. (hétfő) 7:00
976 Az Apostoli hitvallás a bűnök bocsánatának hitét összekapcsolja a Szentlélekbe vetett hittel, de az Egyházba és a szentek közösségébe vetett hittel is. Amikor a föltámadott Krisztus átadta a Szentlelket Apostolainak, átadta nekik saját isteni bűnbocsátó hatalmát: "Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad." (Jn 20,22--23)
(A Katekizmus második része tárgyalja majd kifejezetten a bűnök bocsánatát a keresztség, a bűnbocsánat szentsége és a többi szentségek, főleg az Eucharisztia által. Ezért most elég csak néhány alapvető elemet megemlítenünk.)
977 A mi Urunk a bűnök bocsánatát összekapcsolta a hittel és a keresztséggel: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül" (Mk 16,15--16). A keresztség a bűnök megbocsánatásának első és fő szentsége, mert egyesít Krisztussal, aki meghalt bűneinkért és föltámadt megigazulásunkra, [546] hogy "mi is új életet éljünk" (Róm 6,4).
978 "Amikor először teszünk hitvallást és megfürdetnek a szent keresztségben, olyan gazdagon kapjuk a bűnbocsánatot, hogy semmiféle bűn -- legyen az az áteredő bűn vagy személyes rossz tettünk és mulasztásunk -- és semmiféle büntetés nem marad vissza utána. A keresztség kegyelme azonban nem szabadít meg senkit a természet gyöngeségétől; ellenkezőleg, (...) küzdenünk kell a rendetlen kívánság ellen, mely bennünket szüntelenül a rossz felé próbál terelni." [547]
979 De ki volna elég bátor és éber ahhoz, hogy e rosszra való hajlam elleni küzdelemben el tudná kerülni a bűn minden sebesülését? "Mivel tehát szükséges volt, hogy az Egyházban jelen legyen a bűnök megbocsátásának hatalma más módon is, mint a keresztség szentsége, Krisztus rábízta a mennyek országának kulcsait, melyekkel minden bűnösnek, még ha élete utolsó napjáig is vétkezett volna, meg lehet bocsátani a vétkeit." [548]
980 A bűnbánat szentsége által engesztelődhet ki a megkeresztelt ember Istennel és az Egyházzal.
"Joggal nevezték az atyák a bűnbánat szentségét ťfáradságos keresztségnekŤ. [549] Ez a szentség azoknak, akik a keresztség után bűnbe estek, éppen úgy szükséges, mint a keresztség azok számára, akik még nem születtek újjá." [550]
981 Krisztus föltámadása után elküldte Apostolait, hogy hirdessék "az Ő nevében a bűnbánatot a bűnök bocsánatára minden népnek" (Lk 24,47). Az Apostolok és utódaik a "kiengesztelődés [e] szolgálatát" (2Kor 5,18) végzik nemcsak azáltal, hogy hirdetik az embereknek Istentől a bűnök bocsánatát, amelyet Krisztus érdemelt ki számunkra, és hívják őket a megtérésre és a hitre, hanem közlik is velük a bűnök bocsánatát a keresztség által, és a Krisztustól kapott kulcsok hatalmának erejével megbékéltetik őket Istennel és az Egyházzal:
Az Egyház "megkapja a mennyek országa kulcsait, hogy benne Krisztus vére által és a Szentlélek közreműködésével megtörténjék a bűnök bocsánata. Ebben az Egyházban újjáéled a lélek, mely a bűnök miatt halott volt, hogy együtt éljen Krisztussal, kinek kegyelme üdvözített minket." [551]
982 Nincs bűn, bármilyen súlyos legyen is, amit a szent Egyház nem bocsáthatna meg. "Nincs senki, bármilyen gonosz vagy bűnös legyen is, aki nem remélhetné biztonsággal a bűnbocsánatot, ha tévelygéseit őszintén bánja." [552] Krisztus, aki minden emberért meghalt, azt akarja, hogy Egyházában a bűnbocsánat kapui mindig nyitva legyenek azok előtt, akik visszatérnek a bűnből. [553]
983 A katekézisnek arra kell törekednie, hogy a hívőkben fölébressze és táplálja annak a fölbecsülhetetlen ajándéknak a hitét, amit a föltámadott Krisztus adott Egyházának: a megbízatást és a hatalmat, mely által az Apostolok és utódaik szolgálata az, hogy valóban megbocsássák a bűnöket:
"Az Úr azt akarja, hogy tanítványai a legtöbbre legyenek képesek, azt akarja, hogy kicsinyke szolgái által az Ő nevében megtörténjenek azok, amiket Ő művelt a földön járva." [554]
"És hatalmat kaptak [a papok], amit Isten sem az angyaloknak, sem a főangyaloknak nem adott. (...) Mindazt, amit itt lenn a papok tesznek, Isten ott fönn szentesíti." [555]
A bűnök megbocsátása "ha az Egyházban nem volna, nem volna remény: ha a bűnök megbocsátása az Egyházban nem volna, nem volna az örök szabadulásnak és életnek semmi reménye. Adjunk hálát Istennek, aki Egyházának ezt az ajándékot adta." [556]
984 A hitvallás a "bűnök bocsánatát" összeköti a Szentlélekbe vetett hit megvallásával. A föltámadott Krisztus ugyanis a bűnbocsátás hatalmát akkor adta át Apostolainak, amikor a Szentlelket ajándékozta nekik.
985 A keresztség a bűnök megbocsátására az első és a fő szentség: ez köt össze minket a meghalt és föltámadott Krisztussal, és ajándékozza nekünk a Szentlelket.
986 Krisztus akaratából az Egyház birtokolja a megkereszteltek bűnei megbocsátásának hatalmát, melyet szokás szerint a püspökök és a papok gyakorolnak a bűnbánat szentségében.
987 "Mind a papok, mind a bűnök megbocsátására szolgáló szentségek eszközök (...), melyekkel az Úr Krisztus, az üdvösség szerzője és osztogatója a bűnök megbocsátását és a megigazulást létrehozza bennünk." [557]
[546] Vö. Róm 4,25.
[547] Római Katekizmus 1, 11, 3. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.), 123.
[548] Római Katekizmus 1, 11, 4. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.), 123.
[549] Vö. Nazianzi Szent Gergely: Oratio 39, 17: SC 358, 188 (PG 36, 356).
[550] Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento Paenitentiae, 2: DS 1672.
[551] Szent Ágoston: Sermo 214, 11: Kiad. P. Verbraken: Revue Bénédictine 72 (1962), 21 (PL 38, 1071--1072).
[552] Római Katekizmus 1, 11, 5. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.), 124.
[553] Vö. Mt 18,21--22.
[554] Szent Ambrus: De poenitentia 1, 8, 34: CSEL 73, 135, 136 (PL 16, 476--477).
[555] Aranyszájú Szent János: De sacerdotio 3, 5: SC 272, 148 (PG 48, 643).
[556] Szent Ágoston: Sermo 213, 8, 8: Kiad. G. Morin: Sancti Augustini Sermones post Maurinos reperti (Guelferbytanus 1, 9) (Róma, 1930), 448 (PL 38, 1064).
[557] Római Katekizmus 1, 11, 6. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.), 124--125.