Lelki tréning napi 7 percben

JÉZUS SAJÁT ENGEDELMESSÉGÉT ÁLLÍTJA A MI ENGEDETLENSÉGÜNK HELYÉBE

615 "Ahogy egy embernek engedetlensége miatt bűnössé váltak sokan, úgy válnak egynek engedelmessége miatt sokan igazzá" (Róm 5,19). Jézus halálig tartó engedelmessége által beteljesítette a szenvedő Szolga helyettesítő szerepét, aki engesztelésül adja oda életét, hordozva sokak bűnét, akiket gonoszságaikat hordozva megigazulttá tesz. [495] Jézus helyrehozta vétkeinket, és elégtételt adott az Atyának bűneinkért. [496]

A KERESZTEN -- JÉZUS BEVÉGZI ÁLDOZATÁT

616 Ez a mindvégig való szeretet [497] Krisztus áldozatának megváltó, helyrehozó, engesztelő és elégtételt adó értékét ad. Ő életének föláldozásban mindnyájunkat ismert és szeretett. [498] "Krisztus szeretete sürget minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt" (2Kor 5,14). Egyetlen ember sem volt képes, még ha a legnagyobb szent lett volna is, minden ember bűnét magára vállalni és áldozatul fölajánlani önmagát mindenkiért. A Fiú isteni személyének -- aki felülmúl s ugyanakkor magába is foglal minden emberi személyt, és Krisztust az egész emberiség fejévé teszi -- Krisztusban léte tette lehetővé, hogy áldozata mindenkiért megváltó áldozat legyen.

617 "Szentséges szenvedése által a keresztfán kiérdemelte számunkra a megigazulást" -- tanítja a Trienti Zsinat, [499] kiemelve Krisztus mint az örök élet Szerzője [500] áldozatának egyedülálló jellegét. És az Egyház a keresztet tisztelve így énekel: "Üdvözlégy, kereszt, egyetlen remény!" [501]

RÉSZESEDÉSÜNK KRISZTUS ÁLDOZATÁBAN

618 A kereszt Krisztusnak, az Isten és az ember közötti egyedüli közvetítőnek az egyetlen áldozata. [502] Mivel azonban megtestesült isteni személyében "valamiképpen minden emberrel egyesült", [503] "mindenkinek fölkínálja a lehetőséget, hogy Istennél ismert módon (...) társuljon ehhez a húsvéti misztériumhoz". [504] Hívja Apostolait, hogy vegyék föl keresztjüket és kövessék Őt, [505] mert Ő szenvedett értünk, példát hagyván nekünk, hogy kövessük nyomdokait. [506] Ő ugyanis megváltó áldozatához azokat is társítani akarja, akik annak első kedvezményezettjei. [507] Ez valósul meg legfelső fokon az Ő Anyjának személyében, aki mindenkinél bensőségesebben társult megváltó szenvedésének misztériumához. [508]

"A paradicsomnak ez az egyetlen és igazi lépcsője, a kereszten kívül nincs semmi, amin föl lehetne menni az égbe." [509]

Összefoglalás

619 "Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint" (1Kor 15,3).

620 Üdvösségünk Isten irántunk való szeretetének kezdeményezéséből fakad, "mert Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelésül a mi bűneinkért" (1Jn 4,10). "Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte önmagával a világot" (2Kor 5,19).

621 Jézus szabadon áldozta föl magát üdvösségünkért. Ezt az odaadást jelezte előre és valósította meg, amikor az utolsó vacsorát ülte: "Ez az én testem, mely értetek adatik" (Lk 22,19).

622 Krisztus megváltása ebben áll: "eljött (...), hogy életét adja megváltásul sokakért" (Mt 20,28), azaz "övéit (...) mindvégig szerette" (Jn 13,1), hogy meg legyenek váltva az atyáktól áthagyományozott hiábavaló életmódjuktól. [510]

623 Jézus Atyja iránti szeretetből fakadó teljes, "mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8) tartó engedelmességével teljesíti be kiengesztelő küldetését, [511] a szenvedő Szolgáét, aki igazzá tesz sokakat, és gonoszságaikat Ő hordozza. [512]

[495] Vö. Iz 53,10--12.

[496] Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione, 7: DS 1529.

[497] Vö. Jn 13,1.

[498] Vö. Gal 2,20; Ef 5,2.

[499] Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione, 1: DS 1529.

[500] Vö. Zsid 5,9.

[501] Vexilla Regis himnusz.

[502] Vö. 1Tim 2,5.

[503] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22.

[504] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22.

[505] Vö. Mt 16,24.

[506] Vö. 1Pt 2,21.

[507] Vö. Mk 10,39; Jn 21,18--19; Kol 1,24.

[508] Vö. Lk 2,35.

[509] Limai Szent Róza: P. Hansen: Vita mirabilis (...) venerabilis sororis Rosae de sancta Maria Limensis. Róma, 1664, 137.

[510] Vö. 1Pt 1,18.

[511] Vö. Iz 53,10.

[512] Vö. Iz 53,11; Róm 5,19.