Lelki tréning napi 7 percben

AZ EGYHÁZ ÉS A NEM KERESZTÉNYEK

839 "(...) akik még nem fogadták el az evangéliumot, különféle módokon vannak Isten népéhez rendelve": [331]

Az Egyház viszonya a zsidó néphez. Amikor az Egyház, Isten népe az új Szövetségben saját misztériumát vizsgálja, fölfedezi kapcsolatát a zsidó néppel, [332] "melyhez előbb szólt a mi Urunk, Istenünk". [333] Másként, mint a többi nem keresztény vallásnál, a zsidó hit már válasz Isten kinyilatkoztatására az ó Szövetségben. E zsidó népé "az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övé az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus" (Róm 9,4--5), mert "Isten nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását" (Róm 11,29).

840 Egyébként ha a jövőt nézzük, Isten ószövetségi népe és Isten új népe analóg végpontok felé törekszenek: várakoznak a Messiás eljövetelére (vagy visszatérésére). De míg az egyik várakozás a meghalt és föltámadt Úrnak és Isten Fiának elismert Messiás visszatérésére irányul; a másik a Messiás eljövetelének várása az idők végén, akinek vonásai elfátyolozottak; olyan várakozás, amelyet Jézus Krisztus nem ismerésének vagy tagadásának tragédiája kísér.

841 Az Egyház kapcsolatai a muzulmánokkal. "Az üdvösség terve azokat is átöleli, akik elismerik a Teremtőt, köztük elsősorban a mohamedánokat, akik azt vallják, hogy Ábrahám hitét tartják, és velünk együtt imádják az egy Istent, aki irgalmas és az utolsó napon megítéli az embereket." [334]

842 Az Egyház kapcsolata a nem keresztény vallásokkal elsősorban az emberi nem közös eredetén és célján alapszik:

"Az összes nemzet ugyanis egy közösség, közös az eredetük, hiszen Isten népesítette be az emberi nemmel a föld színét, ugyanaz a végső céljuk is, tudniillik Isten, akinek gondviselése, jósága és üdvözítő terve mindenkire kiterjed, mígnem a választottak összegyűlnek a szent városban." [335]

843 Az Egyház a többi vallásokban elismeri, hogy "árnyékban és képekben" ugyan, de Istent keresik. Még nem ismerik Őt, de közel van hozzájuk, hiszen Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent, és azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Így az Egyház mindent, ami a vallásokban igaz és jó, úgy tekint, "mint előkészületet az evangéliumra, és mint annak ajándékát, (...) aki megvilágosít minden embert, hogy élete legyen". [336]

844 Az emberek vallásos magatartása azonban korlátokat és tévedéseket is mutat, melyek eltorzítják Isten képét:

"Az emberek azonban gyakran, mert a Gonosz rászedte őket, belevesztek okoskodásukba és Isten igazságát hazugsággal cserélték föl azáltal, hogy inkább szolgáltak a teremtménynek, mint a Teremtőnek, vagy Isten nélkül élve és meghalva ebben a világban a végső kétségbeesés fenyegeti őket." [337]

845 Az Atya, hogy minden fiát, akiket a bűn szétszórt és elfordított Tőle, újra összegyűjtse, az egész emberiséget össze akarta hívni Fiának Egyházába. Az Egyház az a hely, ahol az emberiségnek vissza kell nyernie egységét és üdvösségét. Az Egyház a "megbékéltetett világ". [338] Az Egyház az a hajó, amely "az Úr keresztjének árbocán a Szentlélek szelétől dagadó vitorlákkal jól hajózik ebben a világban". [339] És az egyházatyák másik kedvelt képe szerint az Egyház előképe Noé bárkája, mely egyedül ment meg a vízözönből. [340]

"AZ EGYHÁZON KÍVÜL NINCS ÜDVÖSSÉG"

846 Hogyan kell érteni ezt az egyházatyák által gyakran ismételt kijelentést? Pozitívan fogalmazva azt jelenti, hogy minden üdvösség Krisztustól, a Főtől jön az Egyház által, ami az ő teste:

"A Szentírás és a hagyomány alapján a zsinat azt tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, aki az Ő testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra; Ő maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát, egyúttal az Egyház szükségességét is megerősítette, melybe a keresztségen mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, megsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne." [341]

847 Ez a megállapítás nem vonatkozik azokra, akik saját hibájukon kívül nem ismerik Krisztust és Egyházát:

"Akik ugyanis Krisztus evangéliumát és az ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget." [342]

848 "Jóllehet tehát Isten azokat is, akik önhibájukon kívül nem ismerik az evangéliumot, egyedül általa ismert utakon elvezetheti a hitre, mely nélkül lehetetlen neki tetszeni, [343] az Egyháznak mégis kötelessége és egyúttal szent joga, hogy hirdesse az evangéliumot" [344] minden embernek.

[331] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16.
[332] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 4.
[333] Nagypénteki liturgia, egyetemes könyörgés, VI: Missale Romanum, 1970, 254.
[334] II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 3.
[335] II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 1.
[336] II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 2; vö. VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 53: AAS 68 (1976), 41.
[337] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16.
[338] Vö. Szent Ágoston: Sermo 96, 7, 9: PL 38, 588.
[339] Szent Ambrus: De virginitate 18, 119: Opera 14/2. köt. (Milánó--Róma, 1989), 96, (PL 16, 297).
[340] Vö. már 1Pt 3,20--21.
[341] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 14.
[342] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16; vö. Szent Officium: Epistula ad Archieposcopum Bostoniensem, 1949. aug. 8.: DS 3866--3872.
[343] Vö. Zsid 11,6.
[344] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 7.