Lelki tréning napi 7 percben

III. A Szentlélek és Isten Igéje az ígéretek idején

702 Az Atya Igéjének és Lelkének összekapcsolt küldetése kezdettől az "idők teljességéig" [50] rejtve marad, de működik. Isten Lelke készíti elő a Messiás idejét, és mindkettő -- anélkül, hogy teljes kinyilatkoztatást kapnának -- ott van az ígéretekben, hogy várják és elfogadják őket, amikor megjelennek. Ezért amikor az Egyház olvassa az Ószövetséget, [51] azt vizsgálja, [52] amit a Lélek, "aki szólt a próféták által", [53] Krisztusról akar nekünk mondani.

Az Egyház hite a "Próféták" alatt itt mindazokat érti, akiket a Szentlélek sugalmazott az élő prédikációban, illetve mind az Ó-, mind az Újszövetség szent könyveinek szerkesztésében. A zsidó hagyomány különbséget tesz a Törvény (az első öt könyv, vagyis a Pentateuchus), a Próféták (az általunk történetinek és prófétainak nevezett könyvek) és az Írások (főként a bölcsességi könyvek és a zsoltárok) között. [54]

A TEREMTÉSBEN

703 Isten Igéje és az Ő Lehelete ott van minden teremtmény léte és élete eredeténél: [55]

A Szentlelket megilleti, hogy éltesse és megszentelje a teremtést, és uralkodjék rajta, mert Ő az Atyával és az Igével egylényegű Isten (...). Mivel Isten az Atyában és a Fiúban ad erőt minden teremtménynek, és őrzi őket. [56]

704 "Ami az embert illeti, őt Isten tulajdon kezeivel (azaz a Fiúval és a Szentlélekkel) alkotta (...), és a megalkotott testre ráöntötte a saját formáját, úgyhogy az is, ami látható, isteni formát hordozzon." [57]

AZ ÍGÉRET LELKE

705 A bűntől és a haláltól eltorzított ember megmarad "Isten képmására", a Fiú képmására teremtettnek, de mivel meg van fosztva a "hasonlóságtól", "nélkülözi Isten dicsőségét". [58] Az Ábrahámnak tett ígéret megnyitja az üdvrendet, melynek végén maga a Fiú ölti magára a "képmást", [59] és visszaállítja az Atyával való "hasonlóságba" azáltal, hogy visszaadja neki a dicsőséget, az "éltető" Lelket.

706 Minden emberi remény ellenére Isten utódot ígér Ábrahámnak, mint a hit és a Szentlélek erejének gyümölcsét. [60] Ebben az utódban áldást fog nyerni a föld minden nemzetsége. [61] Ez az utód Krisztus lesz, [62] akiben a Szentlélek kiáradása végre fogja hajtani "Isten szétszórt fiainak összegyűjtését". [63] Amikor Isten esküvel kötelezi magát [64] szeretett Fiának ajándékára vállal kötelezettséget, [65] ugyanígy az Ígéret Lelkének ajándékára, aki előkészíti annak a népnek a megváltását, melyet Isten szerez magának. [66]

AZ ISTENJELENÉSEKBEN ÉS A TÖRVÉNYBEN

707 Az istenjelenések (teofániák) -- a Pátriárkáktól Mózesig és Józsuétól a nagy Próféták küldetését bevezető látomásokig -- az Ígéret útját világítják meg. A keresztény hagyomány mindig fölismerte, hogy ezekben az istenjelenésekben Istennek a Szentlélek Felhőjében egyszerre kinyilatkoztatott és "beárnyékolt" Igéje láttatta és hallatta magát.

708 Ez az isteni pedagógia főként a Törvény ajándékában mutatkozik meg. [67] A Törvény pedagógusként adatott, hogy népet Krisztushoz vezesse. [68] De képtelensége arra, hogy az "istenhasonlóságtól" megfosztott embert üdvözítse és a világosabb ismeret, amit a bűnről ad, [69] a Szentlélek utáni vágyakozást ébreszti. Erről tanúskodnak a Zsoltárok sóhajtozásai.

AZ ORSZÁGBAN ÉS A SZÁMKIVETÉSBEN

709 A Törvénynek, az Ígéret és Szövetség jelének kellett volna irányítania az Ábrahám hitéből fakadt nép szívét és intézményeit: "Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor (...) papi királyságom és szent népem lesztek" (Kiv 19,5--6). [70] Dávid után azonban Izrael engedett a kísértésnek, hogy ugyanolyan országot rendezzen be, mint a környező nemzetek. Az ország azonban, ami a Dávidnak adott Ígéret tárgya, [71] a Szentlélek műve lesz; a Lélek szerint szegényeké lesz.

710 A Törvény feledése és a Szövetség iránti hűtlenség halálhoz vezet: a számkivetés látszólag az ígéretek megsemmisülése, valójában pedig az üdvözítő Isten titokzatos hűsége és a megígért megújítás kezdete, de a Lélek szerint. Isten népének végig kellett szenvednie ezt a tisztulást; [72] a számkivetésen Isten tervében már rajta van a kereszt árnyéka, és a szegények maradéka, mely visszatér, az Egyház világosan fölismerhető előképei közé tartozik.

[50] Vö. Gal 4,4.

[51] Vö. 2Kor 3,14.

[52] Vö. Jn 5,39.46.

[53] Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150.

[54] Vö. Lk 24,44.

[55] Vö. Zsolt 33,6; 104,30; Ter 1,2; 2,7; Sir 3,20--21; Ez 37,10.

[56] Bizánci zsolozsma: vasárnapi matutinum, 2. hang, 1--2. antifóna: Paraklétikész, Róma, 1885, 107.

[57] Lyoni Szent Ireneusz: Demonstratio praedicationis apostolicae, 11: SC 62, 48--49.

[58] Vö. Róm 3,23.

[59] Vö. Jn 1,14; Fil 2,7.

[60] Vö. Ter 18,1--15; Lk 1,26--38.54--55; Jn 1,12--13; Róm 4,16--21.

[61] Vö. Ter 12,3.

[62] Vö. Gal 3,16.

[63] Vö. Jn 11,52.

[64] Vö. Lk 1,73.

[65] Vö. Ter 22,17--18; Róm 8,32; Jn 3,16.

[66] Vö. Ef 1,13--14.

[67] Vö. Kiv 19--20; MTörv 1--11; 29--30.

[68] Vö. Gal 3,24.

[69] Vö. Róm 3,20.

[70] Vö. 1Pt 2,9.

[71] Vö. 2Sám 7; Zsolt 89; Lk 1,32--33.

[72] Vö. Lk 24,26.