Lelki tréning napi 7 percben

7. Cikkely

"ONNAN JÖN EL ÍTÉLNI ÉLŐKET ÉS HOLTAKAT"

I. Ismét el fog jönni dicsőségében

KRISZTUS MÁR URALKODIK AZ EGYHÁZ ÁLTAL ...

668 "Krisztus meghalt és életre támadt, hogy a holtaknak és élőknek egyaránt Ura legyen" (Róm 14,9). Mennybemenetele azt jelenti, hogy embersége részesedik Isten hatalmában és tekintélyében. Jézus Krisztus az Úr: övé minden hatalom a mennyben és a földön. Ő "fölötte áll minden fejedelemségnek, hatalomnak, erősségnek és uralomnak", mert az Atya "mindent az ő lábai alá vetett" (Ef 1,20--22). Krisztus a mindenség és a történelem ura . [605] Benne az ember történelme és az egész teremtés is megtalálja "újraösszefoglalását", [606] transzcendens csúcspontját.

669 Mint Úr Krisztus feje is az Egyháznak, mely az ő Teste. [607] A mennybe fölemelkedett és megdicsőült Krisztus, mivel küldetését így teljesíti be teljesen, Egyházában itt marad a földön. A megváltás a forrása annak a tekintélynek, amelyet Krisztus az Egyház fölött a Szentlélek erejével gyakorol. [608] "Krisztus Országa a misztériumban már jelen van" [609] az Egyházban, mely "az Ország csírája és kezdete a földön". [610]

670 A mennybemenetel óta Isten tervének megvalósulása elkezdődött. Már az "utolsó órában" vagyunk (1Jn 2,18). [611] "Elérkezett tehát már hozzánk az idők vége, és e világ megújítása visszavonhatatlanul elkezdődött, és a jelen világban bizonyos módon elővételeztetik: az Egyház ugyanis már a földön igaz, jóllehet tökéletlen szentséggel ékeskedik." [612] Krisztus Országa jelenlétét azon csodálatos jelekkel már mutatja, [613] melyek kísérik az Egyház által történő hirdetését. [614]

... AMÍG ALÁVETTETIK NEKI MINDEN

671 Krisztus országa azonban, mely az Egyházban már jelen van, még nem teljesedett be "hatalommal és nagy dicsőséggel" (Lk 21,27) [615] a Király eljövetelével a földre (nehezen kivehető a mondat értelme így!). Az Országot a gonosz hatalmak még támadják, [616] jóllehet gyökerében Krisztus húsvétja már legyőzte őket. Amíg minden alá nem vettetik neki, [617] "amíg nem lesz új ég és új föld, melyekben igazságosság lakik, addig a zarándok Egyház szentségeiben és intézményeiben, melyek ehhez a történelmi időhöz tartoznak, ennek a világnak alakját hordozza, mely elmúlik, és maga is ott él a teremtett dolgok között, melyek mindmáig sóhajtoznak és vajúdnak, és várják Isten fiainak megnyilvánulását". [618] Ezért imádkoznak a keresztények, főképpen a szentmisében, [619] sürgetvén Krisztus visszatérését, [620] mondván: "Jöjj el, Urunk!" (Jel 22,20). [621]

672 Krisztus mennybemenetele előtt megmondta, hogy még nem jött el az Izrael által várt messiási ország dicsőséges megalapításának ideje, [622] melynek az összes emberek számára meg kell hoznia a próféták szerint [623] az igazságosság, a szeretet és a béke végső rendjét. A mostani idő az Úr szerint a Lélek és a tanúságtétel ideje, [624] de olyan idő is, melyet a közelgő "szorongatás" [625] és az Egyházat nem kímélő [626] gonosztól való próbatétel határoz meg, [627] és bevezeti az utolsó napok harcát. [628] A várakozás és a virrasztás ideje. [629]

KRISZTUS DICSŐSÉGES ELJÖVETELE, IZRAEL REMÉNYE

673 A mennybemenetel óta Krisztus dicsőséges eljövetele a küszöbön áll, [630] de "nem ránk tartozik ismerni az időket és a pillanatokat, melyeket az Atya a maga hatalmában elhatározott" (ApCsel 1,7). [631] Ez az eszkatologikus esemény bármely pillanatban beteljesedhet, [632] jóllehet mind az eseményt, mind az azt megelőző végső megpróbáltatást valami "késlelteti". [633]

674 A Messiás dicsőséges eljövetele a történelem bármely pillanatában attól függ, [634] hogy elismeri-e Őt "egész Izrael", [635] melynek egy része megátalkodott [636] a "hitetlenségben" (Róm 11,20) Jézussal kapcsolatban. Szent Péter mondja pünkösd után a jeruzsálemi zsidóknak: "Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek, hogy eljöjjön az Úr színe előtt a megbékélés ideje, és Isten elküldje Őt, aki számotokra Krisztussá rendeltetett, Jézust, akit az égnek kellett befogadnia egészen a nagy megújulás napjáig, amit Isten megmondott szent prófétái ajka által" (ApCsel 3,19--21). És Pál visszhangozza: "Ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz a fölvételük, mint élet a halálból" (Róm 11,15). A zsidók összességének belépése [637] a messiási üdvösségbe az összes pogányok után [638] valósítja meg Isten népe számára "Krisztus teljességét" (Ef 4,13), amelyben "Isten lesz minden mindenben" (1Kor 15,28).

AZ EGYHÁZ UTOLSÓ PRÓBATÉTELE

675 Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. [639] Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, [640] fölfedi a "gonoszság misztériumát" egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett. [641]

676 Ez az antikrisztusi megtévesztés a világban mindannyiszor föltűnik, amikor a messiási reménységet a történelemben akarják beteljesíteni, ami csak a történelmen túl, az eszkatologikus ítélet által teljesedhet be; az Egyház az eljövendő ország ezen meghamisítását "millenarizmusnak" nevezett enyhébb formájában is, [642] és főként a "belsőleg romlott" szekularizált messianizmus politikai formájában elutasította. [643]

677 Az Egyház az Ország dicsőségébe csak ezen utolsó Húsvéton át léphet be, melyben követi Urát halálában és föltámadásában. [644] Az Ország tehát nem az Egyház történelmi diadala által fog beteljesedni [645] állandóan növekvő fejlődés útján, hanem Istennek a gonosz utolsó támadása fölötti győzelme által, [646] melynek következtében Menyasszonya alá fog szállni a mennyből. [647] Istennek a gonosz fölforgatása fölötti győzelme az Utolsó Ítélet formáját fogja ölteni [648] e mulandó világ végső, kozmikus összeomlása után. [649]

II. "Ítélni élőket és holtakat"

678 Jézus a próféták [650] és Keresztelő János [651] után prédikációjában meghirdette az utolsó nap ítéletét. Akkor napvilágra kerül majd minden egyes ember élete [652] és a szívek titkai. [653] Akkor elítéltetik a bűnös hitetlenség, mely semmibe vette az Istentől fölajánlott kegyelmet. [654] A felebarátok iránti magatartás fogja megmutatni a kegyelem és az isteni szeretet elfogadását vagy elutasítását. [655] Az utolsó napon Jézus fogja mondani: "Amikor egynek a legkisebb testvéreim közül megtettétek, nekem tettétek meg" (Mt 25,40).

679 Krisztus az örök élet Ura. Az emberek cselekedetei és szíve fölötti végső ítélet teljes joga Őt illeti mint a világ Megváltóját. E jogot keresztje által "szerezte meg". Az Atya is "minden ítéletet átadott a Fiúnak" (Jn 5,22). [656] A Fiú azonban nem azért jött, hogy ítéljen, hanem hogy üdvözítsen, [657] s hogy ajándékozza az életet, mely Őbenne van. [658] A kegyelem visszautasítása által ebben az életben mindenki már elítéli önmagát, [659] cselekedetei szerint kapja meg jutalmát [660] és örökre elkárhoztathatja magát a szeretet Lelkének visszautasításával . [661]

Összefoglalás

680 Az Úr Krisztus már uralkodik az Egyház által, de ez a világ még nincs teljesen alávetve neki. Krisztus országa nem fog győzni a gonosz hatalmainak utolsó támadása nélkül.

681 Az ítélet napján, a világ végén Krisztus el fog jönni dicsőségben, hogy beteljesítse a jó végső győzelmét a rossz fölött, melyek mint búza és konkoly a történelem folyamán együtt nőttek föl.

682 A dicsőséges Krisztus, amikor az idők végén eljön ítélni eleveneket és holtakat, nyilvánvalóvá fogja tenni a szívek titkos gondolatát és meg fog fizetni minden egyes embernek cselekedetei szerint és aszerint, ahogyan elfogadták vagy elvetették a kegyelmet.

 

[605] Vö. Ef 4,10; 1Kor 5,24.27--28,

[606] Vö. Ef 1,10.

[607] Vö. Ef 1,22.

[608] Vö. Ef 4,11--13.

[609] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3,

[610] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.

[611] Vö. 1Pt 4,7.

[612] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48.

[613] Vö. Mk 16,17--18.

[614] Vö. Mk 16,20.

[615] Vö. Mt 25,31.

[616] Vö. 2Tesz 2,7.

[617] Vö. 1Kor 15,28.

[618] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48.

[619] 1Kor 11,26.

[620] Vö. 2Pt 3,11--12.

[621] Vö. 1Kor 16,22; Jel 22,17.

[622] Vö. ApCsel 1,6--7.

[623] Vö. Iz 11,1--9.

[624] Vö. ApCsel 1,8.

[625] Vö. 1Kor 7,26.

[626] Vö. 1Pt 4,17.

[627] Vö. Ef 5,16.

[628] Vö. 1Jn 2,18; 4,3; 1Tim 4,1.

[629] Vö. Mt 25,1--13; Mk 13,33.37.

[630] Vö. Jel 22,20.

[631] Vö. Mk 13,32.

[632] Vö. Mt 24,44; 1Tesz 5,2.

[633] Vö. 2Tesz 2,3--12.

[634] Vö. Róm 11,31.

[635] Vö. Róm 11,26; Mt 23,39.

[636] Vö. Róm 11,25.

[637] Vö. Róm 11,12.

[638] Vö. Róm 11,25; Lk 21,24.

[639] Vö. Lk 18,8; Mt 24,12.

[640] Vö. Lk 21,12; Jn 15,19--20.

[641] Vö. 2Tesz 2,4--12; 1Tesz 5,2--3; 2Jn 7; 1Jn 2,18.22.

[642] Vö. Szent Officium: Decretum de millenarismo (1944. VII. 19.): DS 3839.

[643] Vö. XI. Pius: Divini Redemptoris enciklika, 1937. III. 19-én: AAS 29 (1937), 65--106; II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 20--21.

[644] Vö. Jel 19,1--9.

[645] Vö. Jel 13,8.

[646] Vö. Jel 20,7--10.

[647] Vö. Jel 21,2--4.

[648] Vö. Jel 20,12.

[649] Vö. 2Pt 3,12--13.

[650] Vö. MTörv 7,10; Jo 3--4; Mal 3,19.

[651] Vö. Mt 3,7--12.

[652] Vö. Mk 12,38--40.

[653] Vö. Lk 12,1--3; Jn 3,20--21; Róm 2,16; 1Kor 4,5.

[654] Vö. Mt 11,20--24; 12,42--42.

[655] Vö. Mt 5,22; 7,1--5.

[656] Vö. Jn 5,27; Mt 25,31; ApCsel 10,42; 17,31; 2Tim 4,1.

[657] Vö. Jn 3,17.

[658] Vö. Jn 5,26.

[659] Vö. Jn 3,18; 12,48.

[660] Vö. 1Kor 3,12--15.

[661] Vö. Mt 12,32; Zsid 6,46; 10,26--31.