Lelki tréning napi 7 percben

AZ ATYA SZÍVÉBEN SZÜLETETT TERV

759 "Az örök Atya bölcsességének és jóságának teljesen szabad és titokzatos terve szerint teremtette az egész világot, elhatározta, hogy az embereket fölemeli az isteni életben való részesedésre", s Fiában erre minden embert meghív. "Úgy határozott, hogy a Krisztusban hívőket a szent Egyházba hívja össze." Istennek e családja az Atya terve szerint az emberi történelem folyamán lépésről lépésre alakul és valósul meg. Az Egyházat ugyanis "a világ kezdete óta előképek jelezték, Izrael népének története és az Ószövetség csodálatosan előkészítette, a végső időkben megalapíttatott, a Szentlélek kiáradásakor nyilvánvalóvá lett, és az idők végén dicsőségesen be fog teljesedni". [152]

AZ EGYHÁZ -- A VILÁG KEZDETE ÓTA ELŐKÉPEK JELEZTÉK

760 "A világ az Egyházért lett teremtve" -- mondták az első idők keresztényei. [153] Isten a világot a maga isteni életében való közösség miatt teremtette, a közösségért, mely az emberek Krisztusba való "összehívása" által valósul meg, és ez az "összehívás" az Egyház. Az Egyház mindenek célja, [154] és a fájdalmas eseményeket is -- mint az angyalok bukását és az ember bűnét -- Isten csak azért engedte meg, hogy alkalmak és eszközök legyenek karja erejének kiterjesztésére és a világ iránti szeretetének teljes mértékű kitágítására:

"Miként Isten akarata mű és a világnak hívjuk, úgy az Ő terve az emberek üdvössége, és úgy hívjuk, hogy Egyház." [155]

AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ELŐKÉSZÍTETT EGYHÁZ

761 Isten népének összegyűjtése abban a pillanatban elkezdődik, amikor a bűn lerombolja az emberek közösségét Istennel és egymással. Az Egyház összehívása mintegy Isten válasza a bűn okozta káoszra. Ez az újraegyesítés titokzatosan minden népben történik: Isten előtt "mindenki kedves, aki féli Őt és az igazsághoz igazodik, bármely nép fia is" (ApCsel 10,35). [156]

762 Isten népe egybegyűjtésének távolabbi előkészítése Ábrahám meghívásával kezdődik, akinek Isten megígéri, hogy nagy nép atyjává teszi. [157] A közvetlen előkészítés Izraelnek mint Isten népének kiválasztásával kezdődik. [158] Izraelnek kiválasztása által az összes nemzetek jövendő egybegyűjtésének jelévé kell lennie. [159] De már a próféták vádolják Izraelt, amiért megszegte a szövetséget, és úgy viselkedett, mint egy utcalány. [160] Új és örök szövetséget hirdetnek. [161] "Ezt az új szövetséget Krisztus alapította meg." [162]

A JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL MEGALAPÍTOTT EGYHÁZ

763 A Fiú dolga, hogy az idők teljességében megvalósítsa Atyja üdvözítő tervét: ez az Ő "küldetésének" [163] lényege. "Az Úr Jézus ugyanis azzal indította el útjára Egyházát, hogy hirdette a jó hírt, tudniillik azt, hogy elérkezett Istennek az Írásokban ősidők óta megígért országa." [164] Hogy Atyja akaratát teljesítse, Krisztus megnyitja a földön a mennyek országát. Az Egyház "Krisztusnak a misztériumban már jelenlévő országa". [165]

764 "Ez az ország Krisztus szavában, tetteiben és jelenlétében ragyogott föl az embereknek." [166] Jézus szavát befogadni annyit jelent, mint "magát az országot befogadni". [167] Ennek az országnak a csírája és kezdete azok "kisded nyája" (Lk 12,32), akiket Jézus maga köré gyűjt, s akiknek Ő a pásztora. [168] Ők alkotják Jézus igazi családját. [169] Akiket így maga köré gyűjt, azoknak egy új cselekvésmódot és egy saját imádságot tanít. [170]

765 Az Úr Jézus közösségének olyan struktúrát adott, mely meg fog maradni az ország beteljesüléséig. Első helyen áll a Tizenkettő kiválasztása Péterrel mint fővel. [171] Ők, akik Izrael tizenkét törzsét képviselik, [172] az új Jeruzsálem alapkövei. [173] A Tizenkettő [174] és a többi tanítvány [175] részesedik Krisztus küldetésében, hatalmában, de sorsában is. [176] Ezekkel a cselekményekkel készíti elő és építi Krisztus az Egyházat.

766 Az Egyház azonban mindenekelőtt Krisztusnak üdvösségünkért történt teljes odaadásából született, melyet Ő az Eucharisztia alapításában elővételezett és a kereszten vitt véghez. [Az Egyház] "kezdetét és növekedését jelzi a megfeszített Jézus oldalából kifolyó vér és víz". [177] "Mert a kereszten elszenderült Krisztus oldalából fakadt az egész Egyház csodálatos szakramentuma". [178] Miként Évát Isten az alvó Ádám oldalából formálta, úgy született az Egyház a kereszten meghalt Krisztus átszúrt szívéből. [179]

A SZENTLÉLEK ÁLTAL KINYILVÁNÍTOTT EGYHÁZ

767 "A mű elkészülte után, melyet az Atya a Fiúra bízott, hogy elvégezze a földön, pünkösdkor elküldetett a Szentlélek, hogy szüntelenül megszentelje az Egyházat." [180] Az Egyház ekkor lett "nyilvánossá a sokaság előtt, és az igehirdetés által megkezdődött az evangélium terjedése a nemzetek között". [181] Mivel az Egyház minden ember "összehívása" az üdvösségre, természete szerint missziós, Krisztus küldi az összes néphez, hogy minden embert tanítvánnyá tegyen. [182]

768 A Szentlélek az Egyházat "különböző hierarchikus és karizmatikus ajándékokkal látja el és irányítja", [183] hogy küldetését teljesíteni tudja. Így "az Egyház, fölruházva alapítójának ajándékaival és hűségesen megtartva a szeretet, az alázatosság és az önmegtagadás parancsát, küldetést kapott arra, hogy Krisztus és Isten Országát hirdesse és a népek között terjessze, s ennek az Országnak csírája és kezdete a földön". [184]

A DICSŐSÉGBEN BETELJESÜLT EGYHÁZ

769 "Az Egyház (...) csak a mennyei dicsőségben válik majd tökéletessé", [185] Krisztus dicsőséges eljövetelekor. Addig "az Egyház zarándokútját járja a világ üldözései és Isten vigasztalásai közepette". [186] Itt a földön tudja, hogy számkivetésben van, távol jár az Úrtól, [187] és az ország teljes eljövetelére vágyakozik, az órára, "amikor Királyával a dicsőségben egyesül". [188] Az Egyház és általa a világ beteljesedése a dicsőségben csak nagy megpróbáltatások árán valósul meg. Akkor majd "az összes igazak Ádámtól, az igaz Ábeltől az utolsó választottig mind összegyűlnek az Atyánál az egyetemes Egyházban". [189]

 

[152] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 2.

[153] Hermász: Pastor 8,1 (Visio 2, 4, 1): SC 53, 96; vö. Arisztidesz: Apologia 16,7: BP 11, 125; Szent Jusztinosz: Apologiae 2, 7: CA 1, 216--218 (PG 6, 456).

[154] Vö. Szent Epifániosz: Panarion 1, 1, 5, Hereses 2, 4: GCS 25, 174 (PG 41, 181).

[155] Alexandriai Kelemen: Paedagogus 1, 6, 27, 2: GCS 12, 106 (PG 8, 281).

[156] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9, 13, 16.

[157] Vö. Ter 12,2; 15,5--6.

[158] Vö. Kiv 19,5--6; MTörv 7,6.

[159] Vö. Iz 2,2--5; Mik 4,1--4.

[160] Vö. Oz 1; Iz 1,2--4; Jer 2.

[161] Vö. Jer 31,31--34; Iz 55,3.

[162] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9.

[163] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 3.

[164] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.

[165] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3.

[166] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.

[167] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.

[168] Vö. Mt 10,16; 26,31; Jn 10,1--21.

[169] Vö. Mt 12,49.

[170] Vö. Mt 5--6.

[171] Vö. Mk 3,14--15.

[172] Vö. Mt 19,28; Lk 22,30.

[173] Vö. Jel 21,12--14.

[174] Vö. Mk 6,7.

[175] Vö. Lk 10,1--2.

[176] Vö. Mt 10,25; Jn 15,20.

[177] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3.

[178] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 5.

[179] Vö. Szent Ambrus: Expositio evangelii secundum Lucam 2,85--89: CCL 14, 69--72 (PL 15, 1666--1668).

[180] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 4.

[181] II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 4.

[182] Vö. Mt 28,19--20; II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 2, 5--6.

[183] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 4.

[184] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.

[185] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48.

[186] Szent Ágoston: De civitate Dei 18,51; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8.

[187] Vö. 2Kor 5,6; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.

[188] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.

[189] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 2.